Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

12« 1111)1« )[.('X;iAI KÖZLÖNY 2003. X3 l;VK A fenonok közötti elsődleges szétválás a baktériumtör­zsek oxidativ, illetve fermentatív anyagcseréje alapján tör­tént Gram-festődés tekintetében a vizsgált törzsek 60 %-a Gram pozitív volt, bár számos törzs variábilis festődést mu­tatón A fenon-csoportokat (A-G) a baktériumtörzsek közös biokémiai és morfológiai sajátságai alapján állapítottuk meg »l.-.^Au <'M. ) G /. ábra A Velencei-tó nádbevonatáról kitenyésztett bakté­riumtörzsek fenotipusos dendrogramja Az első nagyobb csoportot (A) az 1-5. fenonok alkotják, az ide tartozó törzsek Gram-vanábilis festődésű, főleg lassú vegyessavas fermentációt mutató baktériumok (pozitív me­tilvörös teszt) A felkínált biopolimerek (pl. kazein, zselatin) többségét bontották. A második csoportba (B) a 6-11. clus­terek nyertek besorolást, a törzsek szintén lassú fermentálók voltak Ezen kívül csak az eszkulin bontása volt általános tu­lajdonság. A 12-14. fenonok Gram negatív törzsei tartoztak a harmadik csoportba (C). Többségüket a fakultatív nitrát légzés és az észteráz aktivitás jellemezte. A harmadik na­gyobb csoportot (D) a 15-17. fenonok alkotják, az ide tarto­zó Gram pozitív törzseket széleskörű biopolimer bontás jel­lemezte, foszfatáz aktivitást azonban nem mutattak. A 18­21. fenonok csoportjának (E) törzsei Gram pozitív, ammoni­fikációra képes baktériumok, amelyek egy része bontotta az eszkulint. A 22 cluster (F) nem volt egyetlen fenon-csoport­ba sem sorolható, baktériumtörzsei nitrátredukcióra képes Gram pozitív coccusok. Az utolsó csoportba (G) a 23-24 fenonok tartoznak Az ide sorolt törzsekre a nitrát redukció mellett a széleskörű biopolimer (keményítő, kazein, zselatin, DNS) bontás volt jellemző Ezen kívül valamennyi képes volt a glükóz 24 órán belüli fermentációjára gázképzés mel­lett A kialakult 24 nagyobb clusterben a törzsek csoportosu­lása alapján a mintavételi területekre utaló egyértelmű elkü­lönülést nem lehetett felfedezni Bizonyos fenonokban azon­ban (pl. 8 , 10., 13., 20.) csak a Lángi-tisztásról izolált tör­zsek, míg más csoportok esetében (pl. 15.) csak az Agárd­Gárdony-Hosszútisztás területéről kitenyésztett törzsek for­dultak elő. Az elsődlegesen csoportosított törzsek közül kiválasztot­tunk 30 reprezentatív törzset (25 a nagyobb fenonokból szár­mazott, a többi az 5 különálló törzs volt) Az ARDRA min­tázat révén a 30 reprezentatív törzset 20 csoportba tudtuk el­különíteni A törzsek fenotípikus tulajdonságokon alapuló csoportosítása (24 cluster) így közel azonos eredményt adott a molekuláris vizsgálatokban kapott ARDRA-diverzitással (20 csoport). Az ARDRA csoportokból választott 1 vagy né­hány törzs I6S rDNS-ének parciális szekvencia analízisét el­végeztük. Az általunk vizsgált mintákban sikerült azonosíta­nunk a Bacillus, az Aureobacierium. a Pseudomonas, az Agrobacierium, és az Aeromonas nemzetségek képviselőit (pl. Bacillus pumilus, Aeromonas popoffii, Aeromonas sal­monicida), amelyek már a 2000. tavaszán vett mintáinkban is dominánsnak bizonyultak. Az aerob, szigorúan respiratórikus anyagcseréjű Pseudo­monasoV. tipikusak vizes környezetekben, lehetnek szapro­trófok, de növénypatogéneket is számon tartanak közöttük. Az oxidativ anyagcserét folytató Agrobacierium nemzetség tagjai leginkább kétszikűek potenciális növénypatogénjeiként ismertek A Bacillusok Gram pozitív, endospóraképző, u­gyancsak oxidativ anyagcseréjű, talajokban és üledékekben általánosan előforduló baktériumok Az AureobactenumoV a konneform baktériumok közé tartozó Gram pozitív festődé­sű, oxidativ anyagcseréjű szervezetek. Az oxidativ és fer­mentatív metabolizmusra egyaránt kepes Aeromonasok kö­zönségesek édesvizekben, szennyvizekben, sőt az ivóvízben is előfordulhatnak Gyakoriságuk, valamint a hőmérséklet, a foszfát, a nitrogén, a szerves szén és a klorofill-a koncentrá­ció növekedése között pozitív, míg az oldott oxigén vonatko­zásában negativ korreláció figyelhető meg. A DGGE eredményei alapján (2. ábra) megállapítható, hogy a vizsgált minták általában hasonló mintázatot mutattak (8-9 diszkrét csík volt látható), ami a domináns fajoknak mintavételi területenkénti egyenletes eloszlására utalt A mintázatok összehasonlításakor bizonyos esetekben az adott mintákra jellemző csíkok is megjelentek A legtöbb diszkrét csíkot (13-at) a Lángi-tisztásról származó minták esetében

Next

/
Oldalképek
Tartalom