Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Méltatás

KOZÁK M.: Vízlépcsőkről. 59 andrás, Körösladány, stb.) Teller Ede szerint: "A tények mit sem érnek a téves előítéletekkel szemben". Nálunk különösen! Joggal merül fel tehát a kérdés, mi lehet, és van-e a megoldás? A vízlépcső ügyét nálunk - Szlovákiával szemben - egyesek nem szakmai, hanem politikai kérdésként kezelik. Az EU-ba belépve, vége kell, hogy szakadjon a szakszerűtlenségnek, mert ott nem lehet helye a regionálisan elszigetelt állítólagos érdekeknek. A nemzet egészének érdeke mindig előbbre való, különösen akkor, amikor az ebből eredő károk - távlatokban mérve ezermilliárdokban mérhetők. Nemzeti érdekeinknek és Hága szellemének megfelelően a vízlépcsővel csak akkor lesz érdemes foglalkozni, ha majd a közvélemény belátja, hogy ami eddig vízlépcső ügyében történt, az megbocsáthatatlan, és ellentétes volt nemcsak saját nemzeti érdekeinkkel, de Hága ítéletével is. Mindaddig, amíg a döntéshozók ezt be nem ismerik, és nem vetik alá magukat a felelősségteljes szakértői döntésnek, addig az üggyel ne foglalkozzanak. E sorok írója ugyan vízlépcső párti, de mindaddig, amíg ezek a feltételek nem biztosíthatók, nem látja értelmét, hogy az új MKB érdemben foglalkozzon a témával, mert ezzel a honi dilettantizmus csak tovább erősödik. A szlovák fél a hágai ítélettel összhangban jelentette ki: célja, „hogy a két és fél évtizeddel ezelőtti dokumentum alapvető céljait valóra váltsák' [NSZ, 2003. 12.29.]. Mindezek ellenére, a nemzet érdekében legalább a vízlépcső vitában kellene az illetékeseknek megegyezésre jutniuk, hogy azt senki ne használhassa fel belpolitikai célok érdekében, és ne legyünk nevetség tárgya Európában. Ehhez el kellene felejteni, hogy eddig kik, mit és milyen szempontból nyilatkoztak a vízlépcső ügyéről. Tévedhetetlenek nincsenek! A vízlépcső sorsát, a továbbiakban, a politikától teljesen független, tényleges szakértőkre (MTA, Mérnöki Kamara...) kellene bízni. Hága ítéletének megfelelően, mindenkinek - még a hírközlő KOZÁK MIKLÓS a műszaki tudomány doktora, ny. egyetemi tanár, a Bpesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékének egykori vezetője. On river dams and respect of professional expertise Kozák, M

. Méltatás szerveknek is - be kellene végre látni, hogy e témakör politikai, vagy szenzációt hajhászó kezelése nemcsak gazdasági károkkal, de szakembereink erkölcsi megalázásával és nemzetközi tekintélyvesztésünkkel is jár! Lássák be végre, hogy e téren egész Európa rajtunk nevet. Szükségünk van erre? A hatalom korrekt megszerzése és megtartása érdekében a politikusok válasszanak olyan szakterületet, amely nem jár második Moháccsal is felérő gazdasági tragédiával, és várhatóan újabb hágai elmarasztalásunkkal. Nem minden, magát környezetvédőnek vélő ténylegesen természetet védő is. Ám ez azt is jelenti, hogy az önérdekű érveket szakszerű állásfoglalásnak beállítani is megengedhetetlen! Szomorú, hogy a vízlépcső körüli szakszerűtlen viták a társadalmi értékrendet szégyenletesen felforgatták. Nálunk e téren nem a világszerte elismert és megbecsült szakemberek véleménye, hanem egyes „megélhetési szakértőkfc" dilettantizmusa érvényesülhet. Ez a folyóirat is beszámolt Mosonyi Emil akadémikus erre vonatkozó álláspontjáról, akit a világ szaktestületei a vízerő-hasznosítás Einsteinjeként tisztelnek. Elgondolkoztató, hogy a vízlépcső kérdésében nem a nagytekintélyű, az egész világon elismert magyar professzor, hanem honi, magukat szakértőnek nevező egyének és csoportok véleménye a döntő. A Nemzetközi Bíróság által megállapított tények bizonyítják, hogy erre eddig is súlyos árat fizettünk. Hol lehet a dilettantizmus határa? Döntéshozók joga eldönteni, hogy adott beruházásra van-e pénzügyi forrás, de ahhoz senkinek sincs erkölcsi alapja, hogy világszinten gondolkodó szakembereket politikai, vagy gazdasági érdekből, dilettánsok véleménye alapján megalázzon! Illene azzal számolni, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete nemcsak szakszerű de jogszerű is volt! Az is megengedhetetlen, hogy a súlyos károkat okozó tévedésekre az azokat elkövetők élete és kora elmúltával „post mortem " derülhessen fény. (Budapest, 2004. január) Széchenyi-díj 2004. március 15-én Széchenyi-díjat adott át dr. Várallyay György a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyetemi tanár, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet kutatóprofesszora, a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottsága tagja részére, a talaj-termelékenység fenntartása és az országos talaj-térképezés terén kifejtett munkássága elismeréseként az Országházban Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. Kitüntető oklevél A környezetvédelmi szakmérnökképzés 30. évfordulóján a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, valamint a Magyar Mérnöki Kamara képviselője oklevelet adott át dr. Öllős Géza professzor, Szerkesztő Bizottságunk elnöke részére, eredményes felsőoktatási munkája elismeréseként. Fodor József emlékérem A Magyar Higiénikusok Társasága 2004. március 18-án dr. Fodré Zsófia az ÁNTSZ Csonrád megyei Intézete ny. fóorvosa részére emlékülés keretében adta át a Társaság Fodor József emlékérmét és tiszteleti tagságáról szóló okiratát. A kitüntetett az ülésen előadást tartott Szemelvények Csongrád megye közegészségi helyzetéből címmel. A „Szegedért Alapítvány" díja Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa 125. évfordulójára emlékezve 2004. március 13-án a Szegedi Nemzeti Színház gálaestje keretében adták át dr. Vágás István c. egyetemi tanár, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője részére a „Szegedért Alapítvány" társadalmi-állampolgári kuratóriumának díját.