Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Csoma Rózsa: Az AEM alkalmazása a talajvízszintet stabilizáló visszatöltés vizsgálatára
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200 5. 85. ÉVF. 3 . SZ. C változat K-B0/K0 változat —h-K-LO változat -a- K-L5 változat 13. ábra: K-LS változat 5.2. A tó szintje és a belépő fajlagos hozam A visszatöltésnek a tó oldalhosszúságát meghaladó túlnyújtása sem a tószintet, sem a tóba lépő hozamok nagyságát nem vagy alig befolyásolja. Az alapváltozattól számottevően egyik vizsgált változat sem tér el sem a hozam se a tószint tekintetében. Ezért a hatásokat ábrákkal nem is szemléltetjük. Megjegyzendő azonban, ezen megállapítások inkább a nagyobb térségre vonatkoznak. A túlnyújtás lokális hatása azonban főként az áramlási irány módosulásában, azaz hozamban számottevő lehet. 6. A visszatöltés vízvezető képességének hatása 6.1. A kialakuló talajvízszintek A K-K sorozat néhány jellemző változata által az 1. szelvényben kialakított relatív szinteltéréseket a 14. ábrán adjuk meg. A korábbiakhoz hasonlóan itt is szerepel a C, az alapváltozatot jelölő K-K4 valamint a visszatöltés nélküli K-KO 16. ábra: K-K5 változat E tartományba tartozik a már korábban is említett K-K5 változat, melynek talajvízszintjeit a 16. ábra mutatja. Itt is megfigyelhető a szintvonalak deformációja, mely általában 11. ábra: Szinteltérés az 1. szelvényben A 13. ábra a leghosszabb visszatöltést vizsgáló K-L5 változat által kialakított talajvízszinteket mutatja. Jól látható, hogy a keleti oldalon korábban észlelt szintvonalakat deformáló hatás a túlnyújtás miatt a tóparton túl is észlelhető, így túlnyújtást legfeljebb akkor érdemes alkalmazni, ha az lokálisan indokolt, térségi hatása azonban elenyésző. 0 12. ábra: Szinteltérés a 2. szelvényben 14. ábra: Szinteltérés az 1. szelvényben Az ábra alapján megállapítható, hogy a vízvezető képesség hatása tűnik a legjelentősebbnek. Már az alapváltozatnál csupán kétszer vízzáróbb visszatöltéssel kialakított KK5 is az elfogadhatóhoz igen közeli relatív szinteltéréseket alakít ki, a leginkább vízzáró K-K7 változat esetén pedig a görbe a tó közelében pozitív, mely az elfogadható E változatnál kedvezőbb állapotot jelent. A fentieket megerősíti a 15. ábra is, mely az 1. szelvény négy különböző helyén mutatja a relatív vízvezető képesség hatását a szintekre. A görbesereg, mely leginkább a logaritmikushoz hasonlít, két részre osztható. A tó közvetlen közelében, de a visszatöltéstől keletre (x/l = 0.6) a legérzékenyebb a talajvízszint a vízvezető képességre. Túlzottan vízvezető visszatöltés esetén itt alakulhatnak ki a legnagyobb leszívások, de az erős vízzárás itt képes az elfogadhatónál kedvezőbb állapotot is kialakítani. Távolabb a kialakuló szintek egyre kevésbé érzékenyek a vízvezető képességre. Külön figyelmet érdemel a k/k, = 30 .50 tartomány, ahol a relatív szinteltérés a helytől alig fllgg, gyakorlatilag állandó. 5 15. ábra: Szinteltérés a vízvezetó'képesség függvényében —C változat K-BO/KO változat -+-K-L0 változat -a— K-L5 változat "•^C változat K-KO változat -X-K-K4 változat -•-K-K5 változat — I— K-K7 változat \ / — V„= 2H és a leginkább vízzáró, k/k, = 200-as relatív vízvezető képességű K-K7 változat is. Emellett megadjuk a későbbiekben talajvízszintekkel is bemutatandó K-K5 változatot is. 'C változat K-KO változat K-K4 változat K-K5 változat K-K7 változat
