Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Bárdossy András–Molnár Zoltán: Felszín alatti víz észlelőhálózat optimalizálásának módszere

58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 1. SZ. h(x,y,t t) - mért talajvízszint \ kútban, t, időpontban, h (x, y, t t ) - számított talajvízszint a kihagyandó kútnál, aj - a regresszió paramétere. A szelvény-optimalizálás célfüggvénye: N M 'min (9) N: a szelvényből kihagyott kutak száma, m: a különböző időpontok száma. 3.4. Az észlelőhálózat komplex optimalizálása A 3.1. és a 3.2. pontban leírt különböző célú (hálózat csökkentés és/vagy növelés) optimalizálási eljárásokat egy célfüggvénybe összevonjuk. Az észlelőhálózat méretét (mérési pontok darabszámát) befolyásoló tényezőket sú­lyozva vesszük figyelembe. A végső optimalizált hálózat elhelyezkedését így határozzuk meg. 3.5. Az optimális darabszámú és elrendezésű hálózat számításhoz használt matematikai eljárás A cél tehát egy olyan H (a mérőhálózatból kihagyható kutak halmaza) keresése, ahol L (az adatveszteség) lehető­leg kicsi. Az összes lehetséges kombinációt itt nem lehet végigpróbálni, mert ezek száma 2" ami reális mérőhálózat (n > 30) esetén már túl nagy szám. Ennek érdekében opti­malizációs algoritmust kell alkalmazni. A feladatot a „sim­mulated annealing" algoritmussal oldottuk meg (Aarts E., KorstJ. (1989)). Az algoritmus a következő lépésekből áll: 1. Választunk egy k-t. 2. Egy úgynevezett T „hőmérsékletet" választunk 3. Véletlenszerűen elhagyunk k pontot a hálózatból - ezek alkotják a H halmazt 4. Kiszámoljuk a H-hoz tartozó CF H értéket 5. Véletlenszerűen választunk egy indexpárt /'/ -et a H hal­mazból, és i 2 -t a H halmaz komplementeréből. Létrehozunk egy uj H' halmazt, amely H halmaz elemeiből és ó —bői áll, de », -et nem tartalmazza. (Kicserélünk egy kutat a kihagyot­tak közül. Beveszünk a hálózatba, cserébe kihagyunk egy má­sikat.) 6. Kiszámoljuk a H'-hoz tartozó CF H- értéket 7. Amennyiben CF H > CF H, akkor az új H halmaz a H' Amennyiben nem, úgy kiszámoljuk a P = (ío) valószínűséget. Húzunk egy véletlen számot (R).P > R ese­tén az új H halmaz a H' lesz, különben nem változtatjuk meg //halmazt. 8. Megismételjük a 6.-8. lépéseket JV szer. 9. Csökkentjük a T „hőmérsékletet" és megismételjük az 5.-9. lépéseket, mindaddig amíg a cserék száma 0.5% alá nem csökken Az algoritmust különböző k értékek esetén alkalmazzuk. 4. Az optimalizálás módszerének bemutatása gya­korlati példával A bemutatott módszer alkalmazására példaként az 1. ábrán jelölt területre, a Rábavölgy síkvidéki területein és a Hanság déli részén (a Hansági-főcsatornától délre eső te­rülete) lévő talajvízszint (és rétegvíz) észlelő kutak térbeni optimalizációját mutatjuk be (továbbiakban Rába-völgy). 1. ábra: A vizsgált terület 4.1. A vizsgált terület hidrológiai adatainak gyűjtése és feldolgozása A kijelölt területre vonatkozó, a VIZ1G és a VITUKI adat­tárában hozzáférhető hidrológiai adatok gyűjtése során 42 működő talajvízszint (és rétegvíz) észlelő kút adatát szereztük be. A 2. ábrán feltüntettük a különböző céllal telepített talaj­vízszint észlelő kutak elhelyezkedését, valamint az egyenletes pontosságú talajvíz felszín megszerkesztéséhez még esetleg telepítendő (javasolt) kutak elhelyezkedését. Részletesen: - Meglévő törzshálózati talajvízszint és - Üzemi talajvízszint észlelő kutak, - Távlati vízbázisok vízminőség észlelő kútjai, - Javasolt új kúthelyek. - Vízminőség észt. kuUk • - Falvstt új észlelő­kutak 2. ábra: A vizsgált terület talajvízszín észlelő kutjai 4,2. A vizsgált terület geológiai adatainak gyűjtése és feldolgozása A kijelölt területre vonatkozó, a VÍZIG, VITUKI és MÁFI adattárában hozzáférhető geológiai adatokat beszereztük. A vizsgált terület gyakorlatilag a Belső-Kisalföld területé­nek déli része, melyet változó vastagságú negyedkori szem­csés hordalékanyag tölt fel. Ez az anyag egységes víztest kia­lakulását eredményezi, melyben élénk vízmozgás válik lehe­tővé. Az egységes víztest térben és időben összefüggő víz­szint kialakulását segíti elő. Az egy ponton észlelt vízszint a­ránylag nagy terület jellemzését teszi lehetővé. A vizsgált te­rület negyedkori medencéjének feltöltődése során a jó vízve­zető homokos, kavicsos rétegeket kevésbé jó vízvezető agya­gos, iszapos rétegek szakítják meg. Az így elválasztott jó víz­vezető rétegek vízjárása egymástól eltérhet. Ezért a meglévő észlelöhálózat bővítése során törekedni kellene, az ún. több­csöves, egy adott pontban több réteg nyomásszintjét mérő kútcsoportok telepítésére. \> v .Sopron VizsEÍlt terüld

Next

/
Oldalképek
Tartalom