Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
3. szám - Könyvismertetés (Dunka Sándor–Fejér László–Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története – írta: Szlávik Lajos)
BARABÁS B. - KOVÁCS S. - REIMANN J.: NOvekednek-e az árvizek? 7 (5) P(X' n-Xi l<x) = l-eÁ*, vagyis a legutóbbi és a következő rekord közötti különbség ugyanolyan exponenciális eloszlást követ, mint maga a túllépés. Ez többek között azt is jelenti, hogy a jövőben sok kicsi és kevés nagy ugrás várható a rekordokban, de az ugrások várható értéke Szolnoknál kb. 96 cm. (A legutóbbi két ugrás 70 cm közeli érték volt.) e) Az árvízmentes időszakok hosszának eloszlása (napokban mérve) Pareto II. eloszlást követ a szolnoki vízmérce adatai alapján. Tudomásunk szerint a biztosítási matematikában bevezetett Pareto eloszlásokat nem alkalmazták még az árvizekkel kapcsolatban, ezért célszerű lenne valamennyi vízmércére elvégezni a statisztikai számításokat. A szolnoki adatokból az derül ki, hogy az árvizek közötti szünetek 68 %-a rövidebb, mint egy év, de előfordulhatnak 4 évnél hosszabb szünetek is, amelynek valószínűsége 15 %. Irodalom [1] Feller, W: An introduction to Probability Theory and its Application. Wiley, New York 1987. [2] Lehmann, E.L.: Nonparametrics Holden Day. San Francisco 1975. [3] Reimann, J.: Mathematical Statistics with Application in Flood Hydrology Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. [4] Reimann, J.: Valószínűségelmélet és matematikai statisztika mérnököknek Tankönyvkiadó, Budapest, 1992. [5] Reimann, ].: Árvizek matematikai statisztikai elemzése. Módszertani tanulmány a Vásárhelyi Terv keretében. Megjelenés alatt [6] Rényi, A.: Egy megfigyelés sorozat kiemelkedő elemeinek eloszlása. MTA III. oszt. közleményei, I960. [7] Todorovií, P. - Zelenhasié, E.: Stochastic Models for Flood Analysis. Water Resources Research 6 (16). 1970. [8] Vágás, /.: A Tisza árvizei. Vlzdok, 1982. A kézirat lezárva: 2003. április 23. BARABAS BÉLA dr., egyetemi docens. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem KOVÁCS SÁNDOR dr., mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, Közép-Tisza vidéki Vizügyi Igazgatóság, Szolnok REIMANN JÓZSEF dr., ny. műszaki egyetemi tanár, a műszaki tudomány MTA doktora Abstract: Keywords: Rising floods? Barabás, B. - Kovács, S. - Reimann, J. In the light of recent data the 1% flood levels on several gauges along the River Tisza were revised in 2001. The resulting design flood levels were found higher by 70 cm on the average than the former ones: flood control, statistical analysis of time series, River Tisza Könyvismertetés Dunka Sándor-Fejér László-Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története Vízügyi Történeti Füzetek 16., Budapest, 2003. 203 p. A hazai vízgazdálkodás történeti múltját feltáró, és összegző sorozat legújabb, 16. kötetében jelent meg a három szerző kismonográfiája. A vízi emlékekben oly gazdag tiszántúli táj középső részének arculatát a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása alakította olyanra, mint azt ma is ismerjük. Az egykori kisebb-nagyobb vízfolyások többnyire csak nevükben maradtak fenn. Egy-egy mélyedés, vagy árok földrajzi elnevezésén csodálkozhatunk, ha azt olvassuk róla, hogy itt valaha a víz hömpölygött. Más vízfolyások pedig csak nevükben őrzik eredeti énjüket, hiszen a Berettyó, a Hortobágy, a Sebes-Körös, vagy akár a Kösely a legtöbb szakaszon új medret kapott, s valamikori „ágyuk" ma belvízlevezető, vagy öntöző csatornaként hasznosul. A kötet számba veszi a legfontosabb valamikori vizeket, egymással összefüggésben lévő vízrendszereket, s összegzi a kérdéskört az 1930-40-es években kutató Zoltai Lajos, Reszeghy Lajos és társaik tudományos eredményeit. A vízföldrajzi viszonyokban mesterségesen létrehozott változások nem egy csapásra és nem öncélúan születtek. A kötet röviden összefoglalja a 17-18. századi előzményeket, azt a hosszú korszakot, amikor az emberei beavatkozás csak kisebb vízszakaszok árvédelmére, vizenyős területek lecsapolására szorítkozott. Ezek a vízi munkák a legtöbb esetben nem jelentettek hosszú távú megoldást, mert a létrehozott müvek fenntartására, fejlesztésére már nem jutott pénz, s sok esetben a műszaki koncepció is hibás volt. A változás - csak úgy, mint a Tisza völgyének teljes hosszában - csak az átfogó vízszabályozások végrehajtásával következhetett be. A 19. század az alföldi magyarság gazdasági és szellemi felemelését tűzte ki céljául (Széchenyi István). Az a fél évszázad, amely alatt a Közép-Tiszántúlon is az ármentesítés, lecsapolás, belvízrendezés döntő munkáit sikerült elvégezni - megnyitotta az utat a régió erőteljes gazdasági fejlődése számára. Ez a fejlődés folyamatos volt ugyan, de mégsem lehet elhallgatni a benne rejlő ellentmondásokat. A kitűzött gazdasági célt csak műszaki beavatkozásokkal nem lehetett elérni. Ugyanis, nem csak az ország, de a térség gazdasági érdekei is állandóan változtak. Ezen érdekek, igények megfogalmazói és zászlóvivői is koronként cserélődtek. Az ármentesítési munkák megkezdésekor elsősorban a közép- és nagybirtokosok érdekei voltak a meghatározók. A Szapáry, Andrássy, Károlyi, Degenfeld grófok és társaik képviselték azt a hatalmi csoportosulást, amely vízszabályozó, belvízrendező és egyéb társulatokba tömörülve a térség erőforrásait képes volt a vízi munkálatok végrehajtására összpontosítani. A társulatok működésének tetőpontját a millennium korszaka jelentette, többségüknek erre az időre sikerült befejezni az ármentesítési munkák túlnyomó részét. A kötet röviden áttekinti működésüket, s egy rövid pillanatfelvételt is kapunk róluk az Ezredéves Kiállítás kapcsán. Mindezeket említve nem árt megjegyezni, hogy a társulatok az érintett birtokosok anyagi erejére és teherbíró képességére építve végezték tevékenységüket, s közcélúságukat elismerve az állam adókedvezményekkel, kölcsönökkel bátorította tevékenységüket. Az új vízi körülmények között a térség mezőgazdaságának igényei is változtak. Több aszályos évjárás után az
