Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó

46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84

. ÉVF. 1. SZ. A Keretirányelv értelmezése alapján az árvízvédelmet, a tározók és duzzasztóművek mellett a vizek ökológiai állapotát befolyásoló egyik legjelentősebb beavatkozásnak tekintik a tervezők, ami a jelenleg meglévő és a tervezett árvízvédelmi műveknek a Keretirányelv rendelkezéseinek megfelelő felülvizsgálatát teszi szükségessé. A vizek állapotára minden vízgazdálkodási tevékenység hatással van. A Keretirányelvnek az árvízvédelemre jelentős hatása lehet. A Keretirányelv és a vele kapcsolatban EU szinten most készülő útmutatók egyre pontosabban megfogalmazzák azt, hogy milyen módszerekkel kell majd megállapítani azt, hogy mikor kell a társadalom (a gazdasági élet) vízgazdálkodással kapcsolatos igényeit figyelembe venni és mikor kell elsődlegesnek tekinteni az élővilág igényeit (VTT, 2002). A gazdasági célkitűzéseket szolgáló projektek (mint például az öntözés, az ipari vízellátás vagy a vízenergia termelés stb.) nem tekinthetők általánosságban a jelentős közérdeket szolgáló tevékenységeknek (VTT, 2002). Hazánkban jelenleg a víztestek besorolásának folyamata zajlik. A Tisza folyó teljes magyarországi szakaszának a „módosított víztestek" kategóriába sorolását javasolta a VÍZIG. A végleges besorolás majd meghatározza a további feladatokat. A munkacsoportok között már létezik Árvízvédelmi Alcsoport is. Útmutatót készítenek arra vonatkozóan, hogyan lehet dönteni az árvízvédelmi fejlesztések ügyében. A készülő útmutatót EU szinten ajánlásként vagy kötelezően be fogják vezetni (VTT, 2002). Az alábbiakban - a teljesség igénye nélkül - néhány olyan szempont, amely a Keretirányelvből az árvízvédelmi fejlesztések koncepcióját illetően következik (VTT, 2002; EU Víz Keretirányelv, 2000). A keretirányelv (1) cikke meghatározza, hogy ennek az irányelvnek az a célja, hogy keretet adjon a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a tengerparti vizek és a felszín alatti vizek védelméhez, amely: . - megakadályozza a vízi ökoszisztémák, és - tekintettel azok vízszükségletére - a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes élőhelyek további romlását, védi és javítja állapotukat; - előmozdítja a rendelkezésre álló vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználatot; - hozzájárul az árvizek és aszályok hatásainak mérsékléséhez. A víztestek állapotának időszakos leromlása nem jelenti ennek az irányelvnek a megszegését, ha az kivételes vagy ésszerűen, előre nem látható természetes ok vagy vis major - különösen a szélsőséges árvizek és a hosszú aszályos időszakok - következménye. A Keretirányelv szelleméből az következik, hogy abban az esetben, ha az árvízkárok enyhítése jelentős közérdek, bizonyos feltételek betartásával el lehet tekinteni a vizek jó állapotának biztosításától, illetve a jó állapot biztosítására előirt határidőt túl lehet lépni. Fontos a Keretirányelv környezeti célkitűzéseket taglaló (4) cikkében szereplő alábbi megállapítás. A jó ökológiai állapot eléréséhez szükséges intézkedések nem lehetnek jelentős mértékben káros hatással a tágabb környezetre, a hajózásra, a kikötői létesítményekre és a szabadidő eltöltésre, az olyan tevékenységekre, amelyek a víz tározását igénylik (ivóvízellátás, energiatermelés, öntözés), a folyószabályozásra, az árvízvédelemre, a területi vízrendezésre, vagy más egyenértékűen fontos, fenntartható fejlesztési tevékenységre. Fontos azonban az a megállapítás is, hogy igazolni kell, hogy az előbbi hasznos célkitűzések műszakilag nem valósíthatók-e meg elfogadható költségekkel olyan más ésszerű módon, amely környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldás lenne. A Keretirányelv nagyon fontos célkitűzése a vizes élőhelyek védelme és állapotuk javítása. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy ez nemcsak a felszíni és felszín alatti víztestekre vonatkozik, hanem a tőlük közvetlenül filggő szárazföldi élőhelyekre és vizes élőhelyekre is, tekintettel azok vízszükségletére. A Keretirányelv elvileg hozzájárul az árvizek és az aszályok hatásainak mérsékléséhez, azt viszont nem pontosítják, hogy ez milyen formában történik, s nem derül ki az sem, hogy milyen hatások mérsékléséről van szó. Az árvízvédelemi tározórendszerek részletes tervezése során az EU egyéb irányelveit és egyéb dokumentumait is figyelembe kell venni. 5. A szükséges létesítmények telepítése, kialakítása, az árvízi üzemeltetés 5.1. A vízbeeresztés általános változata, az árvízi funkció ellátásához szükséges létesítmények A szegedi (percsorai) tározó esetében a VTT szerint egyelőre két változat vehető számításba a betározható vízmennyiséggel kapcsolatosan. Az egyik változatban tározótérként 61 km területet jelöltek ki 306 millió m

3 tározására, 5 m-es számított vízmélységgel, míg a másik változatban 60,6 km

2 területen, 187 millió m

3 vízmennyiséget kell tározni 3,1 m-es számított vízmélységgel. A VTT előtanulmányaiban meghatározták az árvíztározók kialakításának és üzemeltetésének általános szempontjait, melyek közül kiemelhetők olyanok, amelyek az Alsó-Tisza vidékére vonatkoznak. A tervezés további szakaszaiban részletes hidraulikai, áramlástani vizsgálatok szükségesek a nagyvízi meder vízszállító képességének ellenőrzésére. E vizsgálatokhoz kapcsolódva kell kidolgozni az árhullám levonulás síkvidéki árvíztározókkal való szabályozott levezetésének üzemrendjét. Annak keretében - többek között - választ kell adni arra, hogy az árvíztározók megnyitási sorrendjét, működtetésük hidrológiai-hidraulikai paramétereit hogyan kell megválasztani (VTT, 2002). Az egyes tározók igénybevétele átlagosan 30-50 évenként valószínűsíthető. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tározó ilyen gyakorisággal teljes mértékben fel is töltődik. Egy tározó teljes mértékű feltöltésének valószínűsége a tározórendszer üzemrendjétől függő, de 1 %-ot nem meghaladó. A tározóknál feltüntetett átlagos vízmélység csak rendkívüli árvízi helyzetekben, mintegy 1 %-os valószínűséggel (100 évenként átlagosan egyszeri visszatéréssel) állhat elő (VTT, 2002). Rendkívüli árvízi helyzet előrejelzése esetén, azaz a mértékadó árvízszintet meghaladó vízszint előrejelzésekor fel kell készülni a tározók megnyitására. A mértékadó árvízszint elérésekor, illetve annak környezetében (ez a szint tározónként kerül majd pontosításra) meg kell nyitni a tározó műtárgyait, és biztosítani kell a folyama-