Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
3. szám - Könyvismertetések
62 HIDROLÓGI AI KÖZLÖNY 2004 . 84. ÉVF. 3. SZ. Mosonyi Emil akadémikus könyveiről és nemzetközi sikereiről Rendkívüli teljesítmény, ha valaki 93 évesen is nemzetközi sikerek sorozatát éri el. A vízerőhasznosítás magyar Einsteinjének nevezett professzor - sokunk mestere - három területen is újra ismertté tette nevét a közelmúltban: 1.) A Springer kiadó harmadik kiadásban - társszerzővel -jelentette meg Wasserkraftanlagen (Vízerőhasznosítás) c. könyvét. 2.) Kínai nyelvre fordították le, és kínai nyelven adták ki a Water Power Development c., szintén három kiadást megért angol nyelvű könyvét. 3.) 2003-ban külön meghívás alapján Cannesban ő adta át a Vízügyi Tudományok Díját. * A Jürgen Giesecke professzorral közösen írt Wasserkraftanlagen c. könyv első kiadása 1997-ben jelent meg a német nyelven értő vízügyi szakemberek és egyetemi hallgatók használatára. 2003-ban már a harmadik, bővített kiadás is megjelent. A 22 fejezetből álló, 813 oldalas mű a vízerőhasznosítás tervezésének, építésének, üzemeltetésének valamennyi kérdését felöleli a kis-, közepes* és nagy-esésű, valamint a szivattyús energiatározós vízerőművek eseteire alkalmazva. Külön érdeme, hogy három fejezet is foglalkozik a kapcsolódó környezet- és természetvédelmi problémákkal is. Az a tény, hogy a könyv 6 év alatt 3 kiadást ért meg, önmaga is elismerés. A harmadik kiadás szerzők által szabott feltétele 120 oldalas bővítés megjelentetése volt. A kiadó egyébként igyekezett az ábrákkal takarékoskodni, ami a szakterületet művelő olvasók és használók számára olykor hátrányosnak is bizonyulhatott. Németországban a vízerőhasznosítás egyetemi oktatása jelenleg kiterjedtebb, mint hazánkban. A vízerőhasznosítás világviszonylatban fellendülőben van, így a magyar gyakorlat nehezen áll összhangban az EU igényeivel. Pedig a könyvhöz nemzetközi sikere mellett magyar sikerként is gratulálhatunk! Ez a könyv is nagymértékben járulhat hozzá a napjainkban az egész világon folyó vízerőhasznosítási programok fejlesztéséhez. A vízerőmüvek több mint száz éves létezésükkel és üzemükkel egyértelműen igazolják, hogy ma különösen villamos energia-termelés vonatkozásában a fenntartható fejlődés és a természetvédelem leghatékonyabb eszközei. A bemutatott német nyelvű mű előzménye és forrása volt Mosonyi Emil professzornak 1981-1991 között az MTA kiadója gondozásában megjelent, három kötetes, 2000 oldalas, angol nyelvű, Water Power Development c. könyve, (amely újbóli kiadásának egyik kezdeményezője és technikai szerkesztője e sorok írója volt). Számos elismerő nemzetközi ismertetés nyomán Ázsiában is felfigyeltek erre a könyvre. A közelmúltban fordították le kínai nyelvre, és adták ki két vastag kötetben. így nemcsak Kína szakemberei, hanem egyetemi hallgatói is anyanyelvtlkön tanulmányozhatják a Kínában is a mostani időkben egyre nagyobb fontosságra emelkedő vízerőhasznosítás legkorszerűbb szakirodalmát. Magyar ember számára különös érzés a könyv ábráit szemlélni arab számozású, de a szerkezeti elemeket kínai írásjegyekkel jelölő felirataival. Közismert, hogy az ENSZ is messzemenően támogatja a vízerőhasznosítást, mert ez a fenntartható fejlődésnek és a természet védelmének is az egyik nemzetközileg elismert tényezője. Ezért az e témakörbe tartozó kutatások világszintű támogatása érdekében a franciaországi Cannes-ban minden évben díjakat osztanak ki arra érdemeseknek, s köztük fiatal pályázóknak is egy nemzetközi zsűri bírálata alapján. 2002-ben - mint ismeretes, s mint arról annak idején erről folyóiratunk beszámolt - a fődíjat (International Cannes Greart Prize - ICGP) Mosonyi Emil professzor kapta meg. (Jellegzetes, hogy a hazánkban számára bizottságilag már megszavazott „Életmű Díjat" az utolsó pillanatban - vagy már az után emelt bizottsági elnöki vétó az ismert zőld-szervezeti ellenkezésre hivatkozva megakadályozta). 2003-ban a szervező bizottság elnöke, a francia Coruba professzor ismét meghívta Cannes-ba Mosonyi professzort, hogy ő adja át az Ifjú Kutatók Díját a jutalmazottaknak. Mosonyi Emil a következő szavak kíséretében adta át a díjakat: „A tudomány és technika fejlődése, de számos egyéb emberi tevékenység is nagyon hasonló az olimpiai játékok staféta-futó számaihoz. A staféta-futók, akik elfáradnak a saját távjuk végére, átadják a botot a következő, még erejük teljében lévő futóknak. Átvitt értelemben, ehhez hasonlóan mi is valamennyien a tudomány stafétafutói vagyunk. Az idős generációk többsége átadja a staféta-botot az őket követő fiataloknak. Másrészről, a fiatal nemzedék feladata a tanulás, a kutatás, és végül: folytatni elődeik vívmányait. Hangsúlyoznom kell itt a világ javítását, mivel a jövő generációjának kell folytami, és tovább fejleszteni elődeik vívmányait. Azt is állíthatjuk, hogy a jó tanár is tanulhat később valamit korábbi tanítványaitól. Ez a fejlődés örök törvénye! Ezen a vízügyi konferencián, amit én inkább szeretnék ,/í víz fesztiváljá"-nak nevezni, ez a fenséges ünnepély szimbolizálhatja a szoros együttműködést és partnerséget az idős és fiatalabb generáció között. Kitüntetés számomra, hogy most én nyújthatom át a staféta-botot a nyertes diák-csoportnak, akik egyetemi professzorok irányítása alatt kiváló demonstratív tanulmányt dolgoztak ki országuk vízgazdálkodási problémáiról. Most nekem kell átadnom a staféta-botot a nyertes diákcsoportnak. Ámde ebben az esetben a staféta-bot nem is egy fáklya, hanem az Ifjú Kutatók Dija ". E sorok írója - ás lapunk olvasógárdája - őszintén gratulál Mosonyi professzornak, s további munkájához jó egészséget, örömteli, hosszú életet kíván. Bennünk már csak egy gondolat maradhat: Ha egy magyar tudós, aki a vízépítés és vízerőhasznosítás terén 93 évesen is ilyen világhírnévnek és sikereknek örvend, s szülőhazájában is örök értékű alkotások sora - ezek között a dunai és tiszai vízlépcsők terve és léte - igazolja szakmai zsenialitását, hogyan lehetséges az, hogy hazája döntéshozói mégis semmibe vehetik szakértelmét? Ez nemcsak az emberi méltóság, hanem a tudomány mellőzése is! Kozák Miklós a műszaki tudomány doktora (Mosonyi-tanítvány)
