Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Kozák Péter: Az alföldi belvizek elvezetése

52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 1. SZ. A vízfeleslegek további sorsa elsősorban a talaj minőségétől függ A felszíni víz a talajba szivárogva a talajvíz elérésére törekszik. A kötött és laza talajú területeken lejátszódó káros belvízi jelenségek eltérő jellege miatt az eltérő talajminőségű területekre nem ugyanaz a külső meteorológiai helyzet a mértékadó. Kötött talajú területeken, ha a vízfeleslegek a talaj kitölthető hézagtérfogatát meghaladják, mindig van felszíni víz. Homokos talajoknál az átlagos talajvízszín emelkedéséhez tartós, gyakran több egymás után következő évben jelentkező nedves időjárás szükséges. Hosszabb nedves periódus után azonban már átlagos nedvességű év is okozhat tavasszal belvízkárokat. 2.1. A belvízi veszélyeztetettség meghatározói 2.1.1. Természeti tényezők A belvízi veszélyeztetettséget meghatározó természeti tényezők a következők: - éghajlati, - domborzati, - talajtani, - sekélyföldtani, - hidrológiai tényezők, valamint - a természetes növénytakaró. Az éghajlati tényezők szerepét különösebben nem kell hangsúlyozni. Csapadékos és hűvös éghajlat alatt - egyébként azonos körülmények között - nyilvánvalóan több csapadék képződik, mint a száraz-meleg klíma övezetekben A domborzati adottságok a belvízképződés döntő tényezői. Belvizek sík vidéken keletkeznek, ott, ahol a szabad és gyors lefolyást a terep kis esése nem teszi lehetővé. A belvíz leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben a környezetüknél alacsonyabb fekvésű, katlanszerű, többékevésbé lefolyástalan területeken, az ún. laposokban gyülemlik föl. A magasabb területekről ide folynak össze az ott beszivárogni már nem tudó felszíni vizek, ráadásul a mély fekvésű terűletek talaja - éppen a morfológiai adottságokból eredően - rendszerint tömöttebb, rosszabb vízbefogadó-képességű, és itt a talajvíz is közelebb van a felszínhez, tehát nedvesebb talajállapotok uralkodnak, így a talaj telítődése hamar bekövetkezik. A talajtani tényezők szerepére már az előzőekben is kitértem, megemlítve a talaj vízbefogadó-képességét, amely a belvízképződés fontos befolyásoló tényezője. Minél nagyobb a talaj szabad hézagtérfogata, annál több vizet képes befogadni. Ilyen szempontból legkedvezőbbek a vastag termőrétegű középkötött vályogtalajok, legkedvezőtlenebbek az erősen kötött agyagtalajok és a szikesek. Az sem elhanyagolható körülmény - különösen a heves nyári záporokra gondolva - hogy a talaj milyen sebességgel képes a vizet a mélyebb rétegeibe vezetni. Ugyanis, ha a talaj víznyelő-, illetve vízvezető-képessége kisebb, mint a csapadék intenzitása, az ugyancsak felszíni vízborításhoz, belvízi elöntéshez vezet. E tekintetben a laza homoktalajok a legkevésbé veszélyeztetettek. A talaj rétegezettsége úgyszintén figyelmet érdemlő tényező. Kedvezőtlen, ha lefelé haladva csökken a vízbefogadó-képesség és a vízvezető-képesség. A Duna-Tisza közén többfelé mészkőpadok, a Tiszántúlon pedig a mélyben sós talajrétegek rekesztik meg a fölülről lefelé szivárgó vizet. A sekélyföldtani tényezők szoros kapcsolatban vannak a talajtaniakkal (a talajok legalsó, ún. C-szintjét lényegében a talajképző kőzet alkotja), mégis tovább bonyolítják azt a változatos, tarka képet, ami a talajtérképekről elénk tárul. A sckélyföldtani adottságok - a domborzati viszonyokkal összefüggésben - regionális méretekben szabják meg a talajba jutó víz további sorsát, a talajvíz elhelyezkedését és mozgását, esetleg időszakos felszínre törését. A földtani adottságok közül nagyon fontos pl a rétegek vízáteresztő-, illetőleg vízzáró képessége. Sajátos földtani és domborzati adottságúak az elhagyott egykori folyómedrek, amelyekben hamar megjelenik a belvíz. A hidrológiai tényezők közül legfontosabb a talajvíz átlagos mélysége, amelyet az előzőekben tárgyalt éghajlati, domborzati, talajtani és sekélyföldtani tényezők szabnak meg. A talajvíz a belvízképződésben majdnem mindig lényeges szerepet játszik, elsősorban azáltal, hogy közvetlenül, vagy a kapilláris zónán keresztül - befolyásolja a termőtalaj és az alatta elhelyezkedő rétegek vízbefogadó-képességét. A magas talajvíz csökkenti a vízbefogadó-képességet, szélső esetben teljesen meg is szüntetheti a víz befogadását. Rendkívüli esetben a talajvíz - felszínre törve - közvetlenül is növeli a felszíni eredetű belvíz mennyiségét. A folyók menti területeken az árvizek általában a hatásukra megemelkedő talajvíz révén hatnak a belvízképződésre, s csak ritkán és viszonylag keskeny sávban a közvetlenül szivárgó víz által. Sík vidéken a természetes növénytakarót az emberi tevékenységek az idők során annyira átalakították, hogy a belvízi veszélyeztetettséget befolyásoló hatásának tárgyalása inkább az emberi tevékenységek között indokolt 2.1.2. Emberi tényezők A belvízi veszélyeztetettséget befolyásoló emberi tevékenységek közül elsősorban: - a területhasználat módja - a vízrendezési és meliorációs munkák, valamint - a vízháztartási viszonyokat megváltoztató egyéb beavatkozások érdemelnek figyelmet. A területhasználat révén a táj természetes növénytakarója átalakul. A területhasználat módja elsősorban a talaj vízbefogadó-képességét befolyásolja. A különböző művelési ágak közül legnagyobb hatása az erdőnek van, amely egyrészt visszatartja a lehulló csapadék jelentős hányadát, másrészt a mélyre hatoló gyökerek révén nagy vastagságban kiszárítja a talajt. A legelők ezzel ellentétben tömöttebb talajszerkezetet eredményeznek és növelik a belvízi veszélyeztetettséget A különféle agrotechnikai eljárások, különösen a talajmüvelés eltérő módjai, szintén észrevehető különbséget idéznek elő a talaj vízviszonyaiban Végül az öntözést említhetjük, mellyel a természetes csapadékon felül többlet vízmennyiség kerül a talajba, ezáltal növekszik a terület belvízi veszélyeztetettsége. A vízrendezés és meliorációs munkák számottevően módosítják a belvizképződés feltételeit, hiszen e célból végzik ezeket. A belvízcsatornák hálózata - szükség szerint szivattyútelepekkel és tározókkal kiegészítve - lehetőséget nyújt a belvizek folyamatos elvezetésére, így megakadályozható azok túlzott fölszaporodása, kiterülése A kémiai és a fizikai talajjavítás, valamint a talajcsövezés