Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Csoma Rózsa: Tavak modellezési lehetőségei az analitikus elemek módszerével

CSOMA R.: Tavak modellezési lehetőségei 11 nyomás alatti: O s z = k((p-Z,)H-^k H 2 (2) szabad felszínű: <p n y = -j k(<p-Z,) 2 (3) A vízhozam-potenciál az alapegyenlet függőleges víz­forgalom nélküli egyszerűsített változatát Laplace-e.gyen­letté alakítja, melynek megoldásai a harmonikus függvé­nyek. így a potenciálfüggvény és a rá merőleges áramfügg­vény konjugált harmonikus függvények. Az ilyen harmoni­kus függvények meghatározásának igen hatékony eszköze a konform leképezés. Beszivárgással az (1) egyenlet Poisson-egyen\et, mely szintén lehetővé teszi a (2) és (3) potenciálok alkalmazását. Ekkor a megoldás egy harmónikus függvény és egy parti­kuláris megoldás összegeként adható meg. így a függőle­ges vízforgalom is figyelembe vehető. A módszer kiemelendő alapvető feltételezése a végte­len kitetjedésű áramlási tér. Az egyes vizsgálatok azonban jól behatárolható területeket érintenek, melyen kívül az a­dott feladat szempontjából közömbös, hogy ott milyen je­lenségek játszódnak le. Ez nem jelentheti azonban azt, hogy a feladatunk szempontjából külsőnek tekintett terüle­tek, az ott lejátszódó jelenségek hatása elhanyagolható. így a számítások során kétféle céllal, kétféle módon, kétféle te­rületet kell figyelembe venni. A vizsgálandó területet maga a feladat szabja meg. Az ott jelenlevő valamennyi elem a lehető leghatékonyabb fi­gyelembe vételt igényli, mivel ezek adják a feladat megol­dását. így az egyszerűbb síkidomok helyett a jobb közelí­tést adó sokszöggel vizsgált elemek figyelembe vétele, na­gyobb, összetettebb elemek több részre osztása, az elemek határvonalainak részletesebb, sűrűbben felvett csomópont­okkal való vizsgálata, stb. szükséges. A számításokhoz figyelembe vett terület mindazon térség, ahol a vizsgálandó terület áramlási viszonyait befolyásoló ele­mek találhatók. Lehatárolása és vele együtt a figyelembe ve­endő elemek kiválasztása csak többszöri próbaszámítással, bearányosítással lehetséges. A vizsgálandó területből kiindul­va addig kell újabb "külső" elemeket a számításba bevonni, a­míg azok a vizsgálandó terület talajvízviszonyaira már csak elhanyagolhatóan kicsiny hatást gyakorolnak. így a terület ha­tárai fokozatos bővítéssel alakulnak ki. Minél távolabb van egy elem a vizsgált területtől, lokális viselkedése a feladat szempontjából annál kevésbé meghatározó. így olyan elemek is alkalmazhatók, melyek az elem közvetlen környezetében közelítőek, nagyobb térségre gyakorolt hatásuk azonban meg­felelő pontosságú. így összetettebb alakú elemek egyszerűbb síkidommal közelíthetők, vízfolyások kevesebb elemből álló láncolattal írhatók le, kútcsoportok egy helyettesítő kúttal vizsgálhatók, stb. Fentiekkel a modell adatigénye és a számí­tási idő is igen jelentősen csökkenthető, azonban ez a vizsgá­landó területen belül az eredmények megbízhatóságát nem befolyásolja. 3. Szabad vízfelületek leírása 3.1. Modellezési lehetőségek Nagyobb szabad vízfelületeknek leggyakrabban a ter­mészetes tavakat tekintjük, azonban mind eredetük, mind pedig a talajvízzel való kapcsolatuk alapján sokkal többfé­le esetben lehet szükség egy dimenziósnak már nem tekint­hető nyíltfelszfnű vizek leírására. Ilyenek lehetnek a termé­szetes tavak mellett a sík- és dobvidéki állandó üzemű vagy időszakos (pl. szükség-) tározók, halastavak, rizstele­pek, valamint az anyag- és bányagödrök, bányatavak, tó­rendszerek. Ezek mellett, különösen kisebb térségekre ki­tetjedő vizsgálatok esetén a szélesebb folyók, medertáro­zók, holtágak sem tekinthetők minden esetben egydimenzi­ósnak. Valamennyi fenti képződmény vagy létesítmény ha­tással lehet vizsgált térség talajvízviszonyaira. A további­akban nem teszünk különbséget a fenti lehetőségek között, a nagyobb szabad vízfelületeket összefoglalóan tónak ne­vezzük. Tavak modellezésére többféle lehetőség van. Egyedi tavak lokális hatása, az általuk okozott beszivárgás vizsgál­ható három- illetve függőleges síkban kétdimenziós áram­lás feltételezésével. Mindehhez mind elméleti, mind gya­korlati alapokon megközelítve több áramkép áll a rendel­kezésünkre, pl. Öllős- Vágás. 1961., Németh, 1963., stb. Jelen összeállítás azonban a tavaknak nagyobb térsé­gekre kiterjedő hatásaival foglalkozik, melyhez vízszintes síkú mozgást feltételezünk. Ehhez kézenfekvőnek tűnik a felületi források alkalmazása, de a módszer rugalmasságá­nak köszönhetően a hatás egyéb módon is vizsgálható. Ez egyrészt lehet a partvonal leírása vonal menti források lán­colatával másrészt maga a tó, mint igen nagy vízvezető ké­pességű elem vizsgálható inhomogenitásként is. így a mo­dell alkalmazójának a feladata eldönteni azt, hogy a lehető­ségek közül melyiket választja. Ehhez azonban az egyes ta­vak eredete és esetleges funkciója, a vizsgálat célja illetve az egyes figyelembe vételi módok kialakítása során tett megfontolások kellő támpontot nyújtanak. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül szubjektív elemek sem, pél­dául a modell alkalmazójának tapasztalatai. A következő pontokban Strack, 1989; Haitjema, 1995; Csorna, 1995, alapján a fenti lehetőségek matematikai leí­rását foglaljuk össze. Itt először néhány alapvető áramké­pet adunk meg, majd az összetettebb, leszármaztatott, vo­nal menti illetve felületi integrálokat. Ehhez általában a komplex potenciált (íi = <D+i al­kalmazzuk, melynek valós része a potenciálfüggvény, Q = ÍR(Q), képzetes része az áramfüggvény, ¥=3(0). 3.2. Alapvető áramképek 3.2.1. Felszíni beszivárgás Ha az 1. ábra szerinti (.x f t yo) középpontú, 2a nagy- és 2b kistengelyü 2 = 1 (4) egyenletű ellipszis mentén <Z> = <P 0 állandó, a potenciál a hely függvényében az alábbi lesz: 1 N ahol x = (x - xo) cos a+(y- y 0) sin a (5) / = -(*- xo) sin a + (y - y 0) cos a és a b alsó index a beszivárgásra utal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom