Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

156 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2004. 84. ÉVF. A különböző halfajok ivadékainak tápláléka a Velencei-tóban Szító András, Györe Károly és Lengyel Péter Halászati és Öntözési Kutató Intézet, 5540. Szarvas, Anna-liget 8. Kivonat: Elektromos halászgéppel 2001-ben, áprilistól-októberig a tó különböző térségeiben fogott 15 faj összesen 1728 példányának megoszlása: a bodorka (Rutilus rutilus L.) 45 ,47 %-a, a dévérkeszeg (Abramis brama L.) 23,45 %-a, a küsz (Alburnus alburnus L.) 18,26 %-a volt, a további 12 fajra a maradék 13 % jutott. A tóban a pontynak táplálék konkurense az ezüstkárász, a küsz, a naphal, a razbóra, a vágódurbincs és a vörösszámyú keszeg, mert táplálékuk jelentős hányadát az üledéklakó szervezetek alkották. A plankton fogyasztó többi halfajnak a bodorka volt a legnagyobb vetélytársa, mivel ennek a halfajnak az állománya volt a legnagyobb. Táplálékának 54 %-a Zooplankton és 44 %-a detritusz volt. A dévérkeszeg ivadék táplálékának 94 %-át a Cladocerák alkották. A tó halfajainak legjelentősebb hányada a Zooplankton táplálékforrásra épült, tó, természetes táplálék, halfajok, Zooplankton, bentosz tunk. Néhány fajból ennél a mennyiségnél is kevesebbet sikerült fogni. A kisebb darabokra felvágott emésztő csatornát mikroszkóp alatt hoszszában felnyitottuk, a tartalmát kikapartuk, majd a már üres bélszakaszt még kiöblítettük. Az Igy nyert béltartalmat kis méretű petri-csészében néhány csepp vízzel felhígítottuk, hogy a tömény anyagot fellazítsuk, ezáltal az egyes állat példányokat egymástól elválasztottuk. A páratlan, kitines testrészek alapján számoltuk meg a maradványokat, amelyek alapján az adott állat egyedet rendszertani egységbe soroltuk és szétválogattuk. A nem, vagy alig emésztett állatpéldányok rendszertani besorolása hasonló elv alapján történt. Az egyes állatcsoportok biomasszájának arányát (száraz tömegben) használtuk a táplálék arányok kimutatására. Az azonos időben fogott, azonos korú és fajú halak táplálék fogyasztásának skáláját, a táplálékszervezet csoportok arányát egyedenként, táblázatosan mutattuk be. A halfajok egyedeinek táplálkozás biológiájára vonatkozó adatokat Zooplankton és bentosz háttér vizsgálatokkal egészítettük ki a tó különböző térségeiben vett mintákkal (2. táblázat). 2. táblázat: A haltáplálék szervezetek mennyisége a Kulcsszavak: Bevezetés A Velencei-tó sajátos vízi élőhely. A Dunántúl második legnagyobb szikes tava. Sajátságai, hogy a lápos, nyíltvízi térségek mellett olyan területek is találhatók benne, amelyek szerves anyagban gazdag, ezért folyamatosan rothadó üledékét kikotorták, hogy ezáltal a környezeti tényezők által szabályozott folyamatokat stabilizálják az élővilág, közöttük a halak - számára kedvező tartományban. Az üledékfauna vizsgálatok alapján láttuk, hogy mennyisége a tenyészidő során szélsőséges határok között változik. Májusban főleg az árvaszúnyog fajok tömeges szaporodása miatt az üledékfauna biomaszszája a legnagyobb a tó csaknem minden térségében, a hőmérséklet emelkedésével azonban az üledékben a szerves bakteriális bontás felgyorsul, amely a vfzben oldott oxigént a vlz/üledék határon elfogyasztja. Különböző kiterjedésű térségekben időszakos oxigén hiány lép fel, amely az üledék/viz határtól változó távolságra már az üledék feletti vlzrétegre is kiterjed. Az üledékfauna mennyisége ettől kezdve drasztikusan csökken. A csökkenés gyakran csupán néhány napra, más térségekben az egész tenyészidőszakra kiterjed. A zsenge halivadék első táplálékaként a Zooplankton nélkülözhetetlen. Célirányos vizsgálatok hiánya miatt azonban nem tudjuk, hogy a tóban született, vagy a kihelyezett, különböző halfajok ivadéka talál-e megfelelő táplálékforrást. 