Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

176 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 1977, 1977a), közöl adatokat. A tarozás időszakától kialakuló változásokat Bancsi (1987), Bancsi et al. (1996), majd Zsuga (1998, 2002) vizsgálta részletesen- A Tisza és mellékfolyóinak zooplanktonjáról GULYÁS et al. (1995), Zsuga (1995, 1997, 1999) közölnek összefoglaló értékelést. A 2000. évi cianid és nehézfém szennyezést követő vizminőségi állapotról Zsuga (2001) ad tájékoztatást, a Zooplankton közösség mennyiségi és minőségi összetételének alakulásáról Zsuga (2000), Zsuga-Pekli (2001), Zsuga et al. (2002) számolnak be. A Tisza üledékének zooplanktonját Bancsi-Hamar (1981) és Zsuga (1981) tanulmányozta. A Zooplankton közösség összetételének alakulása, befolyásoló tényezők A Tisza vízminőségét a vízlépcsők üzembe helyezését, a duzzasztásokat megelőző időszakban a vízgyűjtő teriilet geokémiai sajátosságai, szélsőséges vízjárása határozta meg alapvetően. A folyóra, mint nyílt rendszerre nagy hatással voltak ezen kívül a befolyó mellékvizek, valamint a különböző szennyvízbevezetések is. A vízben lejátszódó kémiai és biológiai folyamatok a folyóra jellemző természetes kontinuitásnak - "River Continuum" - megfelelően alakultak. Az 1950-1960-as években a Tisza Zooplankton együttesének legnagyobb %-át a Rotatoria, kisebb részét az Entomostraca és Ciliata fajok tették ki. A folyó Rotatoria és Copepoda faunáját általánosan elterjedt, kozmopolita, euplanktonikus, euryök szervezetek alkották {Brach tonus, Keratella, Synchaeta, Polyarthra fajok), míg Cladocera faunája szegény (Bosmina longirostris), a folyóra jellemző nagy lebegőanyag tartalom nem kedvez a szűrő táplálkozású szervezeteknek. Megyeri értékelése szerint a Rotatoria szervezetek többsége a folyó plankton közösségének endogén tagja, ott fejlődik, szaporodik is. A mellékfolyók közül az ebben az időben igen szennyezett Sajó hatása a legszembetűnőbb, torkolata után a kerekesférgek eltűntek a planktonból. A fajok száma Tiszabecstől Szegedig fokozatosan emelkedett. A rákplanktonra vonatkozó vizsgálati eredmények szerint a fajok nagy része tichoplanktonikus, a Tiszával összefüggésben lévő kisvizekből, (csatornák, holtágak), a Tisza lenitikus vízterületeiről, mint szaporodási fészkekből kerülnek a folyóba, ahol nagyfokú alkalmazkodóképességük révén tovább élnek, szaporodnak. Az autochton, euplanktonikus rákfajok száma kévés. A tiszalöki vízlépcső feletti szakaszon a vízsebesség csökkenésének hatására egyed-és fajszám emelkedés figyelhető meg. Az 1956-1967 közötti időszakban a nyári planktonállományban lényeges eltérés nem volt, a Zooplankton összetétele azt mutatta, hogy a városok, ipartelepek szembetűnően nem módosították a folyó zooplanktonját, a szennyeződés még nem érte el azt a fokot, amelynek következtében a folyó szaprobiológiai jellege megváltozott volna. A Tisza rendelkezett olyan természetes öntisztuló képességgel, amellyel az akkori szennyvíz terheléséket még jól kompenzálta. Az 1973-ban üzembe helyezett Kiskörei Vízlépcső a Tisza közép-magyarországi szakaszán is megszakította a folyó kontinuitását. A mederduzzasztás egyedszám növelő hatása a Kisköre feletti mintegy 50 km-es térségben volt érzékelhető. A vízlépcső alvízi oldalán jelentős