Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Méltatás

KOZÁK M.: Vízlépcsőkről. 59 andrás, Körösladány, stb.) Teller Ede szerint: "A tények mit sem érnek a téves előítéletekkel szemben". Nálunk különösen! Joggal merül fel tehát a kérdés, mi lehet, és van-e a megoldás? A vízlépcső ügyét nálunk - Szlovákiával szemben - egyesek nem szakmai, hanem politikai kérdés­ként kezelik. Az EU-ba belépve, vége kell, hogy szakad­jon a szakszerűtlenségnek, mert ott nem lehet helye a re­gionálisan elszigetelt állítólagos érdekeknek. A nemzet egészének érdeke mindig előbbre való, különösen ak­kor, amikor az ebből eredő károk - távlatokban mérve ­ezermilliárdokban mérhetők. Nemzeti érdekeinknek és Hága szellemének megfele­lően a vízlépcsővel csak akkor lesz érdemes foglalkoz­ni, ha majd a közvélemény belátja, hogy ami eddig vízlépcső ügyében történt, az megbocsáthatatlan, és ellentétes volt nemcsak saját nemzeti érdekeinkkel, de Hága ítéletével is. Mindaddig, amíg a döntéshozók ezt be nem ismerik, és nem vetik alá magukat a fele­lősségteljes szakértői döntésnek, addig az üggyel ne foglalkozzanak. E sorok írója ugyan vízlépcső párti, de mindaddig, amíg ezek a feltételek nem biztosíthatók, nem látja értelmét, hogy az új MKB érdemben foglal­kozzon a témával, mert ezzel a honi dilettantizmus csak tovább erősödik. A szlovák fél a hágai ítélettel összhang­ban jelentette ki: célja, „hogy a két és fél évtizeddel eze­lőtti dokumentum alapvető céljait valóra váltsák' [NSZ, 2003. 12.29.]. Mindezek ellenére, a nemzet érdekében legalább a vízlépcső vitában kellene az illetékeseknek megegyezés­re jutniuk, hogy azt senki ne használhassa fel belpolitikai célok érdekében, és ne legyünk nevetség tárgya Európá­ban. Ehhez el kellene felejteni, hogy eddig kik, mit és milyen szempontból nyilatkoztak a vízlépcső ügyéről. Tévedhetetlenek nincsenek! A vízlépcső sorsát, a továb­biakban, a politikától teljesen független, tényleges szak­értőkre (MTA, Mérnöki Kamara...) kellene bízni. Hága ítéletének megfelelően, mindenkinek - még a hírközlő KOZÁK MIKLÓS a műszaki tudomány doktora, ny. egyetemi tanár, a Bpesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékének egykori vezetője. On river dams and respect of professional expertise Kozák, M . Méltatás szerveknek is - be kellene végre látni, hogy e témakör politikai, vagy szenzációt hajhászó kezelése nemcsak gazdasági károkkal, de szakembereink erkölcsi megalá­zásával és nemzetközi tekintélyvesztésünkkel is jár! Lás­sák be végre, hogy e téren egész Európa rajtunk nevet. Szükségünk van erre? A hatalom korrekt megszerzése és megtartása érdekében a politikusok válasszanak olyan szakterületet, amely nem jár második Moháccsal is felé­rő gazdasági tragédiával, és várhatóan újabb hágai elma­rasztalásunkkal. Nem minden, magát környezetvédőnek vélő ténylege­sen természetet védő is. Ám ez azt is jelenti, hogy az ön­érdekű érveket szakszerű állásfoglalásnak beállítani is megengedhetetlen! Szomorú, hogy a vízlépcső körüli szakszerűtlen viták a társadalmi értékrendet szégyenlete­sen felforgatták. Nálunk e téren nem a világszerte elis­mert és megbecsült szakemberek véleménye, hanem e­gyes „megélhetési szakértőkfc" dilettantizmusa érvénye­sülhet. Ez a folyóirat is beszámolt Mosonyi Emil akadé­mikus erre vonatkozó álláspontjáról, akit a világ szaktes­tületei a vízerő-hasznosítás Einsteinjeként tisztelnek. El­gondolkoztató, hogy a vízlépcső kérdésében nem a nagy­tekintélyű, az egész világon elismert magyar professzor, hanem honi, magukat szakértőnek nevező egyének és csoportok véleménye a döntő. A Nemzetközi Bíróság ál­tal megállapított tények bizonyítják, hogy erre eddig is súlyos árat fizettünk. Hol lehet a dilettantizmus határa? Döntéshozók joga eldönteni, hogy adott beruházásra van-e pénzügyi forrás, de ahhoz senkinek sincs erkölcsi alapja, hogy világszinten gondolkodó szakembereket po­litikai, vagy gazdasági érdekből, dilettánsok véleménye alapján megalázzon! Illene azzal számolni, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete nemcsak szakszerű de jog­szerű is volt! Az is megengedhetetlen, hogy a súlyos ká­rokat okozó tévedésekre az azokat elkövetők élete és kora elmúltával „post mortem " derülhessen fény. (Budapest, 2004. január) Széchenyi-díj 2004. március 15-én Széchenyi-díjat adott át dr. Várallyay György a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyetemi ta­nár, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet kutató­professzora, a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottsága tagja részére, a talaj-termelékenység fenntartása és az orszá­gos talaj-térképezés terén kifejtett munkássága elismerése­ként az Országházban Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. Kitüntető oklevél A környezetvédelmi szakmérnökképzés 30. évfordulóján a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, valamint a Ma­gyar Mérnöki Kamara képviselője oklevelet adott át dr. Öllős Géza professzor, Szerkesztő Bizottságunk elnöke részére, eredményes felsőoktatási munkája elismeréseként. Fodor József emlékérem A Magyar Higiénikusok Társasága 2004. március 18-án dr. Fodré Zsófia az ÁNTSZ Csonrád megyei Intézete ny. fóorvosa részére emlékülés keretében adta át a Társaság Fodor József em­lékérmét és tiszteleti tagságáról szóló okiratát. A kitünte­tett az ülésen előadást tartott Szemelvények Csongrád megye közegészségi helyzetéből címmel. A „Szegedért Alapítvány" díja Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa 125. évfordulójára emlékezve 2004. március 13-án a Szegedi Nemzeti Szín­ház gálaestje keretében adták át dr. Vágás István c. egyetemi tanár, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője részére a „Szegedért Alapítvány" társadalmi-állampolgá­ri kuratóriumának díját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom