Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004 . 84. ÉVF. ; QKétú-patak • Csopaki-séd • Héviz-páhoki-p. PKotoska • Pécsely-patak QSzöHSsi-séd • Horogi-séd J_ 8 9 10 Mintavételi helyeit száma /. ábra: A vizsgált 7 patak kovaalga fajszáma a forrástól (1) a torkolatig (10) : Number of diatom species in the 7 creeks from the souce (1) to the mouth (10) Fig. 2. ábra: A 7 patak kovaalga flórájának dendogramja (weighted dissimilarity) Fig. 2: Dendogram of the diatom flora of the 7 creeks Az egyes patakok Shannon-Wiener diverzitása közel hasonló volt (3,41-4,63), a legkisebb diverzitású a Horogi-séd volt, ezt követte a Pécsely-patak és a Koloska-patak. A Csopaki-séd és a Héviz-Páhoki-csatorna diverzitása azonos volt, alig haladja meg ezekét a Szőlősi-sédé, s a legnagyobb diverzitással a Kéki-patak jellemezhető. A patakok ekvitabilitási értékei magasak, mivel az elméletileg elérhetőt (maximális diverzitás) jól megközelítik. A mintavételi helyek Shannon-Wiener diverzitás értékei nem mutatnak trendszerű változásokat. Néhány mintavételi ponton azonban ezek az értékek szembetűnően alacsonyak (Csopaki-séd: 3,6,7; Pécsely-patak: 2,6,7,8; Koloska-patak: 2,5,6; Hévíz-Páhokicsatoma: 6; Kéki-patak: 2,3,9-es mintavételi helyein). Ezek a pontok vagy a forrás utáni mintavételi pontok (2,3) vagy a patak alsó szakaszának mintavételi pontjai (6,7,8,9). Egyegy patak összdiverzitását mintavételi pontjai adatainak átlagolása után számítottuk. A 7 megvizsgált patakban 46 faj volt, amely legalább egy mintavételi helyen 5 %-nál nagyobb relatív gyakorisággal volt jelen, ezeket tekintettük dominánsnak (2. táblázat). Néhány fajt eddig nem sikerült meghatároznunk, ezeket jegyzőkönyvi nevükön (pl. Fragilaria sp. 2) említjük. A Csopaki-séd 142 fajából 21 volt gyakori. Minden mintavételi helyén karakterisztikus faj az Achnanthes minutissima. A mintavételi helyek 50 %-án 2 Amphora faj dominál: A. pediculus és az A. inariensis. Négy helyen nagy gyakorisággal jelenik meg a Nitzschia dissipata és a Fragilaria construens. Néhány faj csak a forrás közelében domináns: Cocconeis placentula, Fragilaria sp. 2, mások a forrástól távol eső pontokon jelennek meg nagy számban: cf. Diatoma 6, Gomphonema clavatum, Gomphonema olivaceum, Gomphonema sp. 1, Navicula helensis, Fragilaria fasciculata, Navicula recens, Navicula tripunctata, Nitzschia sigmoidea. 1. táblázat: A patakok Shannon-Wiener diverzitása mintavételi pontonként és az összdiverzitis Table 1: Shannon-Weaver diversity of the creeks at different sampling stationsind the cumulative diversity rmbétalhety szám 1 2 > 4 ( 1 7 • 1 10 Ossz Caepakl-aéd maximál» dNerzitea TíT TÖÖ TÖT TsT ~ 524" ~ T*» 6,32 diverzitás JíT T3Ö" 329 TÖÖ T57 2,00 TöT 320 3,47 424 ekvfebMás 02Ö TW Ö7Ö" Ö2Ö" 0,71 öjsT Tm öTT "ÖJi Ö7Ö 029 Pácse^-patak ~ ~ maximáls dverzitás TT7 Töö Töö" — Töi" Töö ~ 525 diverzitás 3.14 220 Tű" 3,19 Töö" TöT 227" 327 321 ekvitabitás ö3ö" öjsT ÖTT Ö24* 020 072 0,79 0,74 026 0,70 Kobska- patak maximál» dvaizáát TSÖ TÖÖ 321 420" TÜ" 717 Töö" 427 Töö 622 diverzitás 125 3)06 3ST 229j TUT 3Í7 358 TÍT 4,14 03» UJJ na IMI EKJ CHI EH IBI l >ll U H Hl EQ3 Horogi-séd maximális diverzitás 4,39 4.46 420 522 diverzitás 2.99 226 223 3,41 ekvitabitás "ÖJBS" 020 0.73 024 Hévk-páhekkesitonia maximáls drverzMús 4,00 TÖÖ 420 4,00 Töö Töö" 420 420 622 diverzitás 320 322 310 TJ7 TTö 757 322 322 TÖT ekvitabitás 022 023 0,71 024 0.74 "02? 020 0,70 0,72 SzAttsI-séd maximiis diverzitás 400 TÖÖ 420 5,49 diverzitás 3*4 422 TÖT akvitabitáe 029 025 02 0,79 Kákl-patak maximáis dwerzüás Töö TflÖ Töö 520 Töö Töö Töö Töö Töö 6,3 diverzitás "32? 221 325 "737 ~ Töö "322 2,76 423 ekvitabitás 029 •öTT "ÖJf 028 0,7 "Ö25 "Ö26 0,73 A Pécsely-patakban összesen 16 gyakori fajt találtunk, ebből 4 szinte minden mintavételi helyen 5%-nál nagyobb relatív gyakorisággal volt jelen: Achnanthes minutissima, Achnanthes biasolettiana, Cymbella sp. X és egy kicsi, nehezen meghatározható Navicula sp. 2 faj. Csak a forrásnál jelent meg cf. Diatoma 13, Diatoma vulgaris, Meridion circulare. A torkolat vidékén az Amphora pediculus és a Cymbella affinis is domináns. A Koloska-patakban az előzőeknél kevesebb (15) gyakori faj van, ebből 3 faj a mintavételi pontok többségén dominál. A cf. Diatoma 6, Gomphonema olivaceum és a Nitzschia dissipata a patak második felében szaporodik el. A Fragilaria fasciculata csak a forrásnál jelent meg nagy (9 %) relatív gyakorisággal. A Horogi-séd 3 mintavételi pontján 8 gyakori faj volt. Az Achnanthes minutissima mindhárom helyen jelen volt 40 % feletti relatív gyakorisággal, míg & Fragilaria capucina a torkolatnál már eltűnt, s a többi 6 faj közül 3 a forrásnál (Achnanthes lanceolata, Gomhonema parvulum, Nitzschia palea), 3 pedig a torkolatnál volt karakterisztikus {Achnanthes biasolettiiana, Cymbella sp. X, Navicula sp. 2). A Szőlősi-séd medrének nagy része a Horogi-sédhez hasonlóan ki volt száradva. 9 gyakori fajt találtunk. Jellegzetesen a torkolatnál megjelenő domináns fajok: Amphora inariensis, Cocconeis placentula, Rhoicosphenia abbreviata. A Hévíz-páhoki csatorna 17 gyakori faja közül 6 faj 4-6 mintavételéi helyen megjelent: Achnanthes biasolettiana, Achnanthes minutissima, Amphora fogediana, Cocconeis placentula, Navicula sp. 2, Nitzschia dissipata. A Kéki-patakban volt a legmagasabb a gyakori fajok száma (26 faj). Ebből azonban 17 faj csak egy mintavételi helyen volt a gyakoriak között. Kettő jellegzetes faja a patak egész hosszában megtalálható: Achnanthes minutissima és az Amphora pediculus.