fajszám csökkenés volt elsősorban a Rotatoria csoportnál, míg a későbbi időszakban ez a csökkenés sem a fajszámban, sem az egyedszámban nem jelentkezett olyan drasztikusan (Bancsi 1976, 1976a, 1977, 1977a). A tározótér kialakítása után (1978-83) a folyó zooplanktonja egy-egy éven belül nagyon változékony, ez az időszak még a vízi környezet kialakulásának fázisa. A tározóba befolyó Tisza szakasz Rotatoria egyedszáma a tavaszi és őszi maximumok kivételével általában kicsi (100-300 i/10 1), a fajszám is kisebb, mint a duzzasztott szakaszon. A folyóban az euplanktonikus elemek fordulnak elő nagyobb arányban, a Keratella, Polyarthra, Synchaeta genus tagjai a domináns szervezetek. A Crustacea fauna egész évben kisszámú A fajok közül a Bosmina longirostris, Daphnia cucullata, Moina micrura található nagyobb gyakorisággal. A Copepoda csoportra jellemző a juvenilis formák (nauplius, copepodit alakok) dominanciája, az aduit példányok mennyisége kevés. A tartós mederduzzasztás hatására a tározótéri Tisza Zooplankton állománya alkalmazkodott a megváltozott környezeti feltételekhez. A fenológiai ritmusból adódó tavaszi és őszi egyedsűrűségi maximumoknál (500-1000 i/10 1) esetenként lényegesen nagyobb nyári szaporodási maximumok (2000-5000 i/10 1) is kialakultak (Bancsi 1987, Bancsi et al. 1996). A Rotatoria szervezetek közül a Synchaeta oblonga, Keratella cochlearis, Keratella cochlearis tecta, Polyarthra dolichoptera, Trichocerca pusilla, valamint az Anuraeopsis fissá dominanciája jellemző évszakosan meghatározott ritmusban. Nyári időszakban kisvíznél a duzzasztott Tisza Zooplankton állományának faji összetétele és egyedsűrűsége is nagyon hasonló a tározó nagy medencéinek planktonjához. A folyóvízi elemek mellett az állóvizek és lassú folyószakaszok szervezetei (Brachionus falcatus, Brachionus leydigi, Filinia opoliensis, Kellicottia longispina,) is megtalálhatók. A Crustacea planktonban a Bosmina longirostris, Daphnia cucullata, Alona spp., Moina micrura, Leptodora kindti, Eucyclops serrulatus, Thermocyclops spp. és Cyclops spp. a gyakoriak (Zsuga 1998, 2002). Áradásos időszakban gyakorlatilag nincs különbség a tározótéri duzzasztott szakasz és a fölötte lévő Tisza víz plankton állománya között. A tározóból kifolyó Tisza vizének egyedszámát az aktuális vízszint és a duzzasztás tartóssága szabja meg. Az 1990-es évekre vonatkozóan a Tisza és mellékfolyóinak zooplanktonjáról Gulyás et al. (1995) közölnek összefoglaló értékelést. A Tisza magyarországi szakaszának vízminőség változásait, a duzzasztóművek hatására bekövetkező szakaszosságot, a planktonösszetétel alakulását Zsuga (1995, 1997, 1999) ismerteti. A tanulmányokban a szerzők megállapították, hogy a Tiszára az euplanktonikus szervezetek a jellemzőek, melyek nagy része kozmopolita, jól alkalmazkodó fej. A Zooplankton mennyiségi és minőségi alakulása szerint a folyón több szakasz különíthető el. Tiszabecs és Záhony között kis egyedsűrűség és kevés fejszám jellemző. A Maros torkolata után egyedszám növekedés, valamint megváltozott fejösszetétel, megváltozott dominancia viszonyok jellemzőek. Tiszalök és Kisköre térségében a duzzasztás hatására gazdag zooplankton állomány fejlődik ki. A Szolnoktól Tápéig tartó szakaszon az évszakos ritmusnak megfelelően alakul a ke-