Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Faludi Gábor–Sági Jenő: Szivattyútelep Érsekcsanádon

172 HIDROLÓGIAI K.OZLONY 2003. 83. ÉVF. 3. SZ. „A csanádi gőzszivattútelep felállításával - olvashatjuk az 1898. évi jelentésben - a társulat arra a színvonalra emelkedett, mely teljesen arányban van azon nagy feladatokkal, amelyeket maga elé tűzött. A gőzszivattyútelep gyakorlati hasznát érdekeltségünk, majd minden birtokosa gyümölcsözőleg fogja élvezni, amit egyébként az idő lesz hivatva igazolni." A kor, a polgárosodó Magyarország emberének erkölcsi tartását, szellemiségét - természetszeretet, királyné iránti tisztelet - érdekesen tükrözi az 1898. évi működésről szóló beszámoló alábbi részlete: „A nagyméltóságú földművelésügyi M. Kir. Miniszter Úr 71544/1. 1. sz. magas felhívására a megdicsőült szeretett magyar Királynénk emlékezetére csanádi szivattyútelep mellett fekvő díszes területen emlékfákat ültettünk és a teret „Erzsébet királyné" ligetnek neveztük el." 1898-ban elkezdték a kezelő személyzet részére engedélyezett laktanya építését, amely a következő évben teljesen elkészült. A gőz-szivattyútelep létesítése a belvizek rendezését is elősegítette. A dusnoki Vajasba torkollnak be a szénaréti, az őijegi, a sipsai, a muszaréti, a maloméri csatornák, továbbá az Árpás és egyéb kisebbrendű csatornák és fokok. A beömlő vizek egy összekötő csatornán a zsilipek bezárásakor a csanádi Vajasba vezethetők és a csanádi vascsöves zsilipen keresztül a Dunába szivattyúzhatok. 1900-ban kezdődött meg a szivattyútelep felülvizsgálata. A felülvizsgálatot 1900. április 17-én a magyar királyi vízépítési igazgatóság küldöttségének közreműködésével végezték, és a működést engedélyezték. 3. Több mérnök-, gépész-, fűtő-generáció hozzáértő szakmai munkája, emberi helytállása, az érdekeltek tehervállalása kellett ahhoz, hogy a csanádi szivattyútelep elkészüljön, és (mindmáig) kifogástalanul működjön. Közülük - a többiek iránti megbecsülésünk és tiszteletünk kifejezése mellett is - említünk két olyan szakembert, akik 34 évtizeden, jó fél emberöltőn át befolyásolták vagy éppen közvetlenül meghatározták a telep életét, sorsát. Személyükkel és munkásságukkal kapcsolatban egykori jegyzőkönyvekből idézünk. Választmányi ülés jegyzőkönyve, 223/1928: „Az elnök előadja, hogy a pályázó a bemutatott és felolvasott okiratok szerint a Kir. József Műegyetemen oklevelet nyert gépészmérnök, ki ezen felül a benzin, az olaj és a szesz motorok kezeléséből is szakvizsgával rendelkezik. Tekintettel arra, hogy nevezett a társulatnál előforduló egyéb mérnöki munkák tekintetében is közel egyévi gyakorlattal rendelkezik, a megkívánt feltételnek megfelel, javasolja Szőcs László okleveles gépészmérnök a társulat második szakaszmérnökévé való megválasztását. A választmány az előadottakhoz hozzájárul és 1928. július 1-étől egy évi próbaidőre a IX. fizetési osztály 1. fokozatába évi 2760 pengő törzsfizetéssel, úti és napi díjátalánya, valamint fümegváltása évi 2516 pengő, fűtési átalánya 30 q koksz, plusz lakás". Szőcs László a társulat „illetékeseként" felügyelte, gondozta a telep ügyeit. Kora kiváló fotográfusaként a vizes múlt egyik kortörténeti dokumentátora. Évi rendes közgyűlés jegyzőkönyve, 425/1929.: „Igazgató-főmérnök jelenti, hogy a választmány 1929. október 12-én tartott