Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
3. szám - Bényei Krisztina: A Velencei-tó vízháztartási és vízcsere folyamatainak elemzése
BÉNYE1 K .. : A Velencei-tó vlzcsere folyamatainak vizsgálata 13 csökkenése (37 %/16 %). A csapadék csökkenése valószínűleg nem tartós, hatása nem számottevő, viszont a hozzáfolyás mégis erőteljes csökkenő tendenciát mutat. A probléma oka valószínűleg a lefolyási tényező csökkenésében és a vízgyűjtő állapotában keresendő. A lefolyási viszonyok és a hozzáfolyás várhatóan alacsonyabb szinten fog maradni, mint az első periódusban tapasztalt értékek, ezért a vízháztartási mérleg egyensúlyára a tározók adta lehetőségeket fokozottabban kell kihasználni. 1.5. A Velencei-tó rekreációja A tómeder topográfiáját érintő változtatásokra a víz áramlása rögtön reagál, vagyis megváltozik. Az általam feldolgozott áramlásmérések és a rekreáció előtti állapot modelljének eredményei alapján szembetűnő különbség mutatkozik a két mederre jellemző áramlási viszonyok között. A rekreáció szükségessége nem volt vitatható. Ez a fejezet a változtatások céljait és lépéseit foglalja össze. A rekreáció során elvégzett munkák mindegyike sajátos módon befolyásolta az újonnan kialakuló áramlási viszonyokat. Fontosnak tartom ezért, hogy a nyíltvíz kiterjesztésének mértékét, a vízszintszabályozó tározók szerepét és a többi kapcsolódó munkálatok menetét-eredményét megismerjük. A Velencei-tó szélsőséges viselkedése a természetes vízingadozást és a víz minőségét illetően az elmúlt évek során sok fejtörést okozott a hazai vízügyi szakembereknek. A vízügyi munkálatok az 1960-as években indultak, s az 1980-as évekig egyre szélesebb körben terjedtek ki a tóra és környezetére. A célok a következők voltak: - a tó mocsaras jellegének megszüntetése - a víz minőségének megjavítása - az eutrofizáció megfékezése A célok megfogalmazása után több oldalról is felmerült a kérdés, hogy milyen mértékben alakul majd át a tó és környezete. A természetes (mocsarasodó) állapot megszüntetésével ősállapot megszüntetését érik el, viszont az akkori állapoton való javítási szándék több szempontból helyénvalónak bizonyult. A „romlott nád" irtásával illetve az iszapkotrási munkálatok elvégzésével a víz hullámzásának növekedését is elérték, ami vízminőségi szempontból nagyon kedvező. Ezzel szemben a vízisportok kedvelői és a horgászok érdekeit nézve nem biztos, hogy kedvező eredményre vezet. Az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal meggyőződése, amely szerint természetvédelmi területen nem szabad ilyen jellegű beavatkozásokat végrehajtani, még inkább növelte az ügy iránti bizalmatlanságot. A munkálatok előre haladtával viszont változtatott ezen álláspontján. Az eredményből utólag kiderült, hogy a mellékhatások túlnyomó része is kedvezőnek bizonyult. A kedvezőtlennek vélt hatások csak egy-egy kisebb csoportot érintettek, tőlük eredt a kedvezőtlen megítélés. Ellentétben a vízi környezet- és vízminőségvédelem általános feladatával - amely szerint a vizeket az emberi tevékenységek okozta káros hatásoktól kell megvédeni- a Velencei-tó esetében nem ember okozta károsodást kellet elsősorban kivédeni, hanem a tó természetes öregedési folyamatát kellett visszafordítani. A különböző érdekeket érintő változtatásokat gondosan mérlegelniük kellett a szakembereknek. A probléma megoldására először is fel kellett mémi a tó akkori állapotát. Ezt követően meg kellett határozni a szükséges beavatkozásokat, az abban az időben rendelkezésre álló eszközökkel, ami egy nagy kiterjedésű területre nézve nem jelenthetett túl egyszerű feladatot. A változtatások, illetve szabályozások hatásait csak hosszú számításokra és tapasztalatokra alapozva tudták nagyjából előre megmondani. Bizonyos kérdésekben nagyobb biztonsággal volt számítható a változtatás eredménye, másokban viszont csak kellő óvatosság mellett lehetett a hatásokat feltételezni. A vízgyűjtő adottságait nagyrészt tapasztalati alapon és sokéves mérések statisztikájából már ismerték, másokat (medertopográfia, iszapvastagság, nádas-foltok helye) a Velencei-tóval kapcsolatban viszont nem. A rekreációs munkák első feladatát tehát az említett adatok felmérése jelentette. Szükségesnek bizonyult két tározó építése a tó vízszintjének biztosabb szinten tartása érdekében. A megfelelő hidrológiai elemzések és számítások után az 1970-es években építették meg a tározókat (1970-ben a Zámolyi-tározót, majd a Pátkai-tározót, amelynek az építését 1975-ben fejezték be). A tervezéssel és a megvalósítások hatásaival kapcsolatos bizonytalanságok kivédésére napjainkban már rendelkezésünkre állnak korszerű műszerek és szoftverek, amelyek használata nagy segítséget nyújthat hasonló problémák kezelésére. A szoftverek, és a műszerek, amelyeknek a mérési eredményeit ezen diplomamunka során felhasználtam, alkalmasak lettek volna a az akkori állapot, valamint a tervezett állapot modellezésére, illetve e két állapot összehasonlítására. A rekreációs munkák között az egyik legjelentősebb beavatkozás mind ökológiai mind vízminőségi szempontból a mederkotrás és nádas-foltok irtása volt. A beavatkozás eredményét pontosan nem lehetett meghatározni, csak úgy mint azt sem, hogy mely területek, kotrása indokolt vízminőség-javítási illetve áramlási szempontból. Viszont az nyilvánvaló volt, hogy szükséges az elvégzése. A terepfelmérés során kiderült, hogy az iszapréteg vastagsága a tó különböző területein eltérő. A déli part néhány részén és a nagyobb tisztásokon 1-5 cm, máshol 30-60 cm, a nádas területeken pedig elérte a 90140 cm-t is. Ez a megosztottság - az iszap vastagságát nézve - a meder területén annak tudható be, hogy a nagyobb tisztásokon (nádmentes területeken) a szél a vízfelületet jobban megmozgatja, a víz mozgása során a felkavart üledéket a víz elszállítja, majd azokon a területeken, ahol lelassul a mozgása (pl.: nádas területen, kisebb felületű tisztások területein) az iszap lerakódik. A munkákat megelőző felmérések szerint a tó medrében közel 10 millió m 3 iszap halmozódott fel, és a tó területének mintegy kétharmad részét borította nádas. A meder eliszapolódásában nagy szerepet játszott a Császár-vízen keresztül beáramló hordalék lerakódása, mely a hozzá közel eső mederszakaszt érintette leginkább. Hatása a nádas területek jelentős mértékű kiterjedésén is megmutatkozott. A befolyás környezete nagymértékben elláposodott. A hordalék lerakódása kedvező talajt biztosított a vízinövények fejlődésének. A nádas által felfogott hordalék megrekedt, először úszó lápok formájában, majd állandósultként. A meder feltöltődésében a Császár-vízen kívül szerepet játszott még a Vereb-Pázmándi és Csontréti patak hordalékbevitele is, a tó Kisvelencei me-
