Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

3. szám - Nagy István: Általánosítható árvízvédelmi tapasztalatok a Közép-Tiszán: „Teret a folyóknak”

NAGY I.: Általánosítható árvízvédelmi tapasztalatok a KOzép-Tiszán 3 3. A hullámtéri területhasználatok alakulása A legnagyobb változás talán a hullámtéri területek használatában következett be. Az első katonai térkép szerint a jelenlegi hullámtérben erdő elvétve fordult elő. A térkép a Tisza egyik partján szórvány fákat tüntet fel, míg a másik partját famentesnek ábrázolja (itt volt a ha­jóvontató út). A terület nagyobb része mocsár volt, jelen­tős területeken volt rét-legelő, a magasabb részeken szántóföldi müvelés folyt. A magasabb és homokos terü­leteket szőlők és gyümölcsösök foglalták el. Az árvízvé­delmi töltések építésével egyidejűleg, azok hullámverés elleni védelme érdekében elkezdődött a véderdők telepí­tése. 1902-ben készült felmérés szerint az akkori hullám­téren az erdő területek aránya a Közép-Tisza vidéken 7 % volt, a Tisza teljes szakaszán 14 %. Az erdő-állomány gyors gyarapodása a termelőszö­vetkezetek megalakulása után kezdődött el, a háztáji ál­latállomány csökkenése miatt. A legeltetés visszaszoru­lásával a hullámtéri legelő területek csökkentek. Az olaj, majd a gázfűtésre való áttérés jelentősen csökkentette a tűzifa iránti igényt, folyamatosan elmaradt az erdő aljak és a mederrézsű tisztítása, népnyelven szólva a kutyafa gyűjtése. Az 1960-as évekig az erdők alját minden évben kitisztították, a fákat - beleértve a gyümölcsösöket is ­magas koronával nevelték. A fák koronája alatt az árvíz szabadon tudott folyni. Az árvízszintek emelkedésével egyre többen hagytak fel a szántó műveléssel. A parla­gon hagyott területeken, pár éven belül több méter ma­gas áthatolhatatlan sűrűségű fás állomány alakult ki. Ma már az erdők területe közel 50 % (többségében nemes nyár), mintegy 40 % a kezeletlen elvadult terület, a meg­művelt szántó és ápolt rét-legelő területe 2004-ben mint­egy 10 %-ra becsülhető. A Közép-Tiszán jellemző mederesés 3 cm/km. E kis esésnél a sűrű növényzet jelentősen lecsökkenti a hul­lámtéren az áramló víz mennyiségét, pangó, álló vizek a­lakulnak ki. A hullámtér állapota évről-évre tovább rom­lik, amit a vaddisznó megjelenése, és elszaporodása is je­lez. Amennyiben nem történik érdemi változás a hullám­téri területek használatában, kezelésében, a hullámtér vízvezető képessége tovább romlik, ami az árvízszint kö­zel egy méteres emelkedését is előidézheti az elkövetke­ző 30-50 évben. A hullámtér azon részét, amely részt vesz az árvízi hozam levezetésében, - nemcsak a tározá­sában - meg kell tisztítani a víz áramlását akadályozó növényzet jelentős részétől. Amennyiben ez nem törté­nik meg a töltések magasságát kell emelni. A hullámtér jövőbeni használatára és kezelésére hosz­szú tavú programot szükséges kidolgozni, amelyben biz­tosítani kell az árvízi biztonság növelését, a Tisza mellett élő emberek megélhetésének elősegítését, a természeti értékek megőrzését és gyarapítását. 