Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó
J ÁSZNÉ GYOVA J A ; A szegedi (percsorai) árvízi tározó 47 tos vízelvonást annak mértékéig, hogy a folyó vízszintje a szakaszon ne emelkedhessen a meghatározott szint fölé. Előfordulhatnak azonban ettől eltérő állapotok is, amikor pl. a Közép-Tisza védelme érdekében a felső-tiszai tározókat mértékadó árvízszint alatti szintek esetében is szükséges megnyitni, valamint még gyakrabban az az eset, hogy az Alsó-Tisza érdekében kell a közép-tiszai tározókat üzemeltemi, vagyis a tározókat egy rendszer elemeiként kell üzemeltemi (VTT, 2002). A vízborítottság tartóssága az egyes tározóknál különböző lehet, és általában felülről lefelé haladva növekvő mértékű (VTT, 2002). Az Alsó-Tisza vidéken a koncepciós terv alapján a tározó feltöltési ideje 25-30 nap, az elöntési idő másfél hónap. A tározókat természetes magas partok és építendő töltések határolják. A tározó töltései elsőrendű védvonalként, ill. azzal az igényességgel kell, hogy kiépüljenek (VTT, 2002). Ehhez kapcsolódóan az a javaslatom, hogy a szegedi (percsorai) tározó északi határát képező' Bäks- Mindszenti révhez vezető műút kiépítése ne a 3,1 m-es tározási szinthez épüljön ki, hanem a másik változathoz tartozó 83,40 mBf szint legyen a mértékadó. így az 1 m-es biztonságot is beszámítva, 84,40 mBf koronaszinttel kerüljön megépítésre a műút töltése. Ez az árvízi biztonság szempontjából jelentősen növelné a tározó igénybevehetőségének biztonságát, valamint a költségoldalt vizsgálva sem okozna jelentősebb költségnövekedést a kialakítása. A tározó megvalósításakor külön figyelmet igényel Opusztaszer szennyvíztisztítójának helyzete. A tisztított szennyvíz befogadója a Farkasmajori belvízcsatorna. Meg kell oldani a szennyvíztelep bevédését, valamint biztosítani kell a szennyvíz elvezetését abban az esetben is, ha a tározó területe elöntésre kerül. Mivel a Nemzeti Történeti Emlékpark tározó felöl eső ÉK-i része sem teljes egészében a magasparton helyezkedik el, ezért itt mindenképpen helyi védmű építése szükséges. A szennyvíztelep is ezen a részen található közel az Emlékpark határához, ezért összevonhatók a védendő területek. Javaslom egy körtöltés megépítését, amely ellátná a védelmét ezeknek az létesítményeknek. A körtöltés építése mellett további feladat, hogy meg kell oldani a szennyvíz elhelyezésének problémáját a tározó árvízi elöntése esetén. Ezért egyrészt a Farkasmajori csatorna és a új védmű keresztezésénél szükséges egy kettős zárású műtárgy megépítése, másrészt a tisztított szennyvíz ideiglenes elhelyezésére - amennyiben erre a célra a Farkasmajori csatorna lezárt 1 km-es szakasza nem alkalmazható, v. nem elegendő tározó-kapacitású - ideiglenes szennyvíztározó építendő. A tározó megvalósítása során figyelemmel kell lenni az erdőtelepítésekre is. A meglévő és új töltések előterében szükség van a hullámverés elleni védelemre a tározó irányából is. A tározók lehetséges üzemeltetési feltételeinek rugalmasságát, valamint ökológiai vízpótlási, ártéri gazdálkodási célú vízpótlását elsősorban az alkalmazott műtárgyak helye, típusa, küszöbszintje határozza meg (VTT, 2002). A műtárgyakra az alábbi típus alkalmazását irányozták elő a Közép és Alsó-Tisza vidéken: a nagy tartósságú árvizek relatíve