Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Nagy István: Általánosítható árvízvédelmi tapasztalatok a Közép-Tiszán: „Teret a folyóknak”
4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. István egyetemi tanár segítségével, használatában Hegedűs Pál USA-ban élő mérnök volt segítségünkre. A program használata során felmerülő problémák megoldásában a fejlesztésén dolgozó amerikai programozók segítettek. Ha szükség volt a program módosítására, azt soron kívül mindig elvégezték. A modell alkalmazását folyamatosan terjesztjük ki a Tisza további szakaszára és a mellékfolyókra. Ilyen hosszú folyószakasz modellezését először végezzük. A rendelkezésünkre álló modell lehetővé tette, hogy olyan elemzéseket is elvégezzünk, amelyekre eddig nem volt módunk. Vizsgáltuk, hogy a 2000. évi árhullám milyen szinten vonult volna le az 1970. évi mederállapot mellett. A számítás szerint Szolnokon 950 cm-es tetőzési érték alakult volna ki, amely 91 cm-rel kevesebb a 2000 évi 1041 cm-es tetőzési szinthez képest. Azaz 30 év alatt az árvízi meder 91 cm-t, évi 3 cm-t romlott. Vizsgáltuk azt az esetet, ha a hullámtér használat tovább romlik, és mindenütt sűrű növényzet alakul ki, akkor ebben az esetben a 2000 évi árhullám tetőző értéke egy méter körüli értékkel lenne magasabb. Vagyis a hullámtér vízszállító képessége ennyit romolhat még a terület használatának változása miatt. Amennyiben az árvízi mederben újabb mesterséges létesítmény nem épül, és a jelenlegi folyamatokba nem avatkozunk be, az árvízi meder jövőbeni romlását évi 22,5 cm-re prognosztizáljuk. Vizsgáltunk egy olyan szituációt, ha az 1973-2003 között Szolnokon 850 cm-nél magasabb szinten lefolyt árhullámok vízhozamai 30 év múlva megismétlődnének, az akkor várható mederben milyen vízszint mellett folynának le. A számítások eredményét a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat Jelentősebb árhull ámok a Közép Ti szán 1973-tól Árhullámok keletkezésének éve Tényleges max. vízszint Szolnok (cm) 2000 évi meder állapot mellett Az árhullám keletkezésének Idejét« számított 30 év múlva ha nincs beavatkozás Árhullámok keletkezésének éve Tényleges max. vízszint Szolnok (cm) Meghaladja az 1970 évi 909 cm-t Meghaladja a MÁSZ-« 961 cm-t Az árhullám feltételezett bekövetkezésének éve Várható vízszint további romlással számolva Meghaladja a MÄSZ-t 961 cm-t 1977. 880 940 cm 2007 954 cm • 1979. 904 975 cm 14 cm 2009 993 cm 32 cm 1980. 873 930 cm 2010 950 cm 1981. 885 940 cm 2011 962 cm 1 cm 1998 897 903 cm 2028 959 cm 1999. 974 977 cm 16 cm 2029 1035 cm 74 cm 2000 1041 1041 cm 80 cm 2030 1101 cm 140 cm Összesen 7 db 6 db 3 db 7 db 4 db A 2. táblázatból megállapítható, hogy az ismertetett feltételek mellett kialakuló árhullámok közül a 2030-ban feltételezett, a jelenlegi védelmi rendszer mellett kivédhetetlen, a katasztrófa elkerülhetetlen, a többi árhullám esetében pedig rendkívül nagy a kockázat. A Mértékadó Árvíz Szintet /MÁSZ/, legutóbb 1974-ben állapították meg a korábbi vízállás adatok figyelembe vételével, mint a százévenként átlagosan egyszer előforduló vízszintet. A következő harminc évben várhatóan négy árhullám is eléri ezt a szintet. Modelleztük, ha az 1888 évi árhullám a 2000 évi mederállapot mellett folyna le, milyen vízszint alakulna ki. Számítás szerint az árhullám 1110 cm körül tetőzne Szolnoknál (1888-ban 818 cm-rel tetőzött a Tisza), a