Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

139 Kangur A. (2000). Feeding of pikeperch, Stizostedion lucioperca (L.), in Lake Peipsi. Proq. Estonian Acad. Sei. Biol. Ecol. 49: 98-108. Loadman N. L.. Moodi G. E. E & Mathias J. A. (1986). Significance of cannibalism in larval walleye (Stizostedion vitreum). Can. J. Fish Aquat. Sei. 43: 613-618. Mehner T., Schultz H.. Bauer D„ Herbst P, Voigt H. & Benndorf J. (1996). Intraguild predation and cannibalism in age-0 perch (Perca fluviatilis ) and age-0 zander (Stizostedion lucioperca ): Interactions with Zooplankton, prey fish availability and temperature. Ann. Zool. Fennici 33:353-361. Molnár Gy. & Tölg I. (1962). Experiments concerning gastric digestion of pike perch (Lucioperca lucioperca L.) in relation to water tempe­rature. Ada Biol. Hung. 13: 231-239. Polis G. A. (1981). The evolution and dynamics of intraspecific preda­tion. Ann. Rev. Ecol. Syst. 12: 225-251. Specziár A. (2002). A fogassüllő és a kősüllő ivadék tápláléka a Bala­tonban. Halászatfejlesztés 27: 70-80. Ward F. J. & McCulloch B. R. (1991). Relationship between mouth ga­pe of juvenile walley (Stizostedion vitreum vitreum) and prey size. Verh. Internat. Verein. Limnol. 24: 2362-2364. Characteristics of cannibalism in 0+ pikeperch (Sander lucioperca) in Lake Balaton András Specziár - Péter Bíró Abstract: Based on data of almost 32 thousand individuals we describe characteristics and significance of the intra cohort cannibalism of 0+ pikeperch in Lake Balaton. Cannibalism within the 0+ age-group occurred from mid May to the end of June in 0.22-0.85% of the stock. Cannibalism begin at SL=16 mm and the mean height of the victims was 75% of the cannibals mouth gape. Keywords: Sander lucioperca, intra cohort cannibalism, Lake Balaton. Javaslat a vízjárás és a vízminőségi mutatók összefüggésének egy lehetséges hosszú távú elemzési módszerére a Tisza példáján Szabó Attila 1, Dévai György 2, Zsuga Katalin 1 1 Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, Sigvári krt. 4., 5000 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032 Kivonat: A dolgozatban a szerzők a Tisza szolnoki törzshálózati mintavételi szelvényének (334,2 fkm) hosszú távú adatsorait felhasználva a fajlagos elektromos vezetőképességnek és a klorofill-a mennyiségének a változását vizsgálják a vízhozammal összefüggésben. Az adatsorok elemzését kétféleképpen végezték. A változás irányát egyrészt az előző adathoz történő viszonyítással állapították meg, másrészt az adott változó adott időszaki átlagértékétől való eltérés alapján kerestek összefüggést Külön elemezték a válto­zások időbeliségét, egyrészt hidrológiai, másrészt biológiai szempontok alapján. A bemutatott eljárás alkalmazásával lehetőséget látnak a törzshálózati mintavételi helyek hosszú idejű adatsorainak egyszerű és gyors elemzésére, továbbá a különböző tényezők mért vagy számított értékei közötti összefüggések feltárására és az egymáshoz viszonylton változási irányok kimutatására. Kulcsszavak: Tisza, vízminőség, hosszú távú változás, fajlagos elektromos vezetőképesség, klorofill-a, vízhozam. Bevezetés Az adatsorok elemzése mindhárom tényező esetében kétfé­A Tisza magyarországi szakaszáról az országos törzshálóza- leképpen történt. A változás irányát egyrészt az előző adathoz ti rendszer keretében az 1970-es évek kezdetétől állnak rendel- történő viszonyítással állapítottuk meg, másrészt az adott té­nyező adott időszaki átlagértékétől való eltérés alapján keres­tünk összefüggést. Ha