Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
3. szám - Bényei Krisztina: A Velencei-tó vízháztartási és vízcsere folyamatainak elemzése
BÉNYE1 K .. : A Vel encei-tó v lz c sere folyamataina k vizsgálata 11 2. ábra. A Velencei-tó és vízgyűjtője a szabályozások után / Mérések o CnpKMk jg MmoroMiW íffi l HidfOmst torol űgiti X Vlzélás Ä- Vl2ho»m • TMajvbulM ® KaruMiKlnl Vtlkjy«tM O Vlll»v«i«til 3. ábra: A Velencei-tó vízgyűjtője a megépült tározókkal 1.2. A tó vízrendszere A korábbiakban említettem, hogy a tóban keletkező áramlásokat a szél okozza a legnagyobb területen. Az egyik okot, amiért nem hagyatkozhatunk csupán a betorkolló vízfolyások okozta áramlásokra, az alábbiakban próbálom meg összefoglalni. A vízrendszer három fö részre osztható. Legnagyobb területről a Császárvíz gyűjti össze a vizeket, majd a VerebPázmándi víz és a tó közvetlen környezetében levő vízfolyások. A Császárvíz a Vértes-hegység lábánál feltörő forrásokból ered, majd a Zámolyi-medence vizeit összegyűjtve jut a Velencei-medencébe egy geológiai törésvonalon át. A Vereb-Pázmándi víz Vereb községnél ered, a tó keleti partjánál van a torkolata. A tó környezetében levő vízfolyások gyakran kiszáradnak, figyelembe vehető vízhozamuk inkább csak a csapadékos hónapokban van. Van olyan területe is a vízgyűjtőnek, ahonnan nincs lefolyás, mert a csapadék beszivárog a talajba, majd máshol források formájában tör újra felszínre. A régen bányamunkákat nehezítő karsztvizek mára, alacsony szintre süllyedtek. Ezek alapján látható, hogy a természetes hozzáfolyás időszakos volta, és csekély mértéke miatt nincs számottevő hatással a tóban kialakuló áramlásokra. 1.3. Vízjárás és a tó jellemző vízállásai Az alábbiakban Szabó (1997) nyomán rövid összefoglalót készítettem a tó vízjárásáról és vízállásairól. A tó vízjárását annak vízállásai, vízszintváltozásai jellemzik. A Velencei-tó vízállását 1931-óta mérik. Korábbi adatokat csak levéltári feljegyzésekből, régi térképekről ismerünk. Bendefy László a tó történetével és a tavat ért hidrológiai hatásokkal kapcsolatos kutatásainak eredménye szerint a tó az elmúlt 1500-évben 14-szer, átlagosan 107-évente száradt ki. A kiszáradás okai között az aszályos időjáráson kívül emberi beavatkozásokat is meg kell említeni. Az elmúlt századokban a Velencei-tó fö táplálója nemcsak a Velencei-tavat, hanem a Nádas tavat is táplálta növelve ezzel a párologtató felület nagyságát, illetve még régebben a Zámolyi-medencében levő mesterséges tó miatti vízelvonások is szerepet játszottak a kiszáradásban. Később a Császárvíznek új medret ástak, a víz közvetlenül a Velencei-tóba folyt. Ezután megépült a Dinnyés-Kajtori csatorna és Dinnyésnél egy bukó, majd a bukó helyére egy kétnyílású zsilip. A vízgyűjtő csapadékviszonyai: Napjainkban a tó vízjárását természetes úton elsődlegesen a vízgyűjtőre hulló csapadék, másodlagosan a hóolvadásből történő hozzáfolyás, mesterséges oldalról pedig a két tározóval történő szabályozás határozza meg. Az 1970-es években a vízgyűjtő lefolyási jellemzőinek vizsgálatakor kidolgoztak egy új módszert, ami figyelembe vette a hótakaró formájában jelenlevő mennyiségeket is. Meghatározták az arra az időszakra eső hó vízegyenértékét, majd meghatározták a területi átlagokat. Ezek az értékek jó tájékoztatást adnak a vízgyűjtő egész területére, ezen belül pedig leginkább a Zámolyi-medencére. A csapadék mennyiségéről négy mérőállomáson - Agárd, Csákvár, Pátka és Kápolnásnyék - napi adatokat gyűjt a Meteorológiai szolgálat. A havi és évi területi csapadékmennyiség a mért értékek számtani közepelésével számítható, illetve meghatározhatók a vízgyűjtőre eső csapadék sokévi jellemzői. Az alábbi adatokat Antal Gábort6\ (KDT-VÍZIG ) kaptam.