4. A középvízi meder (a két partéi közötti meder) változása Petőfi Sándor még parttalan Tiszáról irt verset. Az 1890-es mederfelvételek szerint, a középvízi meder lega­lább az egyik partján lapos mederrézsű jellemezte. A mederrézsűk feliszapolódása miatt a középvízi meder szélessége folyamatosan csökken, és egyre meredekebb rézsűk alakulnak ki. Az átmetszések után megindult me­dermélyülés az elmúlt évtizedben megállt, és megkezdő­dött a meder feltöltődése, a függő meder kialakulása. A főmeder, a mértékadó árvízszinthez tartozó keresztszel­vényének mintegy 20 %-át elveszhette a feliszapolódás következtében. A felső vízgyűjtő helyzetét ismerve a fel­iszapolódás üteme a következő években nem fog csök­kenni, sőt kismértékű emelkedésével is számolhatunk. 5. Az övzátonyok (a folyó két partján felrakódó hordalék) fejlődése Amíg a Tisza és mellékfolyói nem voltak a hegyvidé­ki területekig töltések közé szorítva, hordalékuk jelentős részét hegyekből sík területre érve a saját árterükön rak­ták le. A Tisza és mellékfolyói mentén a töltések hosszá­nak növekedésével egyre nagyobb hordalék mennyiség jut le a Közép-Tisza vidékére. A középvízi mederből a hullámtérre kilépő víz sebessége lecsökken, hordaléká­nak jelentős részét a folyó partján lerakja, folyamatosan építve az övzátonyt. Azokon a folyó szakaszokon, ahol a meder oldalirányban nem tud elmozdulni, az övzátony növekedési üteme eléri az évi 2 cm-t. A növekvő övzáto­nyok egyre jobban elzárják a főmedret a hullámtéri me­dertől, ezzel is csökkentve annak vízszállító képességét. Vizsgálataink szerint az övzátonyok emelkedési üteme a következő években változatlan lesz, vagy kis mértékben növekedni fog. 6. A hullámtér feliszapolódása Hasonló megállapítást tehetünk a hullámtér feliszapo­lódásával kapcsolatosan is. A hullámtéri területek feli­szapolódása rendkívül szélsőséges, 0-tól több méterig terjedhet. Legnagyobb feliszapolódást a hullámtéri holtá­gakban, mélyedésekben (kubik-gödrökben) és a viszony­lag keskeny hullámtéri mederszakaszokon mértünk. Ez utóbbi szakaszokon nem ritka az 1,5-2 m-t elérő felisza­polódás sem, amely nemcsak a hullámtér tározó térfoga­tát csökkenti, hanem az árvízi levezetésére rendelkezésre álló szelvény területét is, ezzel növelve az árvízszintet. A Tisza, amióta létezik, mindig szállított hordalékot, és fog a jövőben is szállítani. Az vízgyűjtő területén folytatott emberi tevékenység - jellegétől függően - növeli, vagy csökkenti a szállított mennyiséget. Ezért is fontos, hogy a felső vízgyűjtőn számunkra kedvező területhasználat valósuljon meg. Összefoglalva a Kisköre-Csongrád közötti árvízi me­der folyamat-vizsgálatának eredményeit, megállapíthat­juk, hogy mind a hat részfolyamat hozzájárult az árvíz­szint növekedéséhez. 1945 előtt a hullámtér-szűkítés és a hordalék-lerakódás, 1945-1960 között a hordalék-lerakó­dás, 1960-1998 között a hordalék-lerakódás, a mestersé­ges létesítmények építése, és a területhasználat-változás, 1998 után a hordalék-lerakódás és a területhasználat-vál­tozás emeli az árvízszintet. Modell számítási változatok. Annak érdekében, hogy az egyes folyamatok árvíz­szint emelkedésre gyakorolt hatását számszerűsíteni tud­juk, el kellett végeznünk a Tisza torkolatától Tiszabecsig terjedő szakasz modellszámításait. A modellezéshez az Amerikai Egyesült Államok hadseregének, a Hidrológiai Mérnöki Központjában 30 éve kifejlesztett és folyamato­san korszerűsített HEC-RAS programot használtuk fel. A programot térítésmentesen kaptuk meg dr. Bogárdi

Next

/
Oldalképek
Tartalom