Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

2. szám - Hajdu Dezső: Az egykori Csongrád-Sövényházi Ármentesítő Társulat Csongrád–Felgyő–Csanytelek öblözetei árvédelmi művei kiépítésének története

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 2. SZ. Az árvizek elleni védelmi müvek építésének szervezése a reformkorban érte el a csúcspontját. A korrajz alapján ez érthető is, hiszen a szabályozás a nemzet összefogását tette szükségessé egy igazán magyar ügyért, benne a függetlenség, a szabadság, az ellenség legyőzésének jelképe élt, melynek végrehajtása látványos sikert is ígért. Egy dologra külön is szeretném a figyelmet felhívni. Többnyire a szabályozásból számosan regulázást, a gátak közé szorítást, bizonyos értelemben az élettér-szűkítést emelik ki. Azt mindannyian ismerjük, mi lett az eredmény. Ezt ki-kinek szíve joga minősíteni, de csak az a hiteles kritikus, aki itt él, aki tudatában van, hogy ha a Tisza mellett nem volna védtöltés, akkor egy-egy árvíz alkalmával háza, ágya, földje fölött akár több méteres víz lenne. Az, aki látta, átérezte, elszenvedte, és csöndesen elsiratta egy élet munkájának néhány perc alatti tönkremenetelét. A Tisza szabályozása a mai szóhasználat szerint az alulról jövő kezdeményezés tipikus esete, mert azok kezdték el a maguk eszközeivel és ismereteivel megvalósítani, akiket ez személy szerint érintett. Annak bizonyítékául, hogy a folyó meghódításában már a kezdeti időszakban több tényező figyelembe vétele szerepet kapott, szolgáljon a következő idézet:"Az 1722i országgyűlésen már igen nagyszerű csatornázási tervekről volt szó III. Károly ti. az említett országgyűlésnek külföldi mérnökök által készített nagyszerű csatornázási tervezetet nyújtottak be, mely szerint a Tisza felesleges vize a Tokajon alul fekvő Dob helységből a hajdú városoknak és Debrecennek, onnan Túrnak a Körös felé, s azután Csongrádnak vezetett volna: másrészt a Tisza felől Ároktőtől Fürednek ásatott volna egy csatorna egész Bődig, a Tárnáig, azután Eörs, Dózsa felé, s Jászberényen alul a Zagyváig, onnan Szolnok felé a Tiszáig. Továbbá a Duna és Tisza összekapcsoltatott volna egy csatorna által, mely Vácon vagy Pesten alul kezdődött s Monoron át Szolnokig ért volna. (Magyar Birodalom Természeti viszonyainak leírása, III. k. Hunfalvy, 1865.) 1. A szabályozási munkák előkészítése. A nagyszabású munka egy folyamat volt, melynek része a műszaki előkészítés, a műszaki, jogi, gazdasági szabályozás, a személyi, technikai és politikai háttér megteremtése. 1.1. A tiszai felmérés alaphálózata, geodéziai munkák A folyószabályozás műszaki alapfeltétele a megbízható térkép. A speciális térképek elkészítéséhez szükséges geodéziát maguk a szabályozási munka tervezői vették fel, támaszkodva az országos alappont hálózatra. Az országban ebben az időszakban öt fixpont hálózat létezett: mint a Vásárhelyi-féle, a Rába-szabályozási Társulat, a katonai, a vízrajzi és az országos. A vízrajzi felvételek az 1820 és 1838 között telepített Vásárhelyi féle hálózatra támaszkodtak. Vásárhelyi Pál a hálózat telepítésében mindössze öt évet dolgozott személyesen, de tiszteletből a nevét örökítették meg a geodéziai munkában. A hálózat alappontja Petronell nevezetű, a magyar határ közelében osztrák területen fekvő Duna parti községben volt. A szintezési hálózat alapsíkja 75 cm-rel alacsonyabb az Adriai tenger középvízszintjénél. A katonai, vízrajzi és országos szintezési hálózatok alapszintje közös, bár magasságuk kis mértékben eltér egymástól (a hálózat mérési hibájával terhelt). A katonai hálózat telepítése kezdődött előbb 1873-ban (1899-ben fejeződött be), melynek alapsíkja az Adria Trieszti Móló Sartorion elhelyezett rajzoló mérce középvízszintje volt. Sziklába és monumentális, stabil épületekbe első rendű pontokat, míg a szintezési útvonalak mentén kőbe öntött vas jegyeket helyeztek el. A monarchia területén őskőzetbe, sziklába hét őspontot telepítettek, melyből a jelenlegi Magyarország területén Nadapon maradt egy fixpont. A szabályozási munkák nyilvántartásában, az elkészült művek teljesítőképességének, hatékonyságának megítélésében hatalmas káosz uralkodott. Az egyes öblözetek tervezett, vagy elkészült munkáinak összedolgozása gyakran lehetetlen volt, hiszen azok különböző alapsíkokon feküdtek. A helyzetet még bonyolította, hogy a társulatok előszeretettel alkalmazták a tervezésben a helyi „O" vizet, ill. a relatív magasságokat, vagy egy helyi fixpontot. A tervezés alapjául szolgáló hidrometriai adatok egységes, észlelési és adatfeldolgozási rendszerének kidolgozására, irányítására hozták létre 1886-ban a Vízrajzi Osztályt, mely a Dunán, a Tiszán és a mellékfolyók mentén vízrajzi alappontokat helyeztetett el, és még a katonai hálózat felvételi munkáinak befejezése előtt bemérette. A dunai felvételek alappontjául a rákosi vasútállomás, a tiszai felvételek alappontjául a szolnoki vasútállomás épületébe helyezett katonai alappont szolgált kiindulásul. A vízügyi és a katonai hálózat pontjait később összemérték. A tiszai hálózat pontjai a katonai hálózattól - 37 mm és a + 72 mm között mutattak eltérést, mely az akkori technikai viszonyok között elismerésre méltó pontosság. A Tisza mentén 1888-ban felállított 300 fixpontból a Csongrád- Sövényházi öblözetben több pontot is helyeztek el, bár ezek közül én csak egyet ismerek. A csongrádi nagytemplom D-i oldalán a főhomlokzat síkjától 10 mre, a földtől 1,4 m magasan van. Magassága: 86,032 mBf. Sajnos a templom ereszcsatornájával méltatlanul eltakarták. A területen fellelhető még néhány CTS feliratú vasgombos kő is. A betűjelek a Csongrád- Sövényházi Ármentesítő Társulat kezdőbetűire utalnak, a társulatnak saját telepítésű szintezési alappontjai voltak. A Csongrád-Oláhhállás között végrehajtandó ártérfejlesztés műszaki munkáinak felvételét Solymos Béla kir. mérnök készítette el 1883-84 -ben. Érdekessége a felvételnek, hogy nem az előírás szerinti alapvonalra telepített felvételt favorizálták, hanem a jól járható utak mentén fixpontokat telepítettek, melyeken felállva a bemérendő pontok magasságát és a mágneses É-i irányhoz mért szöget (magnetikus azimut), valamint a segédszálakat olvasták le a távolság meghatározásához. Ezen adatok birtokában szerkesztették meg az 1830., az 1855. és az 1881 .évi árvizek potenciális hatásterületét. 1.2 Műszaki ártér fejlesztés és szabályozás A szabályozás keretében elvégezendő munkát és tisztázandó kérdéscsoportot a fenti szakkifejezésekben fogalmazták meg. Az elvégezendő feladat egyrészt műszaki jellegű, hiszen eldöntendő volt kell-e művet építeni,