Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó

JÁSZNÉ GYOVAJ A ; A szegedi (percsorai) árvízi tározó 29 Magyarország rövidesen tagja lesz az Európai Uniónak. Tudott az a tény, hogy közel egy millió hektár gyenge termőképességü - alacsony aranykorona értékű szántóterület hasznosítását módosítani kell Magyarországon, mivel piacgazdasági körülmények között, azokon nem lehet már eredményes gazdálkodást folytami. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében javasolt tározóterek lehetőséget adnak arra, hogy e területek sokféle hasznosításával, kedvezőbb feltételeket teremtsen, a földtulajdonosok nagyobb biztonsággal folytathassák tevékenységüket, az állam számára viszont megoldást jelent az 1 millió hektár termőterület egy részének, több mint 70 000 hektárnak az észszerű hasznosítására (THESIS Kft., 2002). A termelésből kivont területeknek új szerepet kell találni. Ahogy az életszínvonal emelkedik, úgy a jóléti szolgáltatásokra való igény is egyre tovább nő, ezért a tározók létesítése során nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a lehetőséget sem. Számolni lehet a szabadidő természetben történő eltöltésének igényével, azaz a „szelíd" turizmussal, mivel ma már jelentős bevételi forrását képezi Magyarországnak (THESIS Kft.,2002). A különböző szakterületek képviselői szerint a tározóterek kialakítása és vizes élőhelyként való működtetése olyan meglévő problémákra adhat választ, mint az árvízi biztonság jelentős növelése, az Alföld egyre fokozódó mértékű kiszáradásának ellensúlyozása, a feleslegessé váló termőföldek hasznosításának újszerű megoldása, a kistérség lakosai létbiztonságának javítása, az ország szelíd turisztikai kínálatának bővítése (THESIS Kft.,2002). Talán nem túlzás azt mondani, hogy a tározók létesítése alapjaiban változtatja meg a térség földhasználóinak életét, éppen ezért csak lassú átalakulás során következhetnek be ezek a változások. Olyan lehetőségeket kínálhatunk az egyoldalú termelési szerkezet helyett, amely egy több lábon álló rendszer megteremtését teszi lehetővé (THESIS Kft., 2002), de ehhez meg kell nyernünk, partnerré kell változtatnunk a változást megélő embereket, családokat. A tiszai árvízi tározók és a folyó által érintett területek a jelenleginél kedvezőbb körülmények közé kerülhetnek. Az itt élők képesek lesznek alacsonyabb költséggel megtermelni és a fogyasztóknak elfogadható áron értékesíteni termékeiket. Az ehhez a szerkezetváltáshoz szükséges beruházást célszerű lenne központilag támogatni, ez mind a hazai, mind pedig az uniós célkitűzésekkel és tendenciákkal összhangban van. A területhasználati módok változtatásánál a jövedelmezőségi szempontok mellett figyelemmel kell lenni az alábbiakra is (THESIS Kft., 2002): - A térségben a gyepterület ne csökkenjen, illetve elsősorban az elöntésre érzékeny szántóföldi kultúrák átalakítását kell szorgalmazni. - Az őshonos fafajú erdők részaránya növekedjen - Növekedjen a területen az életközösségek ökológiai stabilitása -A vízborítást elviselő, illetve igénylő területhasználatot kell támogatni -A biogazdálkodás, a teljesen vegyszermentesen kezelt ártéri gyümölcsösök, illetve gyümölcsfákkal elegyes ligeterdők támogatása mindenki számára előnyös. A korábbi korokra jellemző Tisza menti területhasználatok nem, vagy csak alig veszélyeztették a természeti értékek fennmaradását, ezért a tradicionális gazdálkodási formák (kaszálás, legeltetés, gyümölcsösök) rehabilitációjára lehetőséget kell teremteni. A nagy területeken folytatott intenzív, koordináció nélküli szántóföldi mezőgazdaság, és a tájidegen faültetvények is egyes vélemények szerint veszélyeztetik a természeti értékeket. A legújabb nemzetközi tendenciák a fenntartható mezőgazdaság és öko-turizmus együttes fejlesztését-fejlődését jelzik, erre figyelemmel kell lennünk. A tározó több célú hasznosításának együttes feltételeit vizsgálva megállapítható, hogy a rendkívüli árhullám levonulásakor történő tározások mellett - „békeidőben" - a természetes mélyvonulatok és csatornák szabályozott feltöltésével kedvezően hangolhatók össze a területhasznosítással kapcsolatban meglévő igények. A szegedi (percsorai) tározó terepviszonyait vizsgálva javaslatom szerint a csatornarendszerben 77,50 mBf magasságnak megfelelő vízszintet lehet tartani és szinte a teljes területre eljuttatni anélkül, hogy nagyobb elöntések keletkeznének. A nem megfelelő csatornaszakaszoknál (az összes csatornahossz 27 %-a) a partélek rendezése, esetleg töltésezése szükséges, hogy a természetes mélyvonulatokba víz csak igény szerinti mennyiségben kerüljön, illetve ott visszatartható legyen. A rendszer feltöltése vízpótlás céljából az új üzemelési tervben javasoltak szerint két irányból történhet: a.) Alulról, azaz a Percsorai szivattyútelepen keresztül feltöltve a hálózatot Előnyt jelent, hogy a Tiszából egy már meglévő művön, a szivattyútelepen keresztül gravitációsan juthat a Percsorai-föcsatornába a víz, ha a Tisza vízállása lehetővé teszi ezt. A Percsorai-fócsatorna a vízvezető rendszer gerince, a bevezetett vízmennyiség belőle osztható szét a mellékcsatomákba. Bár elleneséssel kell vezetni a vizet, de a terepviszonyok lehetővé teszik azt, hogy egészen a csatornák végszelvényéig feljusson gravitációsan a Tisza vize. A feltöltés ekkor csak 77,00-77,50 mBf szintig lehetséges, a jelenlegi műszaki adottságok mellett. Az új be- és kieresztő műtárgy megépítésével a 77,50 mBf szint feletti vízbeeresztés valósulhat meg. A rendszer ezen műtárgyon önállóan alulról is feltölthető. b.) Felülről, azaz a VTT által tervezett - a Levelényi vízkivétel helyén létesítendő - új műtárgyon keresztüli vízbevezetéssel is feltölthető a rendszer. A feltöltés ebben az esetben is 77,50 mBf szintig lehetséges és lehetőség van a rendszer átöblítésére is. Ebben az esetben az új műtárgyon át a Tiszából gravitációsan jut be a vízkivétel jelenlegi csatornájába a víz, ahonnan azonnal három irányba osztható szét. Egy időben a Percsorai főcsatornába, a Levelény-Kis-tiszai csatornába és a Mürét-Kis-tiszai csatornába is. A többi mellékcsatorna feltöltése a főcsatornából történik. A Levelényi vízkivételtől a Percsorai szivattyútelep felé haladva a csatornák fenékszintjének esése kedvező a vízpótláshoz.