Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Kozák Miklós: Vízlépcsőről, a szaktudás tisztelete ügyén

58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 3. SZ. mos energiát termelt környezetkímélő módon, de Nagymarossal együtt ez kb. 32 Mrd kWÓ (kb. 500 Mrd Ft) lenne! Ebből mi semmit sem kaptunk! Az évenkénti kárunk kb. 2 Mrd kWó, ami mintegy 30 Mrd Ft! Vajon mivel magyarázzák, hogy 4 év alatt nem tudták bebizonyítani: "Megnyertük a hágai pert"? Sajnálatosan, csak keveseknek tűnt fel, hogy a súlyos ár-, belvíz és cianid-katasztrófák során a magyar vízmérnökök az egész nemzet osztatlan elismerését vívták ki, de ugyanezek a világszerte is kiemelten megbecsült szakemberek közössége, ha a dunai vízlépcsőről van szó: „rákos daganat a nemzet testén ". „ A Duna sorsa olyan komoly dolog, hogy azt nem szabad vízügyi szakemberekre bízni" [HVG. 1992. 11, 7.]. Talán dilettánsokra kellene? Felejthetjük-e, hogy Hága a vízügyi szakembereknek adott igazat!? A dilettantizmus eltűrése azonos a szakértelem megalázásával. Hága valóban nem mondta, hogy feltétlenül meg kell építenünk az alsó vízlépcsőt. Csakhogy! Ennek kárai és következményei egy országrészt tehernek tönkre. Később, az EU-n belül elkerülhetetlen lesz ennek megépítése. Hága bírái szerint: "A Szerződés hatályban van". Feltételei alapján ez a közös rendszer kulcsfontosságú, ez azt jelenti, hogy ezt a rendszert kell helyreállítani. Hága bírái jóhiszeműségeajánlotta* a viták lezárására, aminek részünkről nem volt nyoma éveken át Hogyan is látta egyik fő szakértőnk a hágai pert? :"Én úgy látom, a Hágai Bíróság jogilag el fogja marasztalni Szlovákiát, a Bíróság meghatározza, mit kell elbontani, hogyan kell a Dunát visszaterelni"' [NSZ, 1997. 04. 05.] Nos, az ítélet ismert. Az álzöld körökbe tömörült egyes magyar akarnokok alapelve, hogy a természet (vízfolyások) rendjébe történő mindennemű beavatkozás káros és tilos! Úgy tűnik, nem tudják, hogy a mai modern tudomány és fejlett társadalmunk is a homo sapiensnek, a természettel való örökös harca, formálása, átalakítása és felhasználása jegyében zajlott le. Ezt a társadalom és a tudomány fejlődése is igazolja, még akkor is, ha néhány esetben történtek hibák! A vízerőművek építése világszerte nagy ütemben folytatódik. A világ a megújuló energiákat, benne a vízenergia felgyorsult kihasználását szorgalmazza. .Ám nálunk környezetvédelem címén a természeti értékek felélése folyik. A fentiek alapján, nem irigylésre méltó az új MKB helyzete. "Szlovákia nem hajlandó újra kezdeni az alkudozást', nyilatkozta egy szlovák felelős [NSZ, 2003. 12. 29.]. Az előjelek máris elgondolkoztatók, mert egyik magyar nyilatkozattevő a probléma kulcskérdését csak a "Szigetköz vízellátásában", és nem az egész térség komplex víz- energia, vízközlekedési és infrastrukturális problémáinak hosszú távú megoldásában látja. A döntéshozóknak tudniuk kellene, hogy ez a szemlélet szűk látókörű. Kornai J. világhírű közgazdászunk szerint: "Egyetlen hatóságnak sincs joga a maga (értsd: monocentrikus) teendőjét annyira előtérbe helyezni, hogy az átfogó feladat teljesítését veszélyeztesse " [NSZ, 2002J. Kevesen tudják, hogy a vízlépcsők elleni hazai, környezetvédelemnek álcázott támadások gyökerei valószínűleg szándékos fordítási hibákra is