Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

15 2000-ben a Potamogeton perfoliatus dominált, majd 2001-ben Myríophyllum spicatum és mellette jelentős mennyiségben megtalálható volt a Potamogeton perfoliatus (1. ábra). Ezen kívül Potamogeton pectinatus, Najas marina valamint Ceratophyllum demersum fordult elő a mintákban. A három év alatt a Myriophyllum spicatum százalékos aránya nőtt a mintákban, 2001-ben és 2002-ben a Myriophyllum spicatum képezte jelentősebb hányadát a hínár-mintáknak, az egyéb taxonok mennyisége lecsökkent 2002-re. lecsökkent (max. 1,32 %, Bíró & Gulyás, 1974), mára lényegesen megemelkedett. 1. táblázat A hínáron megtelepedő vándorkagyló %-os aránya a hínáron talált egyéb állatok össz-egyedszámához l.ábra. A hínár %-os Összetétele (*Muskó & Bakó 2002-es adatai alapján) 1. Myriophyllum spicatum, 2. Potamogeton perfoliatus, 3. egyéb A vándorkagyló a hínáron megtelepedett összes állat 0,77-64,55 %-át alkotta 2001-ben, 2002-ben pedig 078,03 %-át (/. táblázat). Mindkét évben a legcsekélyebb érték a Keszthelyi mintavétel során adódott, a legjelentősebb pedig 2001-ben Szigligeten, 2002-ben pedig B. almádiban, ahol ezzel szemben 2000-ben a vándorkagyló a legkevésbé dominált (Muskó & Bakó, 2002). A vándorkagyló %-os aránya a Potamogeton perfoliatuson jelentősebb volt, mint a Myriophyllum spicatumon. Mindez feltehetően abból adódik, hogy a vándorkagyló ezt a hínárfajt jobban preferálja, mint a mintákban megtalálható egyéb állatok. Entz (1947) szerint Tihanyban a vándorkagyló a hínáron előforduló állatok maximálisan 17,47 %-át alkotta, Az 1970-es években ez az arány jelentősen Év Hónap Keszthely Szigliget Tihany B. almádi •2000 Május 3,4711,82 33,46± 15,62 8,71±l,51 27,3516,85 Július 35,29±13,28 64,27±20,63 84,85±2,90 22,6217,19 Október 3,62±1,87 I9,20±l,97 24,96±10,48 2,4810,48 2001 Május 5,55±3,95 4,29±0,86 21,0317,03 54,1217,57 Július 17,0314,94 55,99±9,15 49,0811,79 51,8019,84 Szeptember 5,46±2,85 64,55112,39 44,10117,53 27,8419,07 Október 0,77±0,95 6,58±3,31 21,0311,70 22,212,57 2002 Május 0 4,10±2,94 0,4710,19 0,1710,09 Július 22,83111,72 53,77113,55 58,7217.85 78,0312,07 Szeptember 2,26±1,74 6,81±2,17 16.7912,72 17,1612.92 Október 0,62±0,49 27,57±24,93 2,9911,68 3,7611,27 ('Muskó & Bakó 2002-es adatai alapján) 2001. májusában a frissen megtelepedett vándorkagyló (< 1 mm) dominált, ezzel szemben 2002-ben az első mintavételezés alkalmával Keszthelyen nem volt állat, a többi mintavételi helyen azonban számos nagyobb, kifejlett egyedet is találtunk, melyek valószínűleg a hínár áttelelő képletein vészelték át a telet. Mindkét évben októberre jelentős méretnövekedés figyelhető meg az állományban, de októberig mindig voltak frissen megtelepedő egyedek. A populáció összetétel tükröződik az átlaghosszokban (2. ábra) is. Az átlaghosszok 2001-ben 0,3 mm és 2,32 mm, míg 2002-ben 0,32 mm és 3,98 mm között változtak. 2002. októberre jelentősebb hossznövekedés mutatkozott, mint a 200l-es utolsó mintavétel alkalmával, emellett a nagyobb példányok (9-12 mm) jóval nagyobb arányban fordultak elő. 2. ábra. A hínáron megtelepedett vándorkagyló átlaghossza (A: B. almádi, T: Tihany, St: Szigliget, K: Keazthely) Évről-évre egyre drasztikusabb tófelületre vetített denzitás csökkenés figyelhető meg a hínáron megtelepedő vándorkagyló állományban. Míg 2000-ben a maximális denzitás értéke 749030 ind m"

2 (Muskó & Bakó, 2002), addig 2001-ben 140750 ind m

2 és 2002-ben már csak 104550 ind m"

2 volt (3. ábra). A denzitás csökkenés mellett jelentős volt a méretgyarapodás 2002-re, a hossz (2000-ban Keszthelyen, max.: 3,29 mm; 2001-ben B. almádiban, max.: 2,32 ± 1,27 mm; 2002-ben Szigligeten, max.: 3,98 ± 0,72 mm) tekintetében, emellett elmondható, hogy több nagyobb méretű állat fordult elő az egyes mintavételi helyeken, mint 2001-ben. Mindez valószínűleg abból következik, hogy a kisebb denzitásból adódóan jelentősebb a táplálékellátottság, csökken az állományon 3. ábra. A hínáron megtelepedett vándorkagyló denzitása 4. ábra. A hínáron megtelepedett vándorkagyló biomasszája (A betűk jelentéséi Mid a 2. ábrán) belüli konkurenciaharc. A denzitás 2001-ben Szigligeten, 2002-ben Tihanyban volt a legjelentősebb, mindhárom évben júliusban érte el a maximumát, ezt követően pedig jelentősen lecsökkent. A tófelületre vetített denzitás tekintetében mindhárom évben (2000, 2001, 2002) jelentős eltérés volt Tihany és Keszthely között. Az egységnyi hínárra vonatkoztatott denzitás (2. táblázat) 2001-ben 4 és 3477 ind g"

1 hínár száraz tömeg, 2002 pedig 0 és 2697 között változott. A hínár tömegének csökkenésével (2000, 2001, 2002) arányosan a tófelületre vetített vándorkagyló denzitás is csökkenő tendenciát mutat (5-6. ábra). A vándorkagyló fogyásának oka lehet a lárva mennyiségének drasztikus fogyása (Németh & G.-Tóth, benyújtott cikk), ami a par-