jelenlegi előírás szerinti töltéskorona fölött mintegy 50 cm-rel, a 2000 évi rekord árvízszint fölött mintegy 70 cm-rel. Tekintettel az 1888 évi árhullám tartósságára és nagy víztömegére - ha megismétlődne - a Közép-Tisza vidékjelentős részét az árvíz elöntené. Az 1888, az 1895, az 1919 évi árvizek idején, még nem volt jelentős erdőirtás, mégis rendkívül nagy vízhozamú és víztömegü árhullámok vonultak le a Tiszán. Nemcsak és nem elsősorban az erdőirtás okozza a nagy árvizeket, viszont növelheti azok nagyságát és gyakoriságát. Az eddigi modellszámítások szerint a Tisza egyes szakaszain, az árvízi meder vízszállító képességének romlása az elmúlt 30 évben a következő: Tiszabecs-Vásárosnamény között 80-100 cm, Tokaj térségében 50-70 cm, KisköreCsongrád között 80-100 cm, Szeged térségében 30-40 cm. A szolnoki vízmércén 1881-2000 évek között mért árhullámok magasságát és gyakoriságát a 2. ábra mutatja. A vizsgálat eredményei magyarázatot adnak mind az árvizek magasságának, mind gyakoriságának növekedésére. Amennyiben a folyamatokba nem avatkozunk be, a trend folytatódni fog, még ha az üteme kissé csökken is. (Feltételezve, hogy mesterséges létesítmények építésével és hullámtér szűkítésével nem emeljük tovább az árvízszintet). Hidraulikai számítások mellett, fontos szerepet tulajdonítunk a matematikai statisztikai számításoknak. Dr Reimann József vezetésével - az általa kidolgozott módszer segítségével - elvégeztük a Tisza és mellékfolyóinak fontosabb vízmércéire vonatkozó vizsgálatokat, melyek alátámasztják az előzőekben ismertetett eredményeket. Számítások szerint a 100 évenként egyszer visszatérő árvízszintek 36-110 cm-rel meghaladják a jelenleg érvényes mértékadó árvízszintet. Az ismertetett vizsgálat a Tisza árvízi medrének 157 km-es szakaszára terjedt ki. Ahhoz, hogy a Közép-Tisza vidék árvízi helyzetét teljes körűen értékelni tudjuk, ismernünk kell az alatta lévő Tisza szakasz helyzetét, a Közép-Tisza vidéki vízgyűjtőről beemelt belvízmennyiséget, a Kisköre feletti vízgyűjtőről várható vízmennyiséget, a Tisza-menti térség felszínsüllyedés mértékét és mindezek jövőbeni várható változását, - különös tekintettel az időjárás változásának lehetséges következményeire. A Tisza és mellékfolyóinak árterén élő lakosság hosszú távú árvízi biztonságának megtervezéséhez szükséges a teljes vízgyűjtőre és a folyók árvízi medrére elvégezni a folyamatvizsgálatokat és modellezni a teljes vízgyűjtő hidrológiai folyamatait. A lehető leggyorsabban fel kellene mérni az erdőállomány változását a Tisza külföldi vízgyűjtőjén a megvásárolható műhold felvételek és kiértékelő programok segítségével, valamint a külföldi vízgyűjtőn megépült tározók és az árvíz levonulását befolyásoló nagy létesítmények hatását. A folyamatvizsgálatot ki kell terjeszteni a vízkészleteket, és a vízminőséget befolyásoló tényezők vizsgálatára is. Ma már rendelkezünk a javasolt vizsgálatok elvégzéséhez szükséges tudományos, technikai feltételekkel (szoftver, hardver, méréstechnika és adatátvitel stb.) és kedvezőek a politikai körülmények, megvalósításuk szakma politikai és gazdasági döntésektől függ. A várható eredmények megteremtik annak feltételét, hogy a Tisza vízgyűjtő honi területeinek vízgazdálkodását hosszútávra megalapozottan megtervezzük, és tudományosan alátámasztott álláspontot képviseljünk a tiszai ötoldalú vízgazdálkodási tárgyalásokon.
