Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.
115 dens tripartita, Matricaria maritima, Veronica anagallis-aquatica. Rorippa sylvestris, Tanacetum vulgare, Solanum dulcamara, Rumex sanguineum, Ranunculus sceleratus, Poa triviális, Carduus crispus. A szakadópartok növényzete igen hasonló, csak sokkal gyomosabb, mivel legtöbbször egészen a part legszéléig szántanak. Itt tehát nagy mennyiségben találunk pl. Erigeron canadensis-t és Artemisia vulgaris-t. J3: Bokorfiizeseket nem találtunk térképezhető méretben, de hibridkategóriaként előfordult. A magasabb térszínek felé haladva keskeny sávban bokorfüzeseket találunk. Ezek sokszor csak keskeny átmenetet jelentenek a puhafás ligeterdők felé. A vizsgált szakasz felső részén a bokorfiizesek főleg a Salix fragilis vagy a Salix alba fiatal egyedeiből, a lentebbi szakaszokon pedig a Salix triandra és a Salix viminalis egyedeiből állnak. Ebben a vékony bokorfuzes sávban már jellemzőek lehetnek a ligeterdőkből ide kihúzódó, vagy a magasabb talajvízszintet kedvelő fajok, mint a Carduus crispus, a Phalaroides arundinacea, vagy az értékes Agropyron caninum. J4: 94 élőhelyfolt. A Hernád mentének térképezésekor a leggyakoribb természetességre utaló társulás a puhafás ligeterdő (Salicetum albae-fragilis) volt. Ezeknek a képe eléggé változó, mivel más és más az alkotó fafajok életkora Lombkoronaszintjükben a fűz- és nyárfajokon kívül néha meg—jelenik az enyves éger. Aljnövényzetükre az általános ligeterdei fajok megléte a jellemző ( Urtica dioica, Rubus caesius, Arctium lappa, Myosoton aquaticum, Scrophularia nodosa, Dactylis glomerata, Phalaroides arundinacea, C.alystegia sepium, Scutellaria galericulata, Humulus lupulus, Chaerophyllum bulbosum, Carduus crispus, Stachys palustris, Echinocystis lobata). Mellettük főleg a Szikszó fölötti magyarországi szakaszon figyelhetünk meg értékesebb fajokat (Aegopodium podagraria, Agropyron caninum, Carex buekii). Az adventiv növényfajok közül mindenütt tömeges a Solidago gigantea, sokkal kevesebb helyen fordult elő az Impatiens parviflora, az Amorpha fruticosa, és a Helianthus tuberosus. A zárt ligeterdők mellett igen sok ún. ligetes típust is találtunk, amelyekben nagy területet foglalnak el tisztások. Ezek kialakításáért antropogén hatások felelősek, a legeltetés és a kaszálás. Sok esetben ezekkel a tevékenységekkel felhagytak, és most az erdő próbálja visszafoglalni a helyét. Vannak igen zárt, jó állapotú ligeterdők idős fákkal, és vannak ligetes, ártéri gyomnövényzettel elborított területek. A ligeterdők nagy része egyébként leromlott, sok állományból láthatóan rendszeresen lopják a fát. J5: 2 élőhelyfolt. Kevés helyen található, a ligeterdőkbe vegyülő nagy számú éger miatt rendeltük ezt a kategóriát ehhez a két élőhelyfolthoz (Encs, Vizsoly). Valójában nem lehet eldönteni, hogy az éger jelenléte mennyire természetes. J6: 9 élőhelyfolt (Belegrád). A környező területektől markánsan elkülönül a Belegrádi-erdő tömbje, amelyben nagyrészt erdészetileg átalakított és kezelt tölgy-kőris-szil ligeteket találunk, köztük egy 92 éves erdőrésszel. Az eredeti aljnövényzet fajai ennek ellenére nagy számban fönnmaradtak: Cephalaria pilosa, Scrophularia nodosa, Lysimachia nummularia, Viola odorata, Polygonatum latifolium, Rrachypodium sylvaticum, Carex sylvatica, Circaea lutetiana, Glechoma hederacea, Heracleum sphondylium, Carduus crispus, Urtica dioica, Arctium lappa, Aethusa cynapium, Angelica sylvestris, Campanula trachelium, Geum urbanum, Anthriscus sylvestris, Chelidonium majus, Euonymus europaeus, Urtica dioica, Geranium robertianum, Cucubalus baccifer, Galeopsis angustifolia, Vicia sepium, Colchicum autumnale, Dianthus collinus, Crataegus monogyna, Sambucus nigra, Cornus sanguinea, Acer tataricum, Convallaria majalis, Stachys sylvatica. Ligustrum vulgare. Ol: 20 élőhelyfolt. A feltöltődött holtmedrek növényzetét soroltuk ebbe a kategóriába. 