Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
4. szám - Orlóci István - Váradi József - Láng István: A folyókkal való gazdálkodás korszerűsítése
44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004 . 84. ÉVF : 4. SZ. Mint minden gazdálkodásnak, a folyókkal való gazdálkodásnak is nélkülözhetetlen eszközei a nyilvántartások és a mérlegek. Folyóinkkal régóta és viszonylag sok intézmény foglalkozik. A feltárások, adatgyűjtések lényegében érdekköri (ágazati) elkülönültségben történtek, és különböző módon rendeződtek. A ma rendelkezésre álló ismeretanyag „gazdálkodási" döntéseket megalapozó mérlegelésre általában nem alkalmas. A vízgazdálkodás fejlesztésének kulcsa a hazánkban régi gyökerekből saijadóztatható és az Európában most kialakuló integrált vízgazdálkodás. Ez a gazdálkodási mód lényegében a társadalom jelenlegi és jövőbeli igényei kielégítésének közös mérlegelésen alapuló, teljes körű egyeztetés rendszere. Arra irányul, hogy minden olyan tervet és tevékenységet összehangoljanak, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba kerülnek a hidrológiai rezsimmel, és megváltoztatják annak társadalmi jelentőségű tulajdonságait. A koordináció végső eredménye olyan közmegegyezés, amely a társadalmi és a gazdasági értékek figyelembevételével határozza meg a folyók használatának és szabályozásának rendjét. A folyókkal való gazdálkodás, amelynek főbb elemeit a 2. táblázat foglalja rendszerbe, szerves eleme a vízgazdálkodásnak. Olyan igény-kielégítési és érdekegyeztetési me3. táblázat A folyók társadalmi je tódus, amelynek alkalmazásával lehetővé válik a folyók élettér-alakító és emberi szükségleteket kielégítő szerepének fenntartása. Önálló ágazatként kezelését pedig lehetővé és indokolttá teszi az, hogy a céljait meghatározó társadalmi igények jól elkülöníthetők, és a gazdálkodás tárgya - a folyó - egyértelműen meghatározott eleme földrajzi környezetünknek. A gazdálkodás sikerének kulcsa a teljes körű értékmérleg, amelynek elemeit a folyó - használati és kockázati valamint ökológiai értékeket hordozó, társadalmilag jelentős - tulajdonságai alkotják (J. táblázat). A tulajdonságok (és a vízgazdálkodási szolgáltatások) nagyobb része kívül esik a gazdaság és a piac értékrendjén. A mérték- és értékrendszeri különbözőségeket a teljes körű, egységes nyilvántartással, és a folyókhoz kapcsolódó érdekeltek közmegegyezésével lehet, illetve kell pótolni. Egyfelől, olyan egységes nyilvántartást kell létrehozni, amely az intézményi és érdekeltségi tagoltságtól függetlenül veszi számba a folyók valamennyi természeti, gazdasági és társadalmi jelentőségű tulajdonságát. A közösségi döntési módszer pedig másfelől olyan eljárás, amelynek keretében valamennyi érdekelt egyezkedésével alakul ki az egységes — integrált — értékmérleg, és ennek eredménye szolgál alapul a feladatok megfogalmazásához, valamint a végrehajtás módja kiválasztásához. ntőségü tulajdonságai Tulajdonság csoportok és típusok A társadalmi érték megjelenési formái A tulajdonság mérés összetevői Az értékmérés szempontjai I. A folvó ökológiai szerette - élőhely, környezeti tényező A természetes környezethez fűződő érdekek és életminőségi igények. Cél feltétel: „A természetes folyamat fenntartása, a szabályozás minimalizálása" A folyó szerepe a biodiverzitásban és a vegetáció dinamikában; tájesztétikai tulajdonságok Közvéleményi megítélés, létfeltételi érték, „fizetési készség"-ben kifejezhető érték. U. Készletek - alap-, nyers-, segédanyag, egészségügyi, gyógyászati eszköz, energiahordozó, közlekedési, szállítási pálya, élelemforrás, termesztési-termelési közeg, ásvány és épltőanyagforrás, hulladék befogadó Használati vagy piaci értékű termékek és szolgáltatások. Cél feltétel: „A haszon maximalizálása" A vízkészlet illetve az adottság fizikai, kémiai, biológiai jellemzői és folyamatai. Egy vagy több változós tulajdonság mérések. Mással nem helyettesíthető termékek és szolgáltatások, helyettesíthető, de áruvá nem váló, illetve árujellegű termékek III. Természeti kockázatok, korlátok - élet és vagyon veszélyeztetettség, egészségügyi veszélyek, építési, közlekedési korlátok. Életbiztonsági, vagyon és gazdálkodási károk. Cél feltétel: „A kár minimalizálása" Vlzjárási szélsőségek (árvíz, belvíz, aszály), mechanikai és ökológiai hatások, járvány és mérgezés. Kárkockázat. „Elet-érték", vagyonérték, gazdálkodási veszteség. A vállalt kockázat IV. Érdekviszonv-alakítás. externalitás - a vízrendszer egységéből fakadó kapcsolatok. A kapcsolat szerepe a politikai törekvésekben, nemzeti tudatban, gazdaságpolitikai célokban és gazdálkodásban. Célfeltétel: „A konfliktus minimalizálása, a kölcsönös előnyök maximalizálása" A konfliktus jellege és mértéke. A hatást szenvedő kárának és kockázatának, illetve a hatáskeltő felelősségének és hasznának mértéke. A közös hasznok értéke. A folyóinkkal való gazdálkodás főbb tényezői Magyarország teljes egészében a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. A mély fekvésű ország vízhálózatát a Dunán kívül négy nagyobb (Dráva, Tisza, Maros, Hármas-Körös) és mintegy húsz közepes és kisebb folyó, valamint több ezer patak és csatorna alkotja. A teljes természetes vízhálózatunk sűrűsége kisebb, mint az európai átlag, ugyanakkor hajózható folyóink fajlagos hosszának értéke az átlagnál nagyobb. Vízhálózatunkban csak hét kisebb folyó (ezek is inkább nagyobb patakok) ered és torkollik az ország területén belül, ugyanakkor a Duna, Dráva, valamint a Tisza és a Bodrog vízjárását és vízminőségét Magyarországon kívül több ország is befolyásolja. A közös - nemzetközi érdekeltség mértékét jelzi, hogy e folyók kb. 10 ezer kmes összes hosszából (az eredettől a torkolatig) kereken 3200 km tartozik részben (határfolyóként érintőlegesen) vagy teljesen Magyarország területéhez. Ennek az adottságnak a tartalmi jelentőségét növeli, hogy a külföldi eredetű mellékfolyóknak a hatás-halmozódás tekintetében legkritikusabb, torkolati szakaszán kell gazdálkodnunk. Előnyös ugyanakkor a vízrendszer nyitottsága, mert egyrészről a kiterjedt vízgyűjtőről származó lefolyás számottevően növeli az országban hasznosítható vízkészle-
