Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

148 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. különültek el legjobban egymástól, vagyis a különböző üledékminták, és az áprilisi vízminták között a szénforrás értékesítési mintázatban sokkal nagyobb eltérés mutatkozott, mint az azonos típusú (víz vagy üledék) mintákon belül. A Kelemen-széki júliusi vízminta baktérium-közössége egyedi anyagcsere mintázattal rendelkezett, feltehetően a vezetőképesség jelentős növekedése miatt (áprilisban 5,51 mScm"

1 júliusban 17,0 mScm"

1). a. ° 2. ábra. A Zab-szék és Kelemen-szék mintavételi helyeinek ordinációja a mikróbaközösségek BIOLOG szénforrás értékesítési adatai alapján A vizsgálatok végéig a Kelemen-székből tavasszal, illetve nyáron vett mintákból 40, illetve 29, a Zab-szék esetében pedig 31 illetve 40 tiszta tenyészetet sikerült fenntartanunk. A hagyományos sejtmorfológiai és biokémiai-élettani tesztek (Borsodi és mtsai, 2001) eredményei alapján készített fenotípusos dendrogramon (3. ábra) 80-90 %-os hasonlósági szinten 18 csoportot különítettünk el. A legalább két törzset tartalmazó csoportokba 129 törzs (a törzsek 92 %-a) nyert besorolást, 11 törzs pedig csoportok közötti pozícióba került. A törzsek fenotípusos csoportosulásában fel lehetett fedezni a mintavétel időpontjára (pl. 15., 11. cluster tavaszi; 17., 18. cluster nyári minta), az alkalmazott táptalajra (pl. 15., 17. cluster nutrient; 9., 13. cluster Horikoshi agaron tenyésztett törzsek) és kevésbé kifejezetten a mintavételi területre (10. cluster kelemen-széki, 18. cluster zab-széki minta) utaló elkülönülést. A baktériumtörzsekkel végzett fenotípusos vizsgálatok összesített eredményei alapján megállapítható, hogy a törzsek több mint 80%-a Grampozitlvan festődött, kataláz pozitív volt. A vizsgált szervezetek többsége a hagyományos biokémiai próbákkal szemben meglehetősen inaktív volt. A csoportok között az elsődleges szétválasztó tényezőnek a glükóz (illetve származékainak) hasznosítása mutatkozott. A 1-14. csoportok tagjainak többsége a glükózt sem oxidatív, sem fermentatív módon nem hasznosította. Metilvörös és Voges-Proskauer tesztjük, valamint eszkulin aktivitásuk is döntően negatívnak adódott. A MV tesztre például az 1-14. csoport 92 tagja közül mindössze 3 adott pozitív reakciót, míg a 15-18. csoportba került 37 törzs 3 kivételével lassú vegyes savas fermentációt végzett. A többi teszthez képest relatíve nagyobb arányban hidrolizálták a biopolimereket, legnagyobb arányban a zselatint, ennek mértéke a nyári mintákból izolált törzsek esetében elérte a 100 %-ot is. A baktériumtörzsek 70 %-a növekedett pH 7,0 értéknél és több mint 90 %-a pH 11,0 értéknél, ami a fakultatív, illetve az obligát alkalofil szervezetek túlsúlyára utalt. Az eltérő pH értékek mellett szaporodni képes szervezetek aránya a két mintavételi időpontban alig különbözött. A baktériumtörzsek több mint 50 %-a az enyhén lúgos (pH 8,0) tápközegben csak NaCl jelenlétében szaporodott. A legintenzívebb növekedést 5-7 %-os NaCl koncentráció mellett észleltük, ami a baktériumok mérsékelten halofil jellegére utalt. A 10-12 %-os NaCl koncentráció értékek mellett a Kelemen-székben mindkét minta esetében nagyobb arányú növekedést tapasztaltunk a zabszéki mintákhoz képest. 60% 70% 80% 90% 100% 3. 6. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 18. 3. ábra. A KMP szikes tavaiból izolált baktérium törzsek fenotípusos dendrogramja