Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A budavári palotai paieo-hévforrások vizsgálata és hidrogeológiai adottságaik

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2004. 84. ÉVF

: 4. SZ. 2.5.1. Mollusca fauna Krolopp E. (1976) részletesen vizsgálta a várhegyi forrás-mészkőből származó számos lelőhelyről előkerült csigafaunát. Az idézett munkájában táblázatosan felsorolja az egyes lelőhelyekről előkerült, ill. begyűjtött és meghatározott anyag faunalistáját. A szöveges értékelő részben pedig kitér arra, hogy ezek milyen környezeti viszonyokat (forráshőmérséklet, éghajlat) jeleznek. A Budavári Palota-i forrásmészkőből két lelőhelyről közöl a táblázatában adatokat, mégpedig a Szent György térről (27. sz. lelőhely), továbbá a Palota ÉNy-i részéről (28. sz. lelőhely „A" épület), megemlítve, hogy ezeken a helyeken a csigafaunát felszín-közeiben települő mésziszapból gyűjtötte be, részben a csatornázáshoz kapcsolódó munkaárokból (Szent György tér) részben pedig régészeti feltárásból (28. sz. lelőhely). Krolopp E. közli, hogy erről a két lelőhelyről előkerült és begyűjtött csigafaunából néhány olyan fajt határozott meg, amelyek a Várhegy pleisztocén képződményeiből máshonnan ismeretlenek. Leírása szerint a két lelőhelyről begyűjtött fauna enyhe, csapadékos inter-szakaszra utal, és egyes fajok pedig eddig csak a felső pleisztocén Riss-Würm interglaciális korú üledékekből kerUltek elő. Ezért megállapítja, hogy e két lelőhely „mésziszapjai" a többi várhegyi előfordulásnál fiatalabbak, és egy interglaciális szakaszban képződtek. Ezért szerinte az itteni mészkövet Riss-Würm korúnak kell tartani. A leírtakból következik, hogy az előkerült csiga- fauna alapján a palotai forrás-mészkő a felső-pleisztocén elején a Riss-Würm interglaciálisban keletkezett. 2.5.2. Botanikai vizsgálatok Skoflek I. (1976) dolgozta fel a várhegyen épült Hilton Szálló alapozásához készült nagyszámú fúrás forrásmészkő maganyagát botanikai szempontból. Erre azért került sor, mert a gerecsei és budai hegységi forrásmészkő kutatásaim során több esetben gyűjtöttem be növényi lenyomatokat kisebb-nagyobb számban, amelyeket meghatározás céljából eljuttattam Skoflek I.-nak. Az 1976-ban megjelent összefoglaló publikációban (Krolopp E. et al. 1976), amelyben a Budai Várhegy negyedidőszaki képződményeinek részletes ismertetésére került sor, nem fejeződtek be a Budai Várhegy területén történő mérnökgeológiai kutatásaim, mert ezek munkahelyi feladataim közé tartoztak. Ezért az ott folyó munkálatok a forrás-mészkőre vonatkozóan mindig újabb és újabb adatokat szolgáltattak. Ezekhez kapcsolódva a hetvenes évek végén - ahogy már a 2.2. fejezetben közöltem - a Várpalota területén különböző célzatú kivitelezési és kutatási munkálatok történtek, s ezek több esetben feltárták a Palota környezetében a forrás-mészkövet. Ekkor figyeltem fel arra, hogy a Palota „A" jelű épület nyugati oldalán a forrás-mészkövet feltáró munkálatok során főleg lombos fák jó magatartású levél-lenyomatai kerültek elő. Skoflek I. a lelőhelyen jelentős botanikai anyagot gyűjtött be. A lelőhely botanikai anyagáról később Skoflek I. szóban közölte, hogy az jellegzetesen meleg, csapadékos klímát jelez, és határozottan egy fiatal interglaciális szakaszra utal, mégpedig véleménye szerint a Riss/ Würm interglaciálisra, és annak is egy meleg, csapadékos fázisára. Sajnálatos, hogy váratlan tragikus halála megakadályozta abban, hogy a palotai mészkőből gyűjtött, érdekes és kormeghatározó jelentőségű botanikai anyagot publikálja. Feltételezem, hogy Skoflek I. hagyatékában a lelőhelyre vonatkozó feljegyzések, meghatározások, és a gyűjtött anyag is még megtalálhatók. 