Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
3. szám - Bényei Krisztina: A Velencei-tó vízháztartási és vízcsere folyamatainak elemzése
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004 . 84. ÉVF. 3. SZ. I — HeémfcOfa --«- mmmm— • •»- wmmmm. | 4. ábra. A Velencei-tó hóeleji vízállásai és az agárdi havi csapadék, 2000-2002 A sokévi mérések alapján megállapítható, hogy a 100 évenként átlagosan egyszer várható havi legkisebb csapadék 2-5 mm körül, a legnagyobb 90-120 mm között van. A csapadék 40 évi átlaga 620 mm. Legcsapadékosabb hónapok a május, június és a november, legcsapadékszegényebb hónapok pedig a mérések szerint a január és a március. A csapadék térbeni és időbeni változékonysága jelentősen befolyásolja a lefolyást. Az 1954-1968 közt mért csapadékeloszlást szemlélteti az 5. ábra, mért adatokból szerkesztett izobat vonalas helyszínrajzon. Az ábrán megfigyelhető, hogy a csapadék eloszlása nem egyenletes. A Vértes-hegység területén 50-100 milliméterrel több csapadék mérhető, mint a Velencei-medencénél. Az elmúlt 30 éves időszakot vizsgálva megállapítható, hogy az éves csapadékátlag csökkent, a csapadék legnagyobb része a nyári hónapokban hullott le. A lefolyás aránya 8 %-róI napjainkra 4 %-ra csökkent. A tározók a tó vízszabályozásában úgy vesznek részt, hogy a hóolvadásből és a csapadékos időszakban lehullott esőből származó nagyvizeket visszatartják, majd szárazabb periódusokban - nyáron - szükség esetén betáplálják. A tározók éves szinten 5.84 km 2/év vízveszteséget okoznak normális üzemi vízszint esetén, de ezt a veszteséget kompenzálja a tározók hasznos szerepe. A 6. ábra a Velencei-tó jelenlegi szabályozási vízszinttartományát szemlélteti. 5 .ábra: Az 1954-1968 évek átlagos csapadékának eloszlása a vízgyűjtőn A tó vizének átkeveredésében a legnagyobb hátrányt a fo tápláló vízfolyás torkolatának - a Császárvíznek - és a leeresztő csatorna torkolatának - a Dinnyés-Kajtori csatornának - közelsége jelenti. A két vízfolyás torkolata olyan közel van egymáshoz, hogy a víz átkeveredését csak a hozzá közeleső területeken tudja biztosítani. Tehát a tónak van ugyan befolyó és leeresztő vízfolyása, ennek ellenére mégis lefolyástalan víznek tekinthető. A tómeder más területein csak a szél keltette áramlások hatására bekövetkező vízcserére hagyatkozhatunk. Az elmúlt 70 évben három rendkívüli száraz állapot jelentkezett, amikor a tó vízszintje kritikusan alacsony szintre süllyedt: 1935-ben +80 cm, 1949-ben +63 cm és a legutóbbi, az 1993. augusztusi vízszintcsökkenés, ekkor +71 cm-es minimális vízszintet mértek. A legutóbbi nagy áradás 1963ban volt, amikor hóolvadás és az esőzések hatására a vízszint +244 cm-re emelkedett. 6. ábra: A Velencei-tó szabályozási vízszint-tartománya 1.4. Vízháztartás Ahogyan már az 1.3-as fejezetben is említettem, a tóval kapcsolatos vízrajzi észlelések idősora 1931-től áll rendelkezésre, így a vízháztartás évenkénti értékelésére is csak ettől kezdve van lehetőség. A vízmérleg adatokat az alábbi képlet segítségével határozhatjuk meg. P + R h+ Rhp= ET + R + U H± AS Számszerű értékeit táblázat tartalmazza két mérési periódusra bontva: a tározók bekapcsolása előtti időszakra és az első tározó működésbe lépése utánira. Utóbbi időszak annyiban tér el az előbbitől, hogy a tározók hatását, mesterséges vízpótlásokat (1991 és 1994 között), illetve leeresztéseket is tartalmaz, míg a korábbi csak a természetes vízháztartási jellemzőket. A vízmérlegben a vízkivételekből (U H) származó adatokat csak 1971-óta veszik figyelembe. 1. táblázat. A Velencei-tó vízmérlege A vízmérleg elemel 1931-1970 I 1971-1996 I Változás A vízmérleg elemel tó mm % Csapadék(P) 610 514 -96 -16% HOZZÁFOLYÁS (R„) 745 471 -247 -37% EBBŐL TÁROZÓK (RhO (132) VÍZPÓTLÁS (R h p) 20 +20 Bevétel Ssszesen 1365 1005 -350 -26% PÁROLGÁS (ET) 925 879 -46 -5% LEERESZTÉS (R) 415 77 -338 -81% VÍZKIVÉTEL (U„) 42 +42 Kiadás összesen 1340 988 -342 -26% KÉSZLETVÁLTOZÁS ( AS) +15 +7 A tározókra és a Velencei-tóra, továbbá a részvízgyüjtőkre, valamint a teljes vízgyűjtőre 1971-től havi vízháztartási mérleg készül. Ha összehasonlítjuk a két időszakot, az alábbiakat figyelhetjük meg: bevételi oldalon a hozzáfolyás csökkent, mégpedig nagyobb mértékben, mint a csapadék