1. táblázat: A Velencei-tóban 2001. folyamán fogott halfajok és emésztőcsatorna-tartalmat vizsgált egyedek száma: Faj EgyedArány szám % Bálin (Aspius aspius L„ 1758) 5 0,3 Bodorka (Rutilus rutilus L„ 1758) 787 43,5 Csuka (Esox lucius L„ 1758) 4 0,2 Dévérkeszeg (Abramis brama L., 1758) 406 23,5 Ezüstkárász (Carassius auratus l„ 1758) 70 4,1 Karikakeszeg (Blicca bjoerkna L., 1758) 1 0,1 Kurta baing (Leucaspius delineatus Heckel, 1843) 4 0,2 Küsz (Alburnus alburnus L„ 1758) 316 18,3 Naphal (Lepomis gibbosus L., 1758) 17 1,0 Ponty (Cyprinus carpio l, 1758) 1 o,i Kínai razbora (Pseudorazbora parva Schlegel, 1842) 14 0,8 Sügér (Perca fluvialilis L„ 1758) 43 2,5 Süllő (Stizostedion lucioperca L„ 1758) 1 0,1 Vágódurbincs (Gimnocephalus ceruus L. 1758) 39 2,3 Vörösszámyú keszeg (Scardimus erithophthalmus L, 1758) 20 1,2 összesen 1728 100,0 Zooplankton (Cladocera, Copepoda, Ostracoda egyedszáma (e/liter) Időpont Császár öböl Némettisztás Lángi tisztás Agárdi Tisztás Fürdető Kajakpálya Apr. 15. 10 16 54 187 154 212 Máj. 10. 12 18 125 265 196 215 Jún.17. 15 32 146 189 294 168 Júl.27. 11 145 132 175 195 208 Aug.28. 8 112 85 345 208 200 Okt.ll. 18 132 98 234 312 284 Üledékfauna (mg/m

J, száraz anyagban) Apr. 15. 0,5 1,1 1,3 3,6 2 3,2 Máj. 10. 0,6 24 9 136 52 148 Jún.17. 0,7 9 7 48 63 32 Júl.27. 0 11 8 67 21 45 Aug.28. 0,6 8 8 58 18 156 Okt.ll. 2 10 9 108 54 801 A hazai természetes vizek halfajainak táplálék fogyasztásával elsősorban a Balatonra vonatkozó adatokat találunk (Tölg, 1960; Bíró, 1971), a dévérkeszegről (Bíró. 1985), a süllőről (Tölg, 1959; Bíró, 1973, 1979, Specziár et al 1997, Specziár,2002), de más élőhelyekről is vannak adataink Csányi, 1991; Guti et al., 1991). Vizsgálati céljaink a következők voltak: bemutatni a zsenge-, az egy-, és kétnyaras ivadék táplálékának összetételét, továbbá a táplálék szervezetek arányának szezonális változásait, kimutatni, hogy a Velencei-tó természetes táplálék készletét mely halfajok hasznosítják a legeredményesebben. Anyag és módszerek A vizsgálati hal anyagot a Velencei-tó Alsó-éri tiszták, Lángi-tisztás, Rigya, Nagy-tisztás E-i része, és az Úttörő-sziget térségeiben elektromos eszközzel fogtuk. Az igy elkábult hal példányokat 3 %-os formalin oldatban konzerváltuk. A halak emésztő csatorna tartalmát a laboratóriumba szállítást követően határoztuk meg. A feldolgozás során fajra szétválogatott anyagból legalább 10-10 hal példányt választotEredmények A Zooplankton és bentosz minták mennyiségi adatai mutatják, hogy a tó különböző térségeiben mindkét táplálék forrás azonos időben adott. Mennyiségük szezonális ingadozása nagy mértékű volt, amely a környezeti tényezők és az adott élőlény csoport, vagy faj tulajdonságából adódott. A tenyészidőben, júniustól-augusztusig a tó természetvédelmi térségeiben az üledék feletti vízrétegben igen gyakori az oxigénhiány. A Zooplankton és az üledékfauna mennyisége mutatta, hogy a Császár-öböl térségétől eltekintve a hal táplálék bázisa a szezon folyamán adott volt (2. táblázat). A bálin (Aiplmi aipimt) Ivadík táplálikiaak ömelétele • Velencei-tóbaa 1001-be« Ol. lakó chír. 1. ábra: A bálin ivadék táplálékának összetétele