visszavezethetők. Ezeknek lényege a következő: Az elmúlt évtizedekben a világon ezrével épültek olyan nélkülözhetetlen, hatalmas völgyzárógátak, melyek közül csak néhány esetben nem vették figyelembe az ott élő lakosság legelemibb érdekeit. Ezek jogos érdekvédelmére alakult meg három nagy társadalmi világszervezet (ICD, IRN, és 2000.ben a WCD), melyek jogosan támadták az egyes felelőtlen gátépítőket, a lakosság szociális szempontjainak és legelemibb emberi jogainak semmibe vétele miatt. Itt történt a legnagyobb félrevezetés, amikor az angol dam (gát) kifejezést tévesen ültették át magyarra. Angol nyelven a dam egyértelműen völgyzárógátat jelent, míg a vízfolyásokon épített gát-létesítmények barrage-ok, azaz vízlépcsők, melyeket nem támadtak, és ma sem támadják.! A völgyzárógátak és a folyami duzzasztók között, a műszaki és környezeti hatások tekintetében a különbségek óriásiak! A külföldi támadások tehát egyértelműen a völgyzárógátak ellen irányultak és nem a folyami vízlépcsők ellen. Egyes zöld szervezetek ezt nem vették figyelembe, és megpróbálták a völgyzárógátak hibáit belemagyarázni a folyami vízlépcsőkbe. A világ kb. 45 000 sikeresen üzemelő, az emberiség lételemeinek (víz, élelmiszer ellátás, stb.) és fejlődésének (villamos energia, tudományok fejlődése) feltételeit biztosító, pótolhatatlan, vízerőművekkel kombinált völgyzárógátjai - néhány kivétellel - sikeresen üzemelnek. Világszerte elismert, hogy a vízerőművek adják a legkörnyezetkímélőbb módon termelt, megújuló villamos energiát. A szakmai Világszervezetek (ICOLD, ICID, IHA, és IEA), és az egyes környezetvédő szervezetek (ICD, IRN, és WCD) között is éles ellentétek voltak a vízerő-hasznosítást illetően, melyek mára gyökeresen megváltoztak. Hazai vonatkozásban bonyolultabb a helyzet, aminek két fó oka van: a gátakat támadó nemzetközi szervezetek véleményének félreértelmezése, és, hogy a környezetvédelem terén az utóbbi években nálunk nem a tényeken alapuló szemlélet érvényesülhetett. A völgyzárógátak több évtizedes üzemi tapasztalatai alapján ma már csak a WCD szigorú a gátépítések terén, de csak völgyzárógátak vonatkozásában, amit következő állásfoglalásuk is igazol: "

Decentralised,small-scale options (micro-hydro systems) based on local renewable sources offer an important near term and possible long term potenciál.. energy supply network". Vagyis: „Decentralizált, kisméretű választékok (törpe vízerőművek) melyek a helyi, megújuló forrásokon alapulnak, kínálnak rövid- és feltehetően hosszú távon is fontos lehetőségeket". Ez a vélemény 2000-ből, és nem a vízerőműveket támogató vízépítő mérnököktől, hanem a nagygátak létesítését megszigorító, de a folyami vízlépcsőket támogató WCD vezetőitől származik. Ezt a véleményt nálunk elferdítették. Ennek egyértelmű bizonyítéka a vízerő-hasznosítással szembeni, és az EU álláspontjával is élesen szemben álló téves nézet, mert a vízenergia jelentősége, napjainkban világszerte fontosabb lett és lesz! A vízerőművekkel szembeni hazai támadások azért is ésszerűtlenek, mert hazánkban több vízerőmű, ill. duzzasztómű üzemel sikeresen, amelyekkel kapcsolatban nemhogy helytálló kifogások nem merültek fel, de a duzzasztásuk megszüntetése valóban környezeti katasztrófát okozna a térségben (pl. Kisköre, Tiszalök, Békésszent-