kis vízhozamú tartós elvonására az esetek jelentős részében egyszerű kettős elzárású csffzsilipek (VIZITERV KFT.,2001) alkalmazhatók. Ezek egyidejüleg szolgálhatnak vízbeeresztésre és leeresztésre. A VTT által a műtárgyakkal szemben támasztott feltételek és szempontok a következőkben összegezhetők: - A műtárgy helye: Célszerű két árapasztási ürítési helyet kialakítani, lehetőség szerint mélyvonulatokhoz (hullámtéri, ill. ártéri) holtmedrekhez, belvízlevezető csatornákhoz csatlakozva. Az alsó műtárgy biztosítja a kezdeti feltöltést és a teljes leürítést, a felső az árapasztás maximális kapacitás-kihasználását, és szükség esetén a leürítés segítését. - A műtárgy-típus kiválasztásánál alapvető követelmény az időállóság, az egyszerűség, azaz kevés gondoskodást és védelmet kívánó, ugyanakkor bármilyen (időjárás) helyzetben gyorsan üzembe helyezhető szerkezet. A többnyílású szabályozható szerkezettel ellátott műtárgy biztosítja a változó vízhozamú vízkivételt. Alapkövetelmény a kétirányú működés, a partélt meghaladó árhullámok megcsapolásának lehetősége, az elárasztott öblözetnek lehetőség szerint az árapasztási helynél történő ürítése, valamint a jó megközelíthetőség. Fontos körülmény, hogy a műtárgyak csak ritkán és viszonylag rövid ideig működnek. - A műtárgyak küszöbszintjét a mélyvonulatokhoz igazodóan, a belvízcsatornák esetenként mélyített fenékszintjén, általában a gát mögötti terepszint alatt mintegy 2 méterrel szükséges felvenni. - Vízsebesség a tározóban: a műtárgyon nagy sebességgel (3-4 m/s) átáramló víz, közvetlenül a műtárgy után az energiacsillapító medencében 1 m/s sebességre csillapodik. A műtárgy 500 méter sugarú környezetében a vízmozgás sebessége a terepen 0,3 m/s alatt marad. A szabályozható vízbeeresztő és leeresztő műtárgyak biztosítják az árhullámkép alakjához igazodó vízkivételt és a megfelelő időben történő vízvisszavezetést. A szabályozható műtárgyak lehetővé teszik kisebb árvizek levonulásakor is - igény esetén - az adott terület ökológiai célú vízellátását is (VIZITERVKFT,2001; VTT, 2002). A tervezett síkvidéki árvíztározók területének természetvédelmi célú hasznosítása érdekében előirányozták, hogy a tározóterek feltöltő-leürítő műtárgyai legyenek alkalmasak a vizes élőhelyekre jellemző vízforgalmi sajátosságok biztosítására. Természetvédelmi szempontból rendkívül fontos az árvíztározók optimális működtetése, amelyet részletesen kidolgozott, integrált hasznosítási-működtetési rend szerint kell végezni. Az üzemeltetési szabályzatot úgy kell kidolgozni, hogy a tározóterületen kialakuló vizes élőhelyek természetvédelmi célú vízpótlása folyamatosan biztosított legyen. Az árvíz-tározáshoz átfogó Tisza-völgyi üzemrend kidolgozása és hatékony monitoring rendszer felállítása szükséges (VTT. 2002). A szegedi (percsorai) tározó esetében a VTT szerinti két új be- és leeresztő műtárgy helyének megválasztása nem okoz nehézséget. A terület csatornarendszerének adottsága, hogy két helyen van kiépítve a megfelelő kapcsolata a folyóval. A Percsorai szivattyútelepnél és a Levelényi vízkivételnél is megépíthető az új műtárgy. A terület és csatornahálózat vizsgálata alapján a javaslatom az, hogy ha kiépítésre kerül mindkét műtárgy, akkor terepszinten legyen kialakítva a küszöbszintje.
