Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetések

Könyvismertetés 61 Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések egyik úttörője (Budapest, 2003. 79 p.) A 19/20. század fordulójára alábbhagyott az a lendületes fejlődés, amely a dualista Magyarország gazdaságát közelebb hozta a nyugat-európai átlagszínvonalhoz. A folyamat lefékeződésében része volt a hazai agrárium századvégi válságainak. A mezőgazdasági többtermelés irányába tett első komolyabb lépések a 19. század közepén megkezdett nagy vízszabályozási munkákhoz kapcsolódtak. A Tisza és mellékfolyói völgyében végrehajtott ármentesítés, valamint a kiterjedt mocsarak lecsapolása hatalmas területeket tett alkalmassá a gabonatermelő mezőgazdaság számára. Néhány évtized után azonban a birtokosok számára is nyilvánvalóvá vált: nem elég az árvizek elleni védekezés. A belvizek elvezetése legalább annyira fontos. Voltak azonban olyan területek, ahol az állandó, vagy időszakos vízborítás megszüntetésekor kiderült, a föld eredendően szikes, alkalmatlan, vagy a szikesedés mértékétől függően alig alkalmas a szántóföldi müvelésre. A 19. század utolsó harmadában a nagy tájalakító munkák zöme a vége felé közeledett, tehát ekkoriban már inkább az volt a fő kérdés, miként lehet a víztől elhódított területeket korszerű agrotechnikai módszerekkel hasznosítani. Ekkoriban a szikesedésen kívül külön gondot jelentett a legelők kiszáradásának, ill. vízpótlásának megoldása. Az 1879-ben létrejött kultúrmérnöki intézmény a felmerült problémák ellenszeréül az öntözés elterjesztését ajánlotta. Kvassay Jenő, a kultúrmérnökség főnöke azonban kezdetben felhívta a figyelmet, hogy az öntözéses gazdálkodás más mezőgazdasági kultúrát igényel, mint amit a hagyományosan gazdálkodó magyar gabonatermesztő megszokott. Számos kiváló mérnök, köztük Kolossváry Ödön fogott hozzá a hazai viszonyoknak megfelelő öntözési elvek, módszerek kialakításához, az öntözések gazdaságossági alapjainak kimunkálásához. A békéscsabai minta-öntözés megszervezése, és az ott végzett kísérletek számos tapasztalattal gazdagították a talajjavítás, valamint a szikes területek hasznosításának hazai tudományát. Kolossváry Ödön nem csupán a mindennapi gyakorlatban, hanem a sajtó útján is igyekezett népszerűsíteni az öntözéseket. Az ő tolla alól került ki az első öntözési szakkönyv, az Alföldünk öntözése (1899), de emellett közel két tucat cikkben és tanulmányban foglalkozott a hazai viszonyok között fontos kérdéssel. Annak oka, hogy az ő és mérnöktársai fáradozásai kevés sikerrel jártak, a hazai viszonyok sajátosságaiban rejlettek. Öntöző berendezésünk eredménytelenségének okai (1909) című munkájában felhívta a figyelmet arra, hogy az öntözéses gazdálkodás kellő tőkeerő nélkül nem lehet eredményes. Az ilyen gazdaság kiépítésének költségei ugyanis csak hosszabb idő alatt térülnek meg, amit a hazai gazda-közönség nem tud elviselni, inkább elszenvedi az időnkénti aszálykárokat. A szikesek tekintetében pedig az istállótrágyázást, az öntözést és bizonyos körülmények között az időszakos halgazdaságot ajánlotta a magyar gazdák figyelmébe. Kolossváry Ödön az 1910-es években a magyar kultúrmérnöki szolgálat vezetőjeként a Balaton rendezésének, fejlesztésének lett egyik irányítója. Életének bemutatásával egy kiváló magyar mérnök pályafutása kísérhető nyomon, s lehetővé válik a magyar agrártörténet egy kevésbé feldolgozott fejezetének megismerése. A munka tartalmazza Kolossváry Ödön annotált szakirodalmi bibliográfiáját, valamit a kötetben szereplő személyek névmutatóját. Dr. Szlávik Lajos A könyvet a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény (VMLK) jelentette meg 500 Ft-os áron. Beszerezhető a VMLK központjában (1054. Budapest, Alkotmány u. 27.), a KvVM Zöld Boltjában (1011. Budapest, Fő u. 44/50.), valamint a Duna Múzeumban (2500. Esztergom, Kölcsey u. 2.). Péter Gábor: Hargitától a nagyvilágba Egy székely mérnök emlékezése (Pro Aqua Alapítvány, Esztergom, 2003. 251 p.) Visszaemlékezéseket általában a humán kultúra jelesei szoktak írni, mérnökök kevésbé. Betudható ez annak is, hogy mérnökeink inkább az absztrakt gondolkodás emberei, igazából a számok és tervrajzok világában érzik otthonosan magukat. Ha már mindenképpen írni kell, akkor azok kutatási jelentések, műszaki leírások, amelyeknek az olvasása a szakmán kívüli ember számára ritkán okoz élvezetet. Pedig mérnökeinknek is vannak tanulságos élményei, amiket érdemes megosztani mindazokkal, akiknek élete kevésbé mozgalmas, saját tapasztalatuk jóval kisebb világra szól. Az üdítő mérnöki kivételek közé tartozik Péter Gábor is, aki baljós hangzású neve ellenére nemcsak idehaza, de külföldön is öregbítette a magyar vízmérnökök jó hírét. Ő is annak a generációnak tagja, aki fiatalon élte át a második világháborút. Műegyetemi tanulmányait a háború vég(hó)napjai kettészakították, s így lett túlélő részese volt a nyugatra menekített műegyetemi vonat elleni amerikai légitámadásnak. Péter Gábor pályafutásának túlnyomó részét a Mélyépterv mérnökeként dolgozta le, s jeles szakértője volt a vízellátási, víztisztítási kérdéseknek. A szocialista iparosítás évtizedében számos nagyüzem és gyár ipari vízellátását tervezte meg, s az itt szerzett tapasztalatok juttatták el messzi vidékekre is, Afrikába, Ázsiába, Dél-Amerikába. Visszaemlékezésének olvasása közben megelevenedik előttünk a „Csíkország"-ból induló egyszerű székely fiatalember, aki szívós akarattal lépett túl a mindennapi nyomorúság állapotán, s alapozta meg egyetemi tanulmányait. Felidéződik a szocialista korszak negyven esztendeje, s benne az az időszak is, amikor háromévenként volt mód nyugatra utazni, s amikor a világ távoli tájaira eljutni többnyire csak hivatalos kiküldetés révén lehetett. Péter Gábor sorsát a nagypolitika eseményei kevéssé befolyásolták, a történelem sodra nála inkább oldalnézetben jelenik meg. Olvasmányos formában megírt emlékeinek színtere legtöbb esetben az országhatárokon túl található, s az élmények leírásában a „száraz" szakmai tartalom nem válik unalmassá. Éppen ellenkezőleg! Mintául szolgál minden műszakinak, aki a reáliák szeretete és müvelése mellett érzékeny kíván maradni művészetek, valamint az emberi kultúra nagy alkotásai iránt. Fejér László A könyv 1800 Ft-os áron beszerezhető a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjteménynél (VMLK) (1054. Bp., Alkotmány u. 27., T.: 374-0548), valamint a Duna Múzeumban (2500. Esztergom Kölcsey u. 2., T.: 33-500-250).