04: 66 élőhelyfolt. A ligeterdőkkel érintkezve nagy számban találunk elvadult, fátlan, rengeteg gyomfajjal jellemezhető, értéktelen területeket, amelyek sokszor beékelődnek az erdők közé, vagy önállóan jelennek meg. Igen jól illik rájuk az ártéri félruderális élőhely elnevezés. Fajaik: Tanacetum vulgare, Urtica dioica, Chaerophyllum bulbosum, Artemisia vulgaris, Tragopogon pratensis ssp. orientális, Agropyron repens, Dactylis glomerata, Angelica sylvestris, Symphytum officinale, Knautia arvensis, Sambucus nigra, Galium verum, Centaurea pannonica Cirsium arvense, Dipsacus laciniatus, Calamagrostis epigeios, l.ythrum virgatum, iMthyrus tuberosus, Apera spica-venti, Solidago canadensis, Phragmites australis, Phalaroides arundinacea. Lysimachia vulgaris. Aiz egyik leggyakoribb kategória a Hernád mentén. Ezeknek a foltoknak ez eredete igen bizonytalan. Sok esetben a ligeterdők teljes kiirtásával, illetve a kaszálók, legelők felhagyásával keletkezhetnek. Ma is sok esetben belekaszálnak vagy legeitemek. S2: 48 élőhelyfolt Nem csak a neinesnyárasokra hanem a telepített, értéktelen fehérnyárasokra is alkalmaztuk ezt a kategóriát, amelyek mindenben hasonlítanak egy nemesnyárasra. Életkoruktól fiiggően változik a;: aljnövényzetük minősége (általában fajszegények), és ezekhez köthető a gyom fafajok megjelenése a területen (Acer ncgundo, Fraxinus pennsylvanica). U7, U9: Alig néhány holtmeder van a területen. Ezek egy része természetes állapotában maradt fenn (mint pl. Hernádszurdok vagy Hernádszentandrás mellett), más részéből kavicsot bányásztak, ezzel mesterségesen nagyon méllyé tették (Vizsoly). A holtmedreket a ligeterdők maradványai kísérik vékony sávban, a megszokott fajokkal. Magukban a medrekben a feltöltődés miatt nagy mennyiségű Typha latifolia, Oenanthe aquatica, Phragmites communis jelenik meg, továbbá fajszegény iszapnövény;:et. Több kavicsbányát is találunk, amelyek vize mély és tiszta néhány hínár-növényfajnak adnak otthont (Potamogeton crispus, Myriophyllum verticillatum, Ceratophyllum demersum), partjukon, illetve a régebben megbolygatott felszíneiken a pionír mederhomok-növényzet, a parti bokorfiizesek és a félruderális ártéri növényzet sajátos egyvelegét látjuk ( Salix purpurea, Salix triandra, Salix fragilis, Phalaroides arundinacea, Tanacetum vulgare, Calamagrostis epigeios, Cyperus fitscus, Juncus bufonius, Artemisia vulgaris, Lactuca serriold). Megállapítottuk, hogy a folyóhoz legközelebb eső területek - a palajok, a zátonyok és a szakadópartok - növényzetében túlnyomó többségben gyomok vannak jelen. Ez annak a következménye, hogy a Hernád mentén a szakadópartok széléig szántanak, és így igen jó a propagulum-utánpótlás a gyomfajokból. A ligeterdőkből térképezésünk szerint a folyókanyarulatokban elég sok maradt fönn. Állapotuk változó, de nagy többségük az ismétlődő falopások miatt nyílttá, a kaszálások és legeltetések miatt pedig mozaikossá vált, s ezek miatt erősen gyomosodnak. A falopások során először a kocsányos tölgyet vágják ki, ami amúgy is ritka fennmaradása kérdéses.