2.5.3. Abszolút kormeghatározások eredményei A budai hegységi édesvízi mészkövek vizsgálatával kapcsolatban radioaktív kormeghatározások is történtek. Az ehhez szükséges mintavételek Pécsi M. felkérésére történtek. így került sor a várhegyi édesvízi mészkő mintavételezésére is, ahol két helyről vettem mintát, kormeghatározás céljából. Az első mintát a Halászbástya északi oldalán a Szent György szobor közelében a kb. 5 m magas függőleges mészkőfalból, annak alsó szakaszából vettem. Ez a minta fehéres színű, kemény, erősen kristályos kifejlődésű mészkő volt. Pécsi M. közlése szerint ez a minta Th/U kora 358.000160.000 évnek adódott. A második minta vételére már a Budavári Palota területén került sor, a Szent György tér déli részén, a Palota „A" jelű épületének északi oldala előtt húzódó kb. 2 m szélességű ároknak a tér felé eső oldalán, a kb. 4 m magas forrás-mészkő feltárás egyik kemény rétegéből, amely kb. 1,5 m magasan húzódott az akkori feltárásban. Az itt vett minta Th/U kora 160.000 ± 27.000 év, ill. 160.000 ± 38.000 évnek bizonyult. 2.5.4. A Budavári palotai forrásmészkő összehasonlító vizsgálata, a gerecsei és budai hegységi forrásmészkő előfordulásokkal A gerecsei és budai-hegységi pliocén és negyedidőszaki termálkarszthoz kapcsolódó paleo-hévforrásokból keletkezett forrás-mészkő előfordulások számbavétele, készletbecslések és építőipari szempontú értékelésük során szembetűnő volt, hogy az egyes előfordulások kőanyagában milyen jelentős különbségek mutathatók ki. Egyes felhalmozódások anyaga építőipari felhasználhatóság vonatkozásában kedvező, nagyszilárdságú volt, míg másoknál a kivált anyag minőségileg kedvezőtlen adottságokat mutatott. Ezeknél az összletben gyakran települtek közbe mésziszap rétegek, és esetenként teljesen cementálatlan inkrusztációs törmelékanyagok. Ezeket a helyszíni megfigyeléseket és a tapasztalt különbségeket a kőzetmechanikai vizsgálatok is kimutatták (testsűrüség, szilárdság, tömörség stb.). Ha ilyen minőségi szempontokból értékeljük a különböző korú mészköveket, akkor az tapasztalható, hogy a negyedidőszakon belül a mészkövek építőipari felhasználhatóság szempontjából azok fiatalosodásával egyértelműen kedvezőtlen irányba módosulnak. E jelenségek arra utalnak, hogy a negyedidőszaki termálkarszt hévforrásainak vízminőségében lassú, fokozatos változások következtek be, mert a kezdeti pliocén dinamikus mész-kicsapódási hajlam (pl. Kőpite), amely kemény, nagy szilárdságú mészkövet eredményezett, a felső- pleisztocénre már jelentősen csökkent. Ebből eredően a kémiai összetétel a hígabb, alacsonyabb oldott sótartalmú karsztos paleo-hévforrások irányába tolódott el. Ezekből a megfigyelésekből és vizsgálati eredményekből levonható olyan általános következtetés, hogy azok az előfordulások, amelyeknél mészhiányra utaló jelenségek (cementálatlan laza rétegek, alacsony tö-