Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Rozgonyi Tamás: Dégen Imre és a vízügyi szervezet alakulása

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 1. SZ. latait, amelyek egészen a Politikai Bizottságig terjedtek. Meg tudott nyerni párt- és állami vezetőket, igyekezett jó kapcsolatokat ápolni a területi vezetőkkel is, maga mögé tudta állítani a vízigénylő iparvállalatokat. Ezek többnyire informális utakon, például vadásztársaságokban, vagy kisebb-nagyobb kölcsönös szívességek révén bonyolódtak. Dégen kiváló szervezőnek bizonyult, az ágazat politikai vezetőjeként és szakmai irányítójaként egyaránt, ennélfogva mind szakértői hatalommal, mind fúnkcionálishierarchikus hatalommal rendelkezett. Sikerességének egyik döntő eleme volt, hogy uralni tudta a rendszeresen visszatérő árvizek okozta bizonytalansági helyzetet, ezekre hivatkozással történt a nagy építőipari kapacitások felhalmozása. A nagy árvizek sikeres elhárítása politikai tekintélyt és tetemes többletforrásokat biztosított az ágazat számára. Dégen tudatosan törekedett arra, hogy a szervezet minél kevésbé legyen más intézményeknek kiszolgáltatva, minél önellátóbb legyen, és minden vízgazdálkodási kérdésben az OVH szava legyen a döntő. Ezek jegyében sikerült neki 1968-ra a vízgazdálkodást önálló népgazdasági ágazattá fejlesztenie. Azok a tényezők, melyek Dégen Imre sikereit eredményezték, az idő múlásával bukását is előidézték Az állam a magára vállalt kötelezettségekkel nem tudott megbirkózni, ennek következtében elmaradtak a fejlesztések és a karbantartások, (pozitív következményként pedig nagyobb szerepet kaptak a társulatok). Dégennek több erős politikai kapcsolata szűnt meg halálesetek következtében, ugyanakkor két évtizedes tevékenysége során ellenségeket is szerzett: nagyhatalmú árvizi kormánybiztosként adott esetben államtitkárként is miniszterek fölé került, az „önkiszolgálásra" felépített vízügyi szervezet sértette más minisztériumok, például az építésügyi tárca érdekeit. Mai szemmel már látható, noha az egyes esetekben nehezen konkretizálható, hogy a gazdaságpolitika rendszere a vízgazdálkodásban is ösztönzött túlméretezett beruházásokat, „a vízügy mások feladatait is felvállalva fogott bele olyan nagyvállalkozásokba, amelyek később bumerángnak bizonyultak", „más ágazatokhoz képest a vízügy dinamikusabban fejlődött, mint ahogy az az adott viszonyok közt reális lett volna" Miután elmúltak a nagy árvizek, illetve az ágazat hosszabb távra biztosította az elháríthatóságukat, ezért a bizonytalanság csökkenésével a korábban kiteijedt kontroll lehetősége is csökkent. Dégen tehát „szakmailag" is félreállíthatóvá vált, amit politikai ellenfelei nem mulasztottak el kihasználni. Felhasznált szakirodalom és dokumentáció A tanulmány „A Dégen-korszak vízgazdálkodása - egy pártvizsgálat tükrében" c. Papházi Tiborral közösen végzett kutatómunkánkra épülő könyvfejezet szerkesztett és részben átírt változata. In: Szervezeti kultúra és kommunikáció. Vízügy a változó Magyarországon (Rozgonyi Tamás és mtsai), Kertek 2000 Kiadó, Budapest, 1998. 248 o. Jelentés az OVH-nál folytatott pártvizsgálat tapasztalatairól, MSzMP KB Titkársága, PTO/896 Magyar Országos Levéltár, 1975. június 23. 