Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

114 HIDROLÓGIA: KÖZLÖN Y 2003. 83. ÉVF. Vizes élőhelyek térképezése a Hernád magyarországi szakaszának jobb partján Gulyás Gergely

1 és Lukács Balázs András

2 'Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1„ 4032. ^Debreceni Egyetem TTK Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032. Kivonat: A szerzők a Hernád mentén 2002-ben július és szeptember kőzött 10 napon át végzett élőhely-térké]>ezés eredményeit mutatják be, felsorolva és jellemezve az ott előforduló akvatikus és szjemiakvatikus élőhelyeket és növényzetüket. A közleményben főképp a folyó menti vizes élőhelyek állapotának leromlására, az emberi jelenlét káros hatásaira hívják fel a figyelmet. Kulcsszavak: Hernád, Á-NÉR jellegű térképezés, akvatikus és szemiakvatikus élőhelyek Bevezetés A Hernád Magyarország egyik legkevésbé szabályozott folyója Zátonyai, átvágatlan kanyaijai, meredek szakadó partjai a Drávához teszik hasonlóvá Vízrajzi és természetföldrajzi jellemzőit Bulla (1964), Frisnyák (1992), Fülep és Kiss (1997), ill. a VITUKI kiadványa (1973) foglalják össze. Napjainkban a víziturizmus kedvelt célpontjává kezd válni. A Hernád völgyének növényzetéről kimondottan kevés irodalmi adat áll rendelkezésre, ezeket Farkas (2001) foglalja össze. Az élőhely-térképezésre az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságától kaptunk felkérést. Fő célunk egy pillanatnyi helyzetkép felállítása volt: milyen állapotban őrződtek meg a vizes élőhelyek a folyó mentén

9 Anyag és módszer A térképezést a Hernád magyarországi szakaszán végeztük Tomyosnémetitől a Hernádnak a Sajóba torkollásáig Ónod alatt. 2002. július 1-től 2002. szeptember 16-ig 10 napot töltöttünk terepen. A növények elnevezésénél Simon (1992) munkáját követjük. Az élőhely-térképezést Kun és Molnár (1999) munkája alapján végeztük. Az élőhely-foltokat az Egységes Országos Vetület 1:10 000 felbontású térképlapjaira rajzoltuk, majd Fekete és munkatársai (1997) munkája alapján azonosítottuk és osztályoztuk. Vizes élőhelyeknek a következőket tekintettük: 1. Békalencsés, rucaörömös, tócsagazos úszóhínár (Al). 2. Békaszőlős, süllőhínáros, tündérrózsás, vízitökös, tündérfátylas, sulymos rögzült hínár (A3). 3. Tavak zárt nádasai és gyékényesei (Bl). 4. Tavi harmatkásás, békabuzogányos, tavi kákás, mételykórós mocsarak (B2). 5. Vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös stb. mocsarak és nádasok (B3). 6. Nem zsombékoló magassásrétek (B5). 7. Kiszáradó kékpeijés láprétek (D2). 8. Alföldi mocsárrétek (D4). 9. Patakparti és lápi magaskórósok (D5). 10. Árterek és zátonyok pionír növényzete (II). 11. Bokorfuzesek (J3). 12. Fűz- és nyárligetek (J4). 13. Égerligetek (J5). 14. Tölgy-kőris-szil ligetek (J6). 15. Kiszáradó, jellegtelen és másodlagos mocsarak és sásosok (Ol). 16. Ártéri félruderális gyomnövényzet (04). 17. Nemes nyárasok (S2). 18. Kavicsbányák és holtmedrek (U7, U9). Eredmények és értékelésük összesen 423 élőhelyfoltot különítettünk el a Hernád jobb partja mentén (a teljes élőhelytérkép hozzáférhető az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságán). Ezek közül 303 folt volt vizes élőhelynek tekinthető. Al: Igen ritkán fordult elő, 3 élőhelyfolt (Tornyosnémeti, Hemádvécse, Hemádszentandrás: Bélus-patak), elhatárolása egyértelmű. A3: Igen ritkán fordult elő (3 élőhelyfolt: Hemádvécse, Vizsoly, Ináncs). Ebbe a kategóriába a bányatavak süllőhínárosait, illetve a Bélus-patak vízitököseit soroltuk. Bl: 19 élőhelyfolt. A valódi, szűk értelemben vett kategória nem fordult elő, viszont a homogén nádasokat ebbe a kategóriába soroltuk. B2: 3 élőhelyfolt (Tomyosnémeti, Gesztely, Hemádszentandrás: Bélus-patak). Patakok mentén a harmatkását tartalmazó mocsaras élőhelyeket e kategóriába soroltuk. B3: Csak egyszer érte el a térképezhető méretet (Gesztely). B5: Igen ritkán fordult elő (3 élőhelyfolt: Tomyosnémeti, Méra). D2: Egyetlen élőhely kapta ezt a kódot (Szentistvánbaksa), függetlenül attól, hogy a Molinia génuszba tartozó faj nem fordul elő rajta Más fajok viszont ezt a társulást jelzik. A mocsárréti és a lápi magaskórós el;mek között itt az Iris sibirica is előfordul. D4: 13 élőhelyfolt. A feltöltődött patakmedrek mentén néha még nagy kiterjedésben találjuk az igazi ártéri, fajgazdag mocsárréteket, néhány fönnmaradt lápréti elemmel (Tornyosnémeti, Csobád, Szikszó, Belegrád, Gesztely, Bőcs, Hernádnémeti) Fontosabb fajaik: Festuca pratensis, Agrostis alba, Serratula tinctoria, Centauma pannonica, Galium verum, Daucus carota, Dipsacus laaniatus, Carex distans, Carex melanostachia, Carex gracilis, Carex acutiformis, Carex tomentosa, Poa pratensis, Cirsium canum, Ononis spinosa, Ranunculus actis, Inula britannica, Lotus corniculatus, Cirsium vulgare, Galega officinalis, Althaea officinalis, Eryngium planum, Lythrum virgalum, Ixtthyrus tuberosus, Centaurea jacea, Sanguisorba officinalis, Galium rubioides, Fragaria viridis, Trifolium montanum, Stachys palustris, Glyceria maxima. Ranunculus repens, Caltha palustris, Iris pseudacorus, Pimpinella saxifraga, Lysimachia vulgaris, Schoenoplectus lacustris, Festuca sulcata, Asperula cynanchica, Colchicum autumnale, Filipendula ulmaria, Dianthus collinus, Clematis integrifolia. D5: Igen ritkán fordult elő, 6 élőhelyfolt (Tomyosnémeti, Zsujta, Hidasnémeti, Fügöd). Főképp a vizsgált szakasz felső részein találtuk. A Geranium pratensis-szel és Filipendula ulmaria-val jellemezhető magaskórósokat soroltuk ebbe a kategóriába 11: 11 élőhelyfolt. Mivel a Hernád igen kevéssé szabályozott, föleg a vizsgált szakasz felső részén nagy számban találunk a természetesen kanyargó folyókra igen jellemző talajokat és szakadópartokat. Magában a Hernádban nagyon kevés vízinövényzetet láthatunk, azt is elszórtan. A vizsgált folyószakasz felső részén a meder kavicsos, ez később az esés csökkenése miatt és a duzzasztások hatására egyre inkább homokossá-iszapossá válik. A palajokon az általános iszapés mederhomok-növényzetet figyelhetjük meg, bár érdekes módon hiányzik a Tisza hasonló szakaszára tömegesen jellemző Cyperus fuscus. Az általánosan előforduló fajok: Chenopodium album, Lactuca serriola. Polygonum mite, Bi-