Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Csoma Rózsa: Az AEM alkalmazása a talajvízszintet stabilizáló visszatöltés vizsgálatára
44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. A kialakuló relatív leszívásokat az 1. ábrán jelölt 1. szelvény mentén a 3. ábra mutatja. Relatív leszívás fogalma alatt a tó nélküli állapot szintjéhez viszonyított eltérés százalékosan megadott nagyságát értjük. A vizsgált szelvény nyugat - keleti irányú, origója az y tengelyen van. Az ábrán azonban nem a tényleges távolságokat tüntettük fel, hanem relatív távolságokat, mely a szelvény menti távolság a C változat szerinti négyzet alakú tó oldalhosszúságára vonatkoztatva, azaz x/l. 3. ábra: Relatív leszívás az 1. szelvényben Feltételezéseink szerint az így kialakuló leszívások a tó keleti oldalán nem fogadhatók el, ezért egy védőterület került kijelölésre, melynek szélessége a vízvezető réteg vastagságának tízszerese, V a = 10H. Ezzel a leszívások a tó környezetében mintegy 25 %-kal csökkennek, és így már elfogadhatók. Ez az E változat (3. ábra). így viszont a tófelület 20 %-kal csökken, mely miatt a hozamok Q E = 200 m 3 /d-ra, illetve q E = 0.111 rn/d-ra módosulnak. A C és E változatok által kialakított talajvízszintek a 4. ábrán láthatók. A C változat szintvonalait folytonos vonallal, egyéb adatait álló betűkkel, míg a E változatot szaggatottal illetve dőlttel jelöli. A szintvonalak mindkét esetben koncentrikus jellegűek, azonban míg a C változat esetén a középpont az origóban van, addig az E változnál a tó középpontjával együtt nyugatabbra tolódik. A K változat szerinti visszatöltéshez egy csökkentett, V s z = 2H széles védőterület feltételezünk, mely a vízvezető réteg vastagságának kétszerese. Ez az eredeti védőszélességnek csupán az ötöde, így a tófelület mindössze 4 %-kal csökken, mely a hozamokat Q K = 240 m 3/d-ra, illetve q K = 0.122 m 2/d-xa módosítja. A visszatöltés tengelye az eredeti, C változat szerinti tóparttól a rétegvastagságnak megfelelő távolságra, a védősáv közepén van. A visszatöltés tényleges kialakítását és modellbeli közelítését a 2. ábra mutatja. Célunk ezen K változat szerinti visszatöltés méreteinek és szivárgási együtthatójának vizsgálata. 3.3. Vizsgált változatok A visszatöltés vizsgálandó jellemzői (/. ábra): - a visszatöltéshez alkalmazott anyag k, szivárgási együtthatója, - a visszatöltés B szélessége, - a visszatöltés tó oldalhosszúságán túli AL túlnyújtása. Nem vizsgáljuk jelen összeállításban a védősáv V a szélességének, a visszatöltés rézsűkialakításának és az esetleges összetett anyagú (pl. agyagmaggal ellátott) visszatöltésnek a hatását. A számítási változatokhoz először egy alapváltozatot vizsgáltunk. Ehhez B 0 = H szélességet, k l 0 = k/20 szivárgási együtthatót és AL 0 = 0 túlnyújtást feltételeztünk. Az egyes paramétereket ehhez viszonyítva változtattuk. A szélesség és a szivárgási együttható esetén a visszatöltés nélküli védőpillér hatását is vizsgáltuk. A változatok az alábbi tartományokra terjedtek ki: - B/H = 0... 1.6, melyet relatív szélességnek nevezünk. Ezek amelyek a K-B jelű változatok; - AL/H = 0...5, melyet relatív túlnyújtásnak nevezünk. A változatok jele K-L\ - k/k, = 1...200, melyet relatív vízvezetőképességnek nevezünk. A változatok jele K-K. Az egyes sorozatok között átfedések vannak, így az előzőkben említett alapváltozat K-K4, K-B4 és K-LO néven is szerepel, míg a K-KO (k/k, = 1) és K-BO (B/H = 0) ugyanúgy a visszatöltés nélküli állapotot jelöli. 3.4. Az értékelés általános jellemzői Az egyes változat-csoportok értékelésének a korábbiaknak megfelelően törekedtünk arra, hogy a tényleges szintek, hozamok, stb. helyett minél inkább a vízvezető réteg valamely jellemzőjére vonatkoztatott relatív értéket alkalmazzunk, melyek az alábbiak: Relatív szinteltérés: az adott változat által kialakított talajvízszint az elfogadható E változathoz viszonyítva, százalékban vagy ezrelékben kifejezve. Ha értéke pozitív, az E változatnál kedvezőbb helyzet alakul ki. Relatív tószint: az adott változat által kialakított tószint a vízvezető réteg vastagságához viszonyítva, százalékban vagy ezrelékben kifejezve. Relatív hozam: adott helyen a tóba lépő fajlagos hozam az egységnyi parthosszra vonatkoztatott q K hozamhoz viszonyítva, százalékban kifejezve. A tóba lépő hozamot a parttól 2H távolságra, a tópart felező egyenesében, a partra merőleges sebességkomponenssel definiáljuk (J. ábra) és a négyszög alakú tónak mind a négy oldalán meghatározzuk. A szimmetria miatt az északi és déli oldali hozamok nagysága azonos. <1 észak =<ldél -800 -700 US -SOOl -400 •.-30dl-70Q -100 4. ábra: C és E változat ábra: A tóba lépő hozamok