288. fond 7/482. Tájékoztató az Országos Vízügyi Hivatalnál folytatott pártvizsgálat tapasztalatairól. MSzMP KB Titkárság, elfogadva: 1975 június 23. Feljegyzés a vízgazdálkodási ágazatok fejlesztési tendenciáiról (Dégen Imre, az OVH elnöke) A vízgazdálkodás 40 éve számokban 1945-1985. KVM, Bp. 1986. Fejér László: Az „árvizi kormánybiztos". Gondolatok Dégen Imre születésének 80. évfordulóján. Vízgazdálkodási. Társulatok Tanácsadója, 1990/12. Bélley László - Rozgonyi Tamás: Vállalatirányítási bürokrácia Bp 1996. Akadémiai Kiadó. Kornai János:I Jtkeresós, Bp 1993. R07XÍ0NYI TAMÁS dr., a szociológiai tudomány kandidátusa (1977). Oklevelei: Marx K. Közgazdaságtudományi Kgyetem, 1964 , M.A Mc Master University, Hamilton, Canada, 1969. Munkahelyei, beosztásai: Tudományos segédmunkatárs, MTA Szociológiai Intézet, 1964-68. Tudományos munkatárs, MfA Szociológiai Intézet, 1968-77. Tudományos főmunkatárs, MrA Szociológiai Intézet, 1977-től napjainkig. BKE Szociológiai Tanszék, egyetemi docens 1967-85 Kereskedelmi és Vendéglátóipart Főiskola, Társadalomtudományi Tanszék, tanszékvezető 1991-től 1997-ig. Államigazgatási Főiskola Továbbképző Intézete, kurzus-vezető, 1996-tól napjainkig. Széchenyi professzori ösztöndíj (BGF) 2000-től Főbb könyvei: - Hierarchia a gazdasági szervezetben, MTA Szociológiai Intézet, Bp. 1974. - Alá- és fölérendeltségi viszonyok a szervezetben, Akadémiai Kiadó, Bp. 1981. - Konfliktus és harmónia A gazdasági szervezetek szociológiájának alapkérdései. Közgazd- és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1977. - Authority and Reward Organisations (eds) Chapter; Hierarchy in Three Types of Economic Enterprises in Hungary. Institute for Social Research, University of Michagan, Ann Arbor, 1986 - Management - Subordinate Relations m Industrial Organizations, MTA Szociológiai Intézet, Bp. 1989. - Gazdaság- és szervezetszociológia, Jegyzet 1993. - Vállalatirányítási bürokrácia A "Jó" és a "Rossz" vállalat példája. Gazdaságszociológiai elemz., Akadémiai K, Bp , 1997. - A szervezeti kultúra és kommunikáció. Vízügy a változó Magyarországon, Kertek 2000 Kiadó, 1998. - Tiszai árvíz, MTA Szociológiai Kutatóintézet, 2000, Budapest. Szakfolyóirati cikkeinek száma: kb. 200. Működést fejtett ki az alábbi szaktestületekben: Magyar Szociológiai Társaság, MTA Szociológiai Bizottság, TMB Szociológiai Szakbizottság, MTA Doktori Bizottság. A Társadalomkutatás c. MTA folyóirat szerkesztője. Imre Dégen and the fate of the water sector Rozgonyi, T. Abstract: The two decades (1955-1975) under the guidance of Imre Dégen were the age of vigorous development in the water sector as regards organisation and technical standards alike. This was declared unanimously by the former, now "veteran" leaders of the district water authorities interviewed in the second half of the 90's at the Institute of Sociological Studies, Hungarian Academy of Sciences. The post-Dégen period was described as one during which water management declined and the organisation of the water sector deteriorated. The successful emergency measures taken during the two exceptional floods have contributed to strengthening his prestige. In his capacity of under-secretary of state Imre Dégen has represented the interests of water policy within the government, while his successors represented the government vis-á-vis the water sector. He has made optimal use of political opportunities to further professional objectives while preventing political pressure from influencing correct decisions. High professional qualification and dedication were the only criteria by which he composed his advisory staff-which he was criticised for and accused of later by his political adversaries. The still surviving effectiveness of the present Hungarian water sector organisation stems basically from the groundwork laid by Imre Dégen. Keywords: water management history, Imre Dégen