Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

4. szám - Molnár Sándor - Sümegi Pál: Ókori vizesárok a Berettyó mentén?

13 r Ókori vizesárok a Berettyó mentén? Előzetes eredmények a Csörsz-árok egy Ecsegfalva melletti szakaszának vizsgálatáról Molnár Sándor - Sümegi Pál SZTE TTK Földtani és őslénytani Tanszék, 6722. Szeged, Egyetem u. 2-6. Kivonat: Az Ördög- vagy Csörsz-árok egyike a Kárpát-medencében fennmaradt jelentősebb ókori alkotásoknak. A sáncrendszer régészeti vizsgálata az 1960-as években kezdődött. A sáncot és az árkot a korábbi régészeti feltárások során, több helyen is átmetszették, szerkezetéről azonban nem készült pontos réteglelrás. Az ecsegfalvi fúrás segítségével újabb adatokat nyertünk a Csörsz-árok felépítéséről, lehetséges funkciójáról Kulcsszavak: régészeti geológia, szedimentológia, holocén, szarmata kor Az Ördög-árok vizsgálat története, elhelyezkedése Az Ördög- vagy Csörsz-árok a római limes mellett az egyik legjelentősebb ókori alkotás, amely a Kárpát-medencében fennmaradt. Lenyűgöző méretei miatt, mivel építői feledésbe merültek, számos helyi monda és legenda kapcsolódott kialakításának körülményeihez (Selmeczi 2001). A sáncrendszer régészeti vizsgálata már az 1960-as években megkezdődött. Ekkor az összegyűjtött irodalmi és térképészeti adatok nyomán (Bálás, 1961), a Magyar Nemzeti Múzeum munkacsoportjának vezetésével indult meg a sáncrendszer teljes kiterjedésének pontos felmérése. Építésének kezdetét a régészek Kr. u. 322 és 332 közé eső időszakra, a szarmata korra teszik (Soproni, 1969, Garami et aL, 1983). A földművet elsősorban a Duna mentén kiépített római limeshez hasonlítják; ennek barbaricumi megfelelőjének, előlimesnek tartják, amely elsősorban a keletről érkező gótok betörését akadályozta volna meg. Építését római mérnökök bevonásával a szarmaták végezték. A IV. században a Csörsz-árok belső területére is beköltöző germán népcsoportok (gepidák) azonban azt mutatják, hogy funkcióját csak viszonylag rövid ideig tudta ellátni (Selmeczi 2001). Molnár Géza elsősorban Fekete Zsigmond munkájára támaszkodva a sáncrendszer kialakításának és funkciójának teljesen más értelmezését adja (Molnár 1991). Szerinte az Alföldön lejátszódó római-szarmata-gót háborúk következtében nem épülhetett ilyen jelentős mű, csak a szarmata időszak után. A sáncnak nemcsak védelmi, hanem egyéb, így vízgazdálkodási szerepet is tulajdonít. Habár lehet, hogy ez nem szerepelt az építők előzetes szándékai között, azonban a sánc- és árokrendszer lefutása ezt lehetővé teszi. A sáncrendszer mellett futó árkok megléte is ezt erősíti meg. A sáncokat, jóval kisebb munka befektetésével, ennek az árokrendszernek a kiépítése nélkül is létrehozhatták volna (Molnár 1991). A több mint 1600 km hosszan húzódó sánc- és árokrendszer kiindulópontja a Duna mellett, Dunakeszinél található. Az Északi-középhegység előterében, a Tisza vonaláig, nyugat-keleti irányban halad, majd Tiszadobnál délre fordulva, az erdélyi hegyek lábánál futva, egészen az Al-Dunáig húzódik. A rendszer három, esetenként csak kettő, egymástól 3-15 kilométeres távolságra lévő sáncárokból áll. Ritkább esetben, például a Tiszántúlon, azonban 4 vonulatot is el lehet különíteni (1. ábra). Az árok szerkezete A sáncot és az árkot régészeti feltárások során, több helyen is átmetszették, azonban szerkezetéről eddig nem készült pontos rétegleírás. 1994-ben az M3-as autópálya építése során Csincse és Gelej községek határában végzett leletmentő ásatások keretében feltárták a Csörsz-árok egy darabját is. Azonban az árok betöltéséről történt leírás kizárólag talajtani szempontú volt (Fischl, 1995). Ezt a jelentős árokrendszert szedimentológiai szempontból eddig nem vizsgálták. Az árkoknak, mint üledékgyűjtőknek kiemelten fontos szerepük van, hiszen építésüknek pontos idejéről viszonylag megbízható adatokkal rendelkezünk (Kr. u. 332-nél fiatalabb). Tehát az üledékek korolása könnyebb, illetve a radiokarbon kormeghatározástól (amellyel sokszor csak 50-100 éves pontossággal tudjuk a kort megadni) függetlenül is felhasználható. 1. ábra: Az Ördög-árok lefutásának iránya a Kárpátmedencében, a jelentősebb vonulatok feltüntetésével (Balogh, 2000. nyomán módosítva) Az árok üledékeinek pontosabb meghatározásához az Ecsegfalva közelében megtalálható sánc-árok maradványon mélyítettünk fúrást. Ez egy, Baja és Szeghalom között húzódó, teljes hosszában még nem bizonyított lefutású hosszabb szakasz egy kisebb részét képezhette (Bálás, 1961). A sánc ezen a részen viszonylag épen fennmaradt, lefutása jól nyomon követhető, a jelenlegi Hortobágy-Berettyó főcsatorna partjától kiindulva, mintegy 6 km hosszan DNy-i irányban egészen az úgynevezett Egyház-halomig. Ez az árok átmetszi a Kiri-tó ágait, majd az Ecseg-tóba torkollik. (2. ábra) Ugyanez a sánc több korabeli térképszelvényen is szerepel, többek között az I. Katonai Felmérés térképén, s egy 1778-as kéziratos, a helyi birtokviszonyokat bemutató térképen is. (3. ábra) A fúrás leírása Fúráspontunk az ún. „Olajos" út közelében található. A sánc jelentős része a Körös- Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi Puszták Tájegységének kóré-zugi fokozott védelem alatt álló területén található, ezért a mintavételre olyan helyet választottunk ki, ahol a lehető legkisebbre mérsékelhettük a terület fúrás okozta terhelését. A fúráspont kijelölésében a könnyű megközelíthetőség is fontos szerepet játszott.