Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

2. szám - Horváth Emil: Az évgyűrűs kormeghatározás hidrológiai vonatkozásai

HORVÁTH F.: Az évgyflriis kormeghatározás hidrológia

i vonatkozásai 39 lentős mértékben befolyásolja a fa sejtfejlődését. így a limitáló környezeti feltételek több fára hatnak ugyanolyan mértékben, mint amikor "átlagos" körülmények uralkodnak a termőhelyen. Ilyenkor ugyanis a helyi tényezők dominálnak, s ezek hatása érvényesül az évgyűrűk kialakulásában {Jeffrey, 1979]. A mérsékelt övben ezt a jelenséget nem tapasztalták. Bizonyos meteorológiai és egyéb, a fatest növekedését befolyásoló tényezők hatására (hosszan tartó szárazság, betegség, rovarrágás, tűz stb.) rendellenes évgyűrűk képződnek. Szélsőséges klimájú vidéken előfordulhat, hogy egyáltalán nem növeszt évgyűrűt a fatest (Glock, 1937). A rendellenes évgyűrűk felismerésére, értékelésére külön irodalmak állnak rendelkezésre. Mellőzve a részletes felsorolást, most csak azzal a néhánnyal foglalkozunk, amellyel munkánk során találkoztunk. A nehézségek azokban az esetekben adódnak, ha egy évgyűrű sorozatban túl kevés vagy túl sok évgyűrű van. A kevés évgyűrű azt jelenti, hogy egy adott időszakban egy vagy több évgyűrű hiányzik. Hiánya csak akkor mutatható ki, ha összehasonlítjuk más olyan mintákkal, melyek ugyanarról a helyről származnak, átfedik az időszakot, s amelyek tartalmazzák a teljes évgyűrű sorozatot. Az évgyűrű hiánya az alábbi három módszer bármelyikével kimutatható: 1.) a vizsgálni kívánt sorozat nem ismeretlen, 2.) az adott fatörzsből akkora résznek a vizsgálata, amekkora csak lehetséges vagy szükséges, és 3.) az összehasonlítás más fákból származó mintákkal (Glock, 1937). A túl sok évgyűrű azt jelenti, hogy egy adott időszakot átfedő sorozat egy vagy több évgyűrűvel többet tartalmaz. Ezeket az évgyűrűket nevezik hamis vagy dupla évgyűrűknek. A dupla évgyűrű első látásra két évgyűrűnek tűnik. Kimutatására a legjobb elv a normális évgyűrű jellegzetességének alkalmazása: az éves gyűrű az egyik évgyűrű éles külső felétől a (nyári pászta) következő évgyűrű éles külső feléig tart, és két részből áll: a világos színű korai v. tavaszi pásztából és a sötét színű késői v. nyári pásztából. A dupla évgyűrű a késői pászta anyagából felépülő hamis sáv, amely általában éppen a késői pászta valódi sávjában helyezkedik el. A kettőt világosabb színű anyag választja el, amely hasonlít a korai pászta anyagához. A hamis gyűrű külső oldala általában nem olyan éles, s határozott, mint a valódié. A dupla évgyűrű kialakulásában a szélsőségesen száraz időjárás játszik közre: ha a vegetációs időszakban olyannyira kevés csapadék hullik, hogy az nem elegendő a fatest alapvető biológiai funkciójának biztosításához előfordulhat, hogy abban az évben nem alakul ki évgyűrű. A megfigyelések szerint dupla évgyűrű akkor alakul ki, ha a vegetációs időszakban olyan kevés csapadék esik, hogy a fatest idő előtt alakítja ki a késői (nyári) pásztát. Időközben, ha csapadékosra fordul az idő, a fa újból világos színű korai pásztára emlékeztető sejteket hoz létre a késői pászta sávjában, s ez úgy tűnik, mintha új évgyűrű képződne. De e két sáv (késői-korai) közötti elválasztó határ nem olyan éles, mint a valódi évgyűrűnél. Az évgyűrű megfejtés alapjai Numerikus ábra készítése A minta feldolgozásának fontos lépése az elsődleges információk feljegyzése. A numerikus ábra az idősornak csak azokat az elemeit tartalmazza, amelyek a feldolgozás szempontjából különös jelentőségűek. Azokat az évekhez tartozó évgyűrűket, amelyekhez csak szélsőségesen vékony (vastag) évgyűrűk tartoznak, mert ezek az időpontok biztosan azonosíthatnak majd más sorozatokban is. Fontos feljegyezni minden megfigyelést, ami a "normálistól" eltér (fagyléc, rovarrágás, fagykárok, vékony évgyűrűsorozat, dupla évgyűrű stb.), ezek ugyanis később perdöntő fontosságúak lehetnek. A numerikus ábra a feldolgozás első, s igen fontos lépése, amikor is a minta jelentéssel bíró éveit jegyezzük fel a hozzájuk tartozó észrevételekkel, megjegyzésekkel. Nagyon fontos, hogy a mintát - korongot, szeletet, magmintát - tüzetesen, évgyűrűnként vizsgáljuk át, mert csak így az eredményes analizáló, összesítő munka. Függetlenül a nagyteljesítményű számítógépek adta lehetőségtől. E két módszer - a minta jellemzőinek lejegyzése, és a számítógépi feldolgozás, mint „memorizálás" - együttes alkalmazása vezethet sikerre. A numerikus ábra készítése szabályainak megfelelően, azt az évet, amelyikhez tartozó évgyűrű diagnosztikai jelentőségű, kiírjuk és jellel látjuk el. Azt, amelyik az előtte lévőhöz képest az átlagostól vékonyabb, nem kap jelölést. Amelyiket vékonynak minősítünk, egyszer húzzuk alá, amelyik igen vékonynak, kétszer, s így tovább ... Azt, hogy egy évgyűrűt vékonynak vagy vastagnak minősítünk, az illető évgyűrű és az év szerint egy évvel fiatalabbnak (előtte lévőnek) az aránya határozza meg, s nem az abszolút vastagsága. E szerint megkülönböztetünk: az átlagosnál vékonyabb, vékony, igen vékony, rendkívül vékony évgyűrűket, valamint vékony évgyűrű-sorozatokat. A vastag évgyűrűket "B"- betűvel jelöljük. Az évgyűrű(k) minősítése Az évgyűrűt megjelenítő évszám/szím jelölése A minősítés numerikus jelölése Átlagosnál vékonyabb A szám maga 1 Vékony évgyűrű A szám egyszeres aláhúzása 2 Igen vékony A szám kétszeres aláhúzása 4 Rendkívül vékony A szám háromszoros aláhúzása 7 Vékony sorozat Számok hullámvonalas aláhúz. Vastag A szám mellett: („B")-jelölés A numerikus ábra nagyon fontos feljegyzés a mintáról, hiszen a diagnosztikai értékkel bíró évek jelennek meg rajta, elősegítve az idősor későbbi azonosítását (datálását). A munkát megkönnyítendő: a béltől indulva, tízévenként jelöljük meg az évgyűrűket egy tűszúrással, 50 évenként két, 100 évenként három tűszúrást tegyünk az évgyűrűbe. Ez főként hosszú idősorú, vékony, nehezen elkülöníthető sorozatoknál hasznos, ahol egy-két év tévedés később bonyodalmakat okozhat. A numerikus ábra végső formáját akkor nyeri el, amikor az évekhez jeleknek megfelelő számokat rendelünk, amelyeknek a későbbiekben lesz jelentősége. Mindezek elvégzése nagy figyelmet, nagyfokú áttekintőképességet, "beleérzést" kíván az értékelőtől. Bizonyos idő eltelte után statisztikai szabályosság alakul ki a numerikus ábra osztályai között, tudniillik az, hogy hány %-os eltérés jellemző egyes osztályközökre, ami bizonyos számú minta esetén megbízhatóan meghatározható, s a fáradtságos munka egy részét számítógéppel ki lehet váltani. A két módszerről - a terepi és a gépiről ~ érdemes néhány észrevételt, tapasztalatot megemlíteni. A terepi munka fontos eleme a numerikus ábra, mert annak elké-