az összehasonlított tényezők mért (fajla­gos elektromos vezetőképesség, klorofill-a) vagy számított (vízhozam) értékei azonos irányúan változtak (azaz ugyanarra az időpontra vonatkoztatva mindkét tényező értéke nőtt vagy csökkent), akkor azt együttváltozásnak tekintettük. Amennyi­ben a mutatók értékei ellentétes módon változtak (azaz ugyan­arra az időpontra vonatkoztatva az egyik tényező értéke nőtt, a másiké pedig csökkent), akkor azt különváltozásként kezeltük. Az adatsorok összehasonlító vizsgálatát mindig a mért vagy a számított ("tényleges") értékek elemzésével kezdtük, de kí­sérletképpen származtatott ("simított") adatsorokat is használ­tunk az elemzéshez (az állandó, gyors és különböző mértékű változással jellemezhető értéksorok „simítására" alkalmas két lépeses mozgó átlag módszerrel az egymást követő értékek át­lagait vettük alapul az összehasonlításhoz). A vízhozam és a fajlagos elektromos vezetőképesség, ill. a vízhozam és a klorofill-a adatsorait egymással összevetve meg­vizsgáltuk az együttváltozások és a különváltozások számát. E­lemeztük az egyes adatok egymáshoz viszonyított változását mind a tényleges, mind a simított adatsorokra vonatkozóan, megállapítottuk továbbá az egyes adatoknak a tényleges átlag­értékektől, valamint a simított átlagértékektől való eltérését is. Mindkét elemzési módszerrel értékeltük a tényezőpárok válto­zása közötti összefüggés szorosságát, amelyet 60% fölött tekin­tettünk értékelhetőnek, az eredmények részletes elemzésénél pedig 60-70 % között elfogadhatónak 70-80 % között számot­tevőnek, 80 % fölött jelentősnek. A kapott eredményeket táblá­zatokba foglaltuk, s az értékelhető adatokat szürke árnyalással jelöltük. kezésre fizikai, kémiai és biológiai adatsorok. A hosszú idejű, több évtizedet felölelő mérési eredmények felhasználásával le­hetőség nyílik a folyó hidroökológiai sajátosságainak elemzé­sére, a vízminőségi mutatók és az azok jellemzésére alkalmas tényezők közötti összefüggések megállapítására. Tanulmányunkhoz az 1983-2000. évek közötti időszakot választottuk. Az országos törzshálózatban is szereplő szolnoki mintavételi szelvény adatsoraival dolgoztunk, melyeket a Kö­zép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség és a Közép­Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság bocsátott rendelkezésünkre. Anyag és módszer A szolnoki mintavételi szelvény a Tisza 334,2 fkm-énél ta­lálható. A nulla pont magassága 78,78 mBf. A Kisköre és Szol­nok közötti szakaszon a vízminőséget befolyásoló jelentős víz­folyás nem torkollik a folyóba. Szolnoknál 1994-ig átlagosan hetente történt mintavétel. 1994-től havi két mintavételt végeznek a Környezetvédelmi Felügyelőség szakemberei. A Vízügyi Igazgatóság munkatársai napi gyakorisággal olvassák le a vízállásértékeket, melyek fel­használásával a vízhozamot számítják. Vizsgálataink során az ökológiai vfzminősltésnek a vfzfor­galmi, a halobitási és a konstruktivitási viszonyokat tükröző mutatóival dolgoztunk, jellemzésükre pedig egy-egy tényező ­a vízhozam, a fajlagos elektromos vezetőképesség és a kloro­fill-a - adatsorait használtuk. Az 1983-2000 közötti időszakot az alábbi felbontásban elemeztük: 1983-1988, 1989-1994 és 1995-2000. A vízhozamváltozás függvényében az 1983-1988 és az 1995-2000 közötti időszakokban a fajlagos elektromos vezetőképesség értékének, az 1989-1994 és az 1995-2000 kö­zötti időszakokban pedig a klorofill-a mennyiségének a válto­zását tanulmányoztuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom