Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

65 Balaton környéki kis vízfolyások diatómáinak florisztikai és mennyiségi vizsgálatai Kovács Csilla, Kiss Zsuzsanna, Padisák Judit Veszprémi Egyetem, Limnológia Tanszék, H-8201. Veszprém, Pf. 158. Kivonat: Az Európai Unió a kis vízfolyások vízminőségének megítélését a diatóma flóra vizsgálatával kívánja megoldani, s ezért javasolja a helyi flóra felmérését és a monitorozási program adaptálását a helyi viszonyokhoz. 2002 tavaszán 7 patakot vizsgáltunk meg, melyek a Balaton északi vízgyűjtőjéhez tartoznak. Patakjaink közül néhány természet-közeli állapotú, mások becsatomázottsága viszont nagyfokú. A kovaalga flóra minőségi felvételén túl meghatároztuk a relatív dominancia viszonyokat is. Domináns fajaink főként az Achnanthes nemzetség tagjai, közülük az A. minutissima mindegyik patakban a legnagyobb számban fordult elő. Mind a meder jellege, mind pedig a vízkémiai paraméterek jelentősen befolyásolták a kialakult diatóma flórát, valamint a populációk mennyiségi viszonyait, diatóma, monitorozás, Balaton-felvidéki patakok, Víz Keretirányelv Kulcsszavak: Bevezetés és célkitűzések Napjainkban az algológiai kutatások legnagyobb részét a nagyobb tavak és folyók fitoplanktonjának vizsgálata teszi ki, pedig az élőbevonat összetétele legalább annyi információval szolgál a vizek állapotára vonatkozóan, mint a fitoplankton. Az élöbevonatnak gyakran domináns élőlényei a kovaalgák, melyek még olyan kis vízfolyásokban is jelen vannak a forrástól a torkolatig, ahol a fitoplankton életfeltételei nem adottak. Az Európai Unió tagállamai a kis vízfolyások vízminőségének megítélését, folyamatos kontrolálását e csoport vizsgálatával kívánja megoldani (Round, 1991). A diatómák vizsgálatára számos országban dolgoztak ki eljárásokat (Dell'Uomo, 1996; Coring, 1996). Magyarországon a patakok diatóma flórája feltáratlan: rendszeres jellegű, összehasonlító kutatásokat eddig nem végeztek. Munkánk célja annak feltárása, hogy az epilitikus diatóma flóra mennyiben alkalmazható vízminőségi monitorozásra. A munka 40-60 patak mintavételezését foglalja magában a forrástól a torkolatig Magyarország egész területéről. A kutatás legnagyobb értéke és célja az, hogy egy florisztikai alapállapothoz jussunk a patakok diatóma flóráját illetően. Az EU ugyan kidolgozta kisebb vízfolyásokra a diatómákon alapuló monitorozási rendszert, de javasolja a helyi flóra felmérését és a monitorozási program adaptálását a helyi viszonyokhoz, mely ebben a tekintetben az első ilyen jellegű kísérlet lenne. Anyag és módszer Elsőként a Balaton északi parti befolyó patakjai közül választottunk, ahol már előzőleg néhány patakban végeztek széleskörű vizsgálatokat (Szemes, 1931; Tamás, 1957; Lukacsovics, 1958 Kol és Tamás, 1954; Kol, 1957; Pór és mtsai, 2000; Sára és mtsai, 2000). Az általunk kijelölt patakok a Pécsely- Kéki- és Koloska-patak, a Horogi- Csopakiés Szőlősi-séd ill. Hévíz-Páhoki-csatorna voltak. 2002. április 13-14-én és április 20-21-én került sor a terepbejárásokra és mintavételezésre. A mintavételi helyek kiválasztása Kelly és mtsai (1998) javaslata alapján történt, az összehasonlíthatóság szempontját szem előtt tartva. A patak sodorvonalában 3-10 helyen állandó számú, méretű és pozíciójú kő szubsztrátról vettük a mintát, ettől csak akkor tértünk el, ha az adott helyen ilyen szubsztrát egyáltalán nem fordult elő. Az összegyűjtött szubsztrátot műanyagzacskóba tettük és felcímkéztük. Közvetlenül a gyűjtést követően rövidsertéjű fogkefével eltávolítottuk a bevonatot, és gyűjtő-üvegbe mostuk, majd 3-5 %-os formalinnal tartósítottuk. Az így elkészített minta egy részéhez néhány csepp tömény sósavat adtunk a mészszemcsék eltávolítása céljából, majd tömény kénsawal elegyítettük és elszenesedésig fóztük. Kálium-nitrát hozzáadása után a fekete folyadék kitisztult. Ezután desztillált vízzel mostuk mindaddig, míg a mintaoldat semleges nem lett (Padisák és Hortobágyi, 1991). A minta egy cseppjét fedőlemezre szárítottuk, a megfelelő sűrűség beállítása után nagy törésmutatójú (Hyrax) gyantába ágyaztuk. Az így elkészített tartós preparátumokat 100x-os nagyítású immerziós lencsével vizsgáltuk. A határozáshoz alapvetően a Süsswasserflora von Mitteleuropa köteteit (Krammer és Lange Bertalot, 1991-2000) használtuk. A diverzitás- és clusteranalízishez a SYNTAX (Podani, 2000) programcsomagot használtuk. Eredmények és értékelés Az összesen 51 preparátumban 342 fajt találtunk. A 8-10 mintavételi helyen vizsgált patakok fajszáma 105 és 159 között mozgott (Kéki-patak: 159, Csopaki-séd: 142, Hévíz-Páhoki-csatorna: 135, Pécsely-patak: 109 és Koloska-patak: 105). A Szőlősi-patak (51) és a Horogi-séd (73) alacsonyabb faj száma annak tudható be, hogy itt csak 3 ponton történt mintavétel (ugyanis a meder jórészt száraz volt). A kapott fajszámok az irodalmi adatoknak megfelelnek. Pór és mtsai (2000) az Aszófói-séden 131 fajt, Sára és mts-ai (2000) a Pécsely-patakban 95 fajt azonosítottak. Érces és Kovács (2002) a Hanság-főcsatornában, a Szavai-csatornában és a Rábcában Mollusca héjakon megtelepedett diatómákat vizsgálva 33, 37 és 12 faj jelenlétét regisztrálta. A lényegesen alacsonyabb fajszámok valószínűleg szubsztrát specificitásból erednek. A forrástól a torkolatig általános fajszám növekedést tapasztaltunk kiugró értékek mellett (1. ábra). A magas értékek valószínűleg a patakba került lokális szennyezések (pl. a Pécsely-patak lovardától kap szerves szennyeződést) következménye lehet. A Horogi-séd egy forrástóval indul, mely kedvező feltételeket biztosít az algák elszaporodásának, s ennek köszönhető a kiemelkedően magas fajszám. A forrást követően néhány helyen viszont nagymértékű fajszám csökkenést figyeltünk meg. Ennek az lehet az oka, hogy e helyeken mindent nagyon vastag mészbevonat borít, mely gyorsan gyarapodik, ezáltal akadályozva a kovamoszatok megtelepedését. A diatóma flóra qualitativ eredményei alapján készített cluster-analízis patakjaink nagyfokú hasonlóságát mutatja (2. ábra). A 2 csoport kis mértékű elkülönülését a patak meder állapota okozhatja, hiszen az egyik csoportba azok a patakok tartoznak, melyek nagyrészt megőrizték természet közeli állapotukat (Pécsely-patak-5, Koloska-patak-4, Horogi-séd-7, Szőlősi-séd-6). A másik csoportot alkotó patakok (Csopaki-séd-2, Kéki-patak-1) települések általi becsatomázottsága nagyfokú ill. mesterségesen kialakított mederrel rendelkeznek. A Hévízi-tóból eredő Hévíz-Páhoki-csatorna (-3) eltérését természeti okok magyarázzák.