ülésén a gépészi állást a társulatnál három év óta kifogástalanul működött Kákonyi Sándor vizsgázott gépésszel 1929. január 1-étől kezdődő nyugdíj igénnyel és 1930. január l-jétől kezdődő fizetéssel betöltötte. E fizetést a választmány havi 200 pengőben, és a szivattyútelepen való foglalkoztatás idején ott szabad lakás, fűtés, világításban javasolja a közgyűlés által megállapítani. A közgyűlés a gépész állás betöltését tudomásul veszi, és részére a fenti javadalmazást megállapítja." A gőz-szivattyútelep szükség szerint üzemelt. A fölösleges, károssá válható belvizek szivattyúk „beiktatásával" történő kijuttatása leginkább tél végén és a tavaszi hónapokban történt. Ritka volt a késő őszi-téli üzemelés. Mindez a sárközi öblözet és a Duna adott szakaszának sajátosságaira vezethető vissza. Az ősszel és a tél elején lehulló csapadék általában a Duna alacsony vízállásával találkozik, így a fölösleg elvezetése gravitációs úton történhet. Tél végén, tavasszal a dunai vízállás legtöbbször magas, a térség belvízmentesítése csak szivattyúzással lehetséges. Mindezekből következett az is, hogy a gépek, épületek javítását legtöbbször - mostohább természeti, időjárási körülmények - késő ősszel, télen gyors ütemben, rövid idő alatt kellett elvégezni. A gépház épületén először 1909-ben, majd a későbbi években többször is észleltek süllyedést, repedést. Az ismétlődő mérések, vizsgálatok szerint e jelenségek összefüggtek azzal, hogy a szivattyútelep altalaja folyós homok, és a sokszor nagy szintkülönbségű vízállásnál (a dunai vízszint 3 m-rel is meghaladta a belvízszintet) az altalajban a belvíz felé történő erős áramlás üregesedést okozott. Jelentősebb építési, megerősítési munkát 1914-ben (Lenarduzzi János), 1934-ben és 1937-ben (Mattyasovszky László) végeztetett a Társulat. A szivattyútelep teljesítmény-növelésének igénye újból és újból jelentkezett. 1927 és 1934 között - a belvízrendezési időszakban - az újratervezett csatornarendszer kiépült, és az úszó-kotrókkal készített és felújított csatornákon meggyorsult a vizek levonulása, rövidebb idő alatt több víz folyt le, így a felső ártér hamarabb mentesült a belvizektől. Ezért (is) határozta el a vezetőség 1934-ben, hogy a vízgyűjtőn több duzzasztózsilipet épít, a belvíz kiegyensúlyozottabb levezetése, visszatartása és az öntözés érdekében. A XX. század harmincas-negyvenes éveinek fordulóján különösen csapadékos és belvizes időszakok követték egymást. A főcsatornákon levonuló vizek ezekben az években megszaporodtak a Dunavölgyi Főcsatorna őrjegi fakadóvizeivel, a Dömsöd-Pataji Társulat Szelidi-tó feletti Kékesi-réti vizeivel. A felső ártér északi szomszédságából érkező „idegen vizek"-kel megnövekedett mennyiséget az érsekcsanádi szivattyútelep - mindamellett, hogy a legjobb helyen az öblözet egyik legmélyebb pontján épült már nem tudta a belvízszint jelentős emelkedése nélkül a Dunába nyomni. A szivattyúkat készítő Schlick-Nikolson gépgyár jogutódját, a GANZ gyárat kérték fel szakértői véleményadásra. A gyár három szakértő mérnöke a helyszíni mérések alapján megállapította, hogy a szivattyútelep teljesítménye gazdaságosan tovább nem növelhető. Ugyanakkor a Társulat figyelmébe ajánlották egy új, modern, reverzibilis, az öntözés céljait is szolgáló szivattyútelep megépítését a dusnoki-vajastoroki zsilipnél.