Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
149 A reprezentáns baktériumtörzsek 16S rDNS szekvencia-analízise a ki? G+C tartalmú Gram-pozitiv Bacillus, illetve Marinibacillus nemzetségekhez, továbbá a Gamma-proteobaktériumok Halomonas és Pseudomonas nemzetségekhez, valamint a nagy G+C tartalmú Grampozitív Micrococcus, Nesterenkonia és Agromyces nemzetségekhez való besorolást eredményezte (4. ábra). j— Bacillus horikoshii 1rK9 KB 12 KK 14 ZK 23 K 39 — ZB 15 K 48 ZK 18 - Bacillus cohnii Bacillus marinus ~Í_|— K 53 \_r-Marinibacillus campisalis |i-KB 16 1- K33 t Bacillus niacini J I—ZB21 — Bacillus pseudomegaterium r Bacillus pumilus IZK 3 'ZK 14 r KB 24 rZ 12 Z 13 "ZB 20 Bacillus pseudofirmus ZK 1 L Bacillus subtilis -ZB 19 Bacillus alcalophilus ZB 8 I Bacillus cereus KB 11 Z 31 Z 15 -c j Halomonas sp. J-Kll JT-ZB 11 "I [— Halomonas desiderata I— Halomonas nitritophilus L-k í T Halomonas salina f — Pseudomonas tolaasii • Pseudomonas anguilliseptica L Z33 • Nesterenkonia halobia Z 23 H_ — Arthrobacter globifornis r Micrococcus luteus t Z 6 Agromyces ramosus C Agromyces aurantiacus — Z24 • Carboxydocella thermoautotrophica 0.10 4. ábra. A baktériumtörzsek 16S rDNS régiójának parciális szekvenciáiból neighbour-joining módszerrel, Kimura2 korrekcióval készült filogenetikai fa A tavi üledékekből általunk kitenyésztett törzsek döntő többsége a Bacillus nemzetségbe tartozott, melyek jellegzetes kolonizáló szervezetei a talajoknak és az üledékeknek, ahol a biodegradációs folyamatokban fontos szerepet töltenek be extracelluláris enzimeiknek köszönhetően. Az identifikált törzsek között egyaránt jelen voltak az alkalitoleráns (B. pumilus, B. subtilis, B. cereus, B. niacini), és az obligát alkalofíl (5. horikoshii, B. pseudofirmus, B. alcalophilus) fajok képviselői. Hasonló alkalofíl és alkalitoileráns Bacillus dominanciát tapasztaltak a Fertő és a Velencei-tó üledékének tenyésztésen alapuló mikrobiális vizsgálata során (Borsodi és Sallai 1997; Borsodi és mtsai, 2001). A B. pumilus vagy B. horikoshii fajként identifikált törzsek a fenotípusos dendrogramban több, viszonylag alacsony hasonlósági szinten álló clusterbe nyertek besorolást. Ez jól tükrözi, hogy az egyazon
