Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Bényei Krisztina: A Velencei-tó vízháztartási és vízcsere folyamatainak elemzése

BÉNYE1 K .. : A Velencei-tó vlzcsere folyamatainak vizsgálata 13 csökkenése (37 %/16 %). A csapadék csökkenése valószí­nűleg nem tartós, hatása nem számottevő, viszont a hozzá­folyás mégis erőteljes csökkenő tendenciát mutat. A problé­ma oka valószínűleg a lefolyási tényező csökkenésében és a vízgyűjtő állapotában keresendő. A lefolyási viszonyok és a hozzáfolyás várhatóan alacso­nyabb szinten fog maradni, mint az első periódusban ta­pasztalt értékek, ezért a vízháztartási mérleg egyensúlyára a tározók adta lehetőségeket fokozottabban kell kihasználni. 1.5. A Velencei-tó rekreációja A tómeder topográfiáját érintő változtatásokra a víz á­ramlása rögtön reagál, vagyis megváltozik. Az általam feldolgozott áramlásmérések és a rekreáció előtti állapot modelljének eredményei alapján szembetűnő különbség mutatkozik a két mederre jellemző áramlási viszonyok között. A rekreáció szükségessége nem volt vitatható. Ez a fejezet a változtatások céljait és lépéseit foglalja össze. A rekreáció során elvégzett munkák mindegyike sajátos módon befolyásolta az újonnan kialakuló áramlási viszo­nyokat. Fontosnak tartom ezért, hogy a nyíltvíz kiterjesz­tésének mértékét, a vízszintszabályozó tározók szerepét és a többi kapcsolódó munkálatok menetét-eredményét megismerjük. A Velencei-tó szélsőséges viselkedése a természetes vízingadozást és a víz minőségét illetően az elmúlt évek során sok fejtörést okozott a hazai vízügyi szakemberek­nek. A vízügyi munkálatok az 1960-as években indultak, s az 1980-as évekig egyre szélesebb körben terjedtek ki a tóra és környezetére. A célok a következők voltak: - a tó mocsaras jellegének megszüntetése - a víz minőségének megjavítása - az eutrofizáció megfékezése A célok megfogalmazása után több oldalról is felme­rült a kérdés, hogy milyen mértékben alakul majd át a tó és környezete. A természetes (mocsarasodó) állapot megszüntetésével ősállapot megszüntetését érik el, vi­szont az akkori állapoton való javítási szándék több szempontból helyénvalónak bizonyult. A „romlott nád" irtásával illetve az iszapkotrási munkálatok elvégzésével a víz hullámzásának növekedését is elérték, ami vízmi­nőségi szempontból nagyon kedvező. Ezzel szemben a vízisportok kedvelői és a horgászok érdekeit nézve nem biztos, hogy kedvező eredményre vezet. Az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal meggyőződése, amely szerint természetvédelmi területen nem szabad i­lyen jellegű beavatkozásokat végrehajtani, még inkább növelte az ügy iránti bizalmatlanságot. A munkálatok e­lőre haladtával viszont változtatott ezen álláspontján. Az eredményből utólag kiderült, hogy a mellékhatások túl­nyomó része is kedvezőnek bizonyult. A kedvezőtlennek vélt hatások csak egy-egy kisebb csoportot érintettek, tő­lük eredt a kedvezőtlen megítélés. Ellentétben a vízi kör­nyezet- és vízminőségvédelem általános feladatával - a­mely szerint a vizeket az emberi tevékenységek okozta káros hatásoktól kell megvédeni- a Velencei-tó esetében nem ember okozta károsodást kellet elsősorban kivédeni, hanem a tó természetes öregedési folyamatát kellett visszafordítani. A különböző érdekeket érintő változtatásokat gondo­san mérlegelniük kellett a szakembereknek. A probléma megoldására először is fel kellett mémi a tó akkori álla­potát. Ezt követően meg kellett határozni a szükséges be­avatkozásokat, az abban az időben rendelkezésre álló eszközökkel, ami egy nagy kiterjedésű területre nézve nem jelenthetett túl egyszerű feladatot. A változtatások, illetve szabályozások hatásait csak hosszú számításokra és tapasztalatokra alapozva tudták nagyjából előre meg­mondani. Bizonyos kérdésekben nagyobb biztonsággal volt számítható a változtatás eredménye, másokban vi­szont csak kellő óvatosság mellett lehetett a hatásokat feltételezni. A vízgyűjtő adottságait nagyrészt tapaszta­lati alapon és sokéves mérések statisztikájából már is­merték, másokat (medertopográfia, iszapvastagság, ná­das-foltok helye) a Velencei-tóval kapcsolatban viszont nem. A rekreációs munkák első feladatát tehát az emlí­tett adatok felmérése jelentette. Szükségesnek bizonyult két tározó építése a tó vízszintjének biztosabb szinten tartása érdekében. A megfelelő hidrológiai elemzések és számítások után az 1970-es években építették meg a tá­rozókat (1970-ben a Zámolyi-tározót, majd a Pátkai-tá­rozót, amelynek az építését 1975-ben fejezték be). A tervezéssel és a megvalósítások hatásaival kapcso­latos bizonytalanságok kivédésére napjainkban már ren­delkezésünkre állnak korszerű műszerek és szoftverek, amelyek használata nagy segítséget nyújthat hasonló problémák kezelésére. A szoftverek, és a műszerek, ame­lyeknek a mérési eredményeit ezen diplomamunka során felhasználtam, alkalmasak lettek volna a az akkori álla­pot, valamint a tervezett állapot modellezésére, illetve e két állapot összehasonlítására. A rekreációs munkák között az egyik legjelentősebb beavatkozás mind ökológiai mind vízminőségi szem­pontból a mederkotrás és nádas-foltok irtása volt. A bea­vatkozás eredményét pontosan nem lehetett meghatároz­ni, csak úgy mint azt sem, hogy mely területek, kotrása indokolt vízminőség-javítási illetve áramlási szempont­ból. Viszont az nyilvánvaló volt, hogy szükséges az el­végzése. A terepfelmérés során kiderült, hogy az iszapré­teg vastagsága a tó különböző területein eltérő. A déli part néhány részén és a nagyobb tisztásokon 1-5 cm, máshol 30-60 cm, a nádas területeken pedig elérte a 90­140 cm-t is. Ez a megosztottság - az iszap vastagságát nézve - a meder területén annak tudható be, hogy a na­gyobb tisztásokon (nádmentes területeken) a szél a vízfe­lületet jobban megmozgatja, a víz mozgása során a fel­kavart üledéket a víz elszállítja, majd azokon a területe­ken, ahol lelassul a mozgása (pl.: nádas területen, kisebb felületű tisztások területein) az iszap lerakódik. A mun­kákat megelőző felmérések szerint a tó medrében közel 10 millió m 3 iszap halmozódott fel, és a tó területének mintegy kétharmad részét borította nádas. A meder eli­szapolódásában nagy szerepet játszott a Császár-vízen keresztül beáramló hordalék lerakódása, mely a hozzá közel eső mederszakaszt érintette leginkább. Hatása a nádas területek jelentős mértékű kiterjedésén is megmu­tatkozott. A befolyás környezete nagymértékben ellápo­sodott. A hordalék lerakódása kedvező talajt biztosított a vízinövények fejlődésének. A nádas által felfogott hor­dalék megrekedt, először úszó lápok formájában, majd állandósultként. A meder feltöltődésében a Császár-ví­zen kívül szerepet játszott még a Vereb-Pázmándi és Csontréti patak hordalékbevitele is, a tó Kisvelencei me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom