Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

117 Adatok a Bükk-hegység algáinak ismeretéhez Pelyhe Tibor Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Heves Megyei Intézete, 3300. Eger, Klapka Gy. út 11. Kivonat: Munkám során a Bükk-hegy ség területén lévő öt különböző karakterű kisvíz algáinak (lorisztikai v izsgálatát végeztem. Az algológiai vizsgálatokat terepi fiziko-kémiai mérésekkel egészítettem ki, néhány esetben a vizek több kémiai jellemzőinek meghatározására is sor került. A gyűjtések és viz.sgálatok során közel 150 algataxont határoztam meg melyek közül három ritka elteijedésű vörösalga (Rhodophyta) és néhány kevésbé gyakori, indikátor értékű kovamoszal (Bacillariophyceae) is előkerült. Kulcsszavak: Bükk-hegység, algológia, vörösmoszal, kovamoszat Bevezetés, célkitűzés A Bükk-hegységről korábban közölt algológiai közlemények javarészt több évtizeddel ezelőtt készültek, és főként különleges élőhelyek algáinak elterjedéséről számolnak be. Elsőként az egri fürdő környékéről, és a kácsi Benedekforrás elfolyó vizéből közöltek csillárkamoszatokat (Boros 1937), a Mész-völgy sziklaszorosából pedig "lithophyta" kékalgák kőzet mállasztó tevékenységéről szerezhetünk tudomást (Palik 1938). A Tarkőn és a Nagy-Mező alatti fenyvesekben Kol Erzsébet fedezte fel a hó (kék, vajsárga és zöld) színét kölcsönző mikroszervezeteket (Kol 1955, 1962). A Bükk-hegységről megjelent további közlemények főként mesterséges élőhelyek algáiról számolnak be (Hortobágyi 1957, 1959, 1965). Ezen kívül a bükki forrásmészkő kialakulásában szerepet játszó algákról (Hevesi 1970), az Egerszalóki-tóról (Estók és mts-ai 1984), és az egerszalóki hőforrás termális mikrovegetációjáról (Milinki és Estók 1998) jelent meg közlemény. Célkitűzéseim között az szerepelt, hogy újabb adatokat gyűjtsek a bükki kisvizek algáinak ismeretéhez. Anyag és módszer A gyűjtőhelyek jellemzése: Egerszalók, hőforrás-patak: A forráskifolyók közvetlen közelében, a 68 °C-os vízben redukált kénvegyületeket oxidáló kénbaktériumok élnek, tevékenységüket a sárgás színű, pelyhes, „fonalas" kiválások jelzik. A forráskifolyóktól távolodva a mésztufa dombon kb. 50 °C vízhőmérsékletnél jelennek meg a cianobaktériumok. A hőforrások vize a fürdő medