Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

88 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. A Perlapaliida Guérin, 1838 (Plecoptera) előfordulása és táplálékkínálata a Zempléni-hegység eltérő adottságú kisvízfolyásaiban Murányi Dávid Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088. Budapest, Baross u. 13. Kivonat: A délkelet-közép-európai elterjedésü Perla paliida Guérin, 1838 álkérész faj a zempléni patakok jellegzetes és gyakori ragadozója, amelyet legtöbb hegyvidékünkön a P. marginata Panzer, 1799 helyettesít. A Zempléni-hegység kilenc, eltérő adottságú kisvízfolyásában mértük fel korcsoportjainak abundanciáját, és a rendelkezésére álló táplálékfauna, valamint potenciális ragadozói mennyiségi és minőségi jellemzőit. Szoros korrelációt sem a fiatal, sem a kirepülés előtt álló lárvák egyedszáma nem mutatott a táplálék, illetve a ragadozó fauna összetételével. A kilenc zempléni víz faunájának egy-egy jellegzetes bükki- és börzsönyi P. marginata élőhely faunájával végzett összehasonlftó analízis nem mutatott elkülönülést a két faj élőhelyei között. Így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezen élőhelyi adottságok nem magyarázzák a faj limitált elterjedését, hanem az vagy kompetíciós hatásokra, vagy állatföldrajzi tényezőkre, esetleg emberi behatásokra vezethető Vissza. Kulcsszavak: Perla paliida, táplálékklnálat, Zempléni-hegység, Bevezetés és célkitűzés A hazai kisvízfolyásokban a nagy testű és több éves lárvális fejlődésű Perlidae álkérészek a patakok egyik legjelentősebb gerinctelen ragadozói, gerinces predátorok hiányában csúcsragadozóként is szerepelhetnek. 1. ábra: Perla paliida Guérin, 1838 lárva, Tolcsva-patak A délkelet-közép-európai elterjedésü Perla paliida Guérin, 1838 álkérész faj (1. ábra) a zempléni kisvízfolyások gyakori, és igen eltérő élőhelyeken megjelenő ragadozója (Murányi 2001). Hazánkban a Zempléni-hegységen kívül csak elvétve fordul elő (Weinzierl et al. 2001), legtöbb hegyvidékünkön a P. marginata Panzer, 1799 helyettesíti (Andrikovics & Murányi 2001). Mivel a két faj élőhelyei sok esetben meglehetősen hasonlóak, kézenfekvő feltevésnek látszott, hogy előfordulásukat a táplálékfauna, és a potenciális ragadozóik mennyiségi és minőségi jellemzői határozzák meg. Vizsgálataink a következő kérdésekre kerestek választ: - Van-e korreláció a táplálékfauna összetétele és a különböző korú lárvák abundanciája között? - Kimutatható-e különbség a Perla paliida és a P. marginata által lakott vízfolyások között a táplálékfauna alapján? Anyag és módszer A gyűjtéseket vízihálós egyeléssel és kvadrát mintavétellel végeztük 1997 és 2003 között. A mintavételek során csak az állatok egy része került begyűjtésre, ezeket 70 %-os alkoholban konzerváltuk, és a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában kerültek elhelyezésre. Az élőhelyek fizikai-kémiai paramétereinek és hidrogeográfiai adottságainak jellemzését WTW Multiline terepmüszer (2001 áprilisi mérési adatok), illetve térképi és manuális mérések, megfigyelések segítségével végeztük. A többváltozós kiértékelésnél főkomponens analízist (ordináció) használtunk (Syn-Tax 2000, Euklideszi-távolság, Single link módszer). A kilenc mintavételi hely kijelölésekor igyekeztünk minél eltérőbb élőhelyeket választani. A vizsgált kisvízfolyások: 1. Cserenkő-patak (Regéc) 2. Cserenkő-patak (Telkibánya) 3. Hotyka-patak (Makkoshotyka) 4. István-kúti-patak, Ohuta (Háromhuta) 5. Kemence-patak, Vajda-völgy, (Regéc) 6. Kemence-patak (Kishuta) 7. Nagy-patak (Füzér) 8. Tolcsva-patak, Óhuta (Háromhuta) 9. Tolcsva-patak (Erdőhorváti) Mivel a Zempléni-hegységben a Perla marginata fajt nem találtuk, kontrol területként a Bán-patakban (Bükkhegység, Nagyvisnyó) és a Nagy-Vasfazék-patakban (Börzsöny-hegység, Szokolya) végeztünk vizsgálatokat. Eredmények és értékelésük Az eltérő habitusú Perla paliida élőhelyeken változatos hidrogeológiai és ftziko-kémiai (törölve) viszonyokat mértünk fel (1. táblázat), ennek megfelelően faunájuk markánsan eltérőnek bizonyult (2. táblázat). Az egyes vizsgálati helyeken, a mikrodisztribúciós mintázatot elhanyagolva, szintén nagy különbséget mutatott mind a vizsgált faj összabundanciája, mind korcsoportonkénti megoszlása. Első kérdésünket megválaszolandó, megvizsgáltuk a táplálékkínálat és a lárvák abundanciája közötti kapcsolatot. A 3. éves lárvák egyedszáma és a rendelkezésükre álló táplálékfauna gyakorisági értékeinek összege (E fejlett lárva táplálék = 1. és 2. éves Perla paliida lárvák és a potenciális táplálékfauna minden tagjának gyakorisági értéke) igen gyenge korrelációs kapcsolatot mutatott (y = l,1667x + 54,778; r = 0,125). Megvizsgálva a felnőtt lárvák egyedszáma és a potenciális ragadozóik (E gerinces ragadozó jelenlét