Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
4. szám - Nagy László: Az árvízvédelmi biztonság jelenlegi megfogalmazása
2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF : 4. SZ. nális modellek, melyek segítségével már nagyobb folyókra (pl. Rajna) lehet előrejelzést készíteni. Mint ahogy a globális változássokkal kapcsolatos kutatások kimutatták, a földi viszonyok sérülékenyek 6, az időjárási és hidrometerológiai viszonyok változása már 100 éves távlatban is bizonyos területeken jelentős változásokat eredményez. A globális változásokra készített modellek egyértelműsítenek pl. tenger-vízszint emelkedést Hollandia, Németország, Olaszország stb. tengerpartján. Az Egyesült Királyságban meghatározták, hogy melyik partszakaszon mekkora tengervízszint emelkedéssel kell számolni a következő 100 évben a védelmi létesítmények, illetve kikötők építésénél. A globális modellek alapján jelenleg folynak számítások regionális modellek készítésére, pl. nagyobb vízgyűjtőkre. A globális modell ugyanis túlságosan kevés információval szolgált akár még egy Rajna méretű folyóra történő elemzés elkészítéséhez is. Elképzelhető, hogy a Dunával kapcsolatos számítások is készülnek valahol, mivel több országot érintenének, de a Tiszával kapcsolatban mindenképpen kezdeményező és vezető szerepet kell Magyarországnak vállalnia. A regionális modell eredményét, a várható vízállás változásokat egyesíteni kell a helyi körülmények okozta egyéb változásokkal, melyek a biztonságot befolyásolják. Ilyen például az Alföld süllyedése egyes helyeken. Az évenkénti 2-3 milliméteres süllyedés gyakorlatilag észrevehetetlen azonban 100 éves távlatban 20-30 centimétert jelent. A szolnoki vízmérce „0" pontja több mint 15 cm-t süllyedt a tiszakécskeihez képest (Tímár és Rácz 2001) 7. De meg kell jegyezni, hogy más, hasonlóan „lassú" folyamatok eredménye is 100 éves távlatokban jelentős lehet. A fentiek alapján reális az igény annak meghatározására, hogy a mértékadó árvízszint legutóbbi 1997. évi kiadása várhatóan hány évre lesz érvényben. Az árvédelmi gátakra jutó terhelések, mint ismeretes, folyamatosan nőnek. A terhelés növekedésének oka egyrészt a folyó töltésezettségével, másrészt a folyószabályozási munkákkal, harmadrészt (talán manapság már ez a legfontosabb) a folyók felső folyásán a lefolyási viszonyok változásával (erdők kiirtásával, legelők müvelés alá vonásával) magyarázható. Reális igény e hatások eredményeinek ismerete és számszerűsítése. Az időhorizont alapján megfelelő távlati becslések készítése. A terhelések növekedése egyrészt az árvízszintek növekedésében jelenik meg, másrészt ezzel párhuzamosan nő a magas vizek tartóssága 8 a szabályozás megkezdése utáni időkben. A Tisza árvízmentesítése óta 1830-1970 között Csongrádnál 3,3 m-t, Szegednél 3,5 m-t emelkedett az észlelt árvízszint. Az előző, több mint 100 év legnagyobb jégmentes árvizeit vizsgálva megállapítható a vízállás tartósságok növekedése. Szolnokon az első fok 650 cm-es szintje 1888-ban 34 napig, ugyanez 1999-ben 74 napig tartott, minden korábbinál hosszabb ideig. Biztonsági szempontból a terhelések növekedése a hidraulikus talajtörés, buzgárosodás és töltés átázás okozta tönkremenetelek számának növekedését valószínűsíti. Ez a tendencia talán már rövidebb időszak vizsgálata alatt is szembetűnő. Itt, az időtényezőnél kapcsolódik a probléma az árvízvédelmi mérnöki létesítmények tervezett életkorához. A védelmi müvek, tartozékaik, valamint a védelmi eszközök, berendezések állapotára kedvezőtlen hatású a fejlesztések elmaradásán túl a fenntartási keretek csökkenése. Külön gondot okoz, hogy a - döntően földmű jellegüvédelmi létesítmények, de műtárgyaik, tartozékaik esetében is - az amortizáció, vagy az állóeszköz-érték alapján történő fenntartási keret-meghatározás nem tükrözi az e művekkel szembeni különleges elvárást. Nevezetesen azt, hogy elavultságuk okán nem cserélhetők ki, ezért az ismétlődő vízterheléseket életkoruktól függetlenül el kell viselniük, a káros vizeket el kell vezetniük, hogy alaprendeltetésüknek megfeleljenek. Ezért a felújítási tevékenységet is magába foglaló fenntartási költségek meghatározásának a funkcióképesség megőrzése érdekében műszakilag szükséges technológiai ráfordításokon, normatív költségeken kell alapulnia (már csak azért is, mivel pl. az ugyancsak rendszeres part- illetve meder-karbantartásra szoruló természetes medreknek nincs állóeszköz-értékük). A mai gazdálkodási és politikai viszonyok mellett a Kárpát-medencében 15-20 év alatt is jelentős változások mehetnek végbe a vízgyűjtőn, alakulhatnak ki a lefolyási viszonyokban. Ezt az 1998-2001 évi tiszai árvizek tapasztalatai is mutatják: - A Közép-Tiszán számottevően romlott a lefolyás, különösen a hullámtéren, - Jelentősen gyorsult a lefolyás a vízgyűjtő felső részén a fakitermelés miatt, - A Tisza országhatár feletti részén csaknem megkétszereződött a töltések hossza az 1970-es évekéhez, Lászlója (1982) adatai8hoz képest. 5. Biztonság a hazai árvízvédelmi gátaknál A biztonság jelenlegi megfogalmazásának Magyarországon döntő eleme a gátak biztonsága. Ez a számszerűsíthető, szerkezeti módszereken alapuló, szabályzatban illetve műszaki szabályozásban rögzített elemeket tartalmaz (MSz 15292). A biztonság megfogalmazásánál nem szabad elfelejtkezni arról, hogy mindig rendkívüli gazdasági döntésekről, állami és egyéni tulajdonok védelméről van szó. A felelősséget növeli, hogy rendszerint az érintettek nincsenek tudatában a veszélyeztetettségük mértékének. Másodlagos gazdasági szempontként jelentkezik az, hogy a magasabb védelmi szint magasabb kiépítési költséget és rendszerint alacsonyabb védekezési költséget jelent. A biztonság megfogalmazásának számszerűsíthető része jelenleg Magyarországon négy részből tevődik össze: - a mértékadó árvízszint megadása, - a magassági biztonság előírása, - a biztonsági tényező számításának és értékelésének megadása, - a minimális keresztszelvény előírása. Ezek szükségesek, de nem elégségesek ahhoz, hogy a megfelelő biztonságot a korszerű szemléletét alapján meghatározzuk. 5.1. A mértékadó érvízszint értéke Egy adott helyen mértékadó érvízszint (külföldön tervezési vízszint) értékét jelenleg röviden a következő három tényező egyike határozza meg az ismert szabályok szerint:
