Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

138 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. Magasság M=0.196*L+0.198 R

J=0.983 N=559 20 40 60 SzáinjUás / Sz=0.130*L+0.691 R

2=0.975 N=455 1 80 100 120 140 80 60 40 30 20 10 0 40 Testhossz (mm) 5. ábra. A fogassüllö ivadék magassága és szájnyílása a tesíhossz függvényében A kannibalizmus kialakulásának alapfeltétele, hogy meglegyen a kannibál és potenciális áldozata között a szükséges méretbeli különbség. Ha pusztán a szájnyílás méretét vesszük alapul, a kannibalizmushoz szükséges méretbeli különbség a halak méretével nő (5. ábra) Míg egy 10 mm körüli fogassüllő ivadék szájmérete megegyezik magasságával, vagyis akár azonos méretűek is megehetnék egymást, addig egy 80 mm-es példány szájában már csak legfeljebb egy 50-55 mm-es fajtárs fér bele, amely pedig a tömeget tekintve már minimálisan három és félszeres különbséget takar. Ábrázolva adott időpontokban az ivadék állomány testmagasság és szájnyílás spektrumát, látható, hogy az ivadék a nyár folyamán szabályosan kinő egymás szájából, azaz a növekedéssel drasztikusan csökken mind a potenciális kannibálok, mind a potenciális áldozatok aránya az ivadékon belül (6. ábra). A kannibalizmus jelentőségének nagyságrendi becslését a kannibalizmus arányának és időtartamának, a Molnár és Tölg (1962) által meghatározott gyomortlrülési idők (az ivadék emésztésére vonatkozó adatok hiányában) és az adott időszakokra jellemző átlagos vízhőmérsékletek alapján végeztük el, annak figyelembe vételével, hogy a kannibálok gyomrában mindig csak egy zsákmány volt. A kannibalizmus időszakában 2001-ben 20.5 °C, 2002-ben 21.9 °C, míg 2003-ban 23.1 °C volt az átlagos vízhőmérséklet, ami rendre 46, 36.5 és 34.5 óra átlagos gyomorürülési időt jelent. Ezek figyelembe vételével az ivadékkori kannibalizmus során a május közepi állományhoz viszonyítva 2001-ben az ivadék 8.3 %-a, 2002-ben a 3.6 %-a, míg 2003-ban a 12.7 %-a került elfogyasztásra. Ugyanakkor, mint azt más laboratóriumi kísérletek eredményeiből tudjuk, a kannibalizmus során a sikeres támadások mellett jóval jelentősebb a sikertelen támadások aránya. Ezek pedig jelentős arányban szintén az áldozat későbbi pusztulásához vezetnek (Loadman és mtársai 1986). összegezve eredményeinket, megállapíthatjuk, hogy az ivadékkori kannibalizmus a balatoni fogassüllőnél a fejlődés korai szakaszától jelen van és ez egyes időszakokban az ivadék mortalitásában is jelentős tényező lehet. 00 20 10 0 40 30 -\ 20 10 0 40 30 20 10 0 1 Máj. 3. i N=354 h Máj 14. A N=2090 • i i 1 Máj. 21. Ä. ,n N-=4266 •ÍV Máj. 28. N=1863 Jún 5 N=278 O •ä a 40 30 20 1 10 0 40 30 20 10 0 Jún 12. N=233 Júi 22. N=118 40 30 H 20 10 i 0 JúL 3. N=39 40 30 20 10 i 0 Júl 30. N-9 40 30 20 i 10 0 -<>••• magasság -»—szájnyílás L-J Aug 30. N=13 0 25 5 10 15 20 Magasság - Szájnyílás (mm) 6. ábra. A fogassüllö' Ivadék testmagasság- és szájnyílás eloszlásának alakulása a Balatonban 2002-ben. Köszönetnyilvánítás Jelen munkát a FVM Halgazdálkodási Alapja, a MeH-MTA Balatonkutatási Programja és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta. Irodalom Bíró P. (1973). The food of pike-perch (Lucioperca lucioperca L.) in Lake Balaton. Ann. Biol. Tihany 40: 159-183. Bry C„ Bonamy F., Manelphe J. & Duranlhon B. (1995). Early life characteristics of pike, Esox lucius, in rearing ponds: temporal survival pattern and ontogenetic diet shifts. J. Fish. Biol. 46: 99-113. Chevalier J. R. (1973). Cannibalism as a factor in first year survival of walleye in Oneida Lake. Trans. Am. Fish. Soc. 102: 739-744. Claessen D„ de Roos A. M. & Persson L. (2000). Dwarfs and giants, cannibalism and competition in size-structured populations. Am. Nat. 155: 119-237. Frankiewicz P., Dabrowski K. & Zalewski M. (1996). Mechanism of establishing bimodality in a size distribution of age-0 pikeperch, Stizostedion lucioperca (L.) in the Sulejów Reservoir, Central Poland. Ann. Zool. Fennici. 33: 321-327. Frankiewicz P.. Dabrowski K., Martyniak A. & Zalewski M. (1999). Cannibalism as a regulatory force of pikeperch, Stizostedion lucioperca (L.), population dynamics in the lowland Sulejów Reservoir, Central Poland. Hydrobiologia. 408/409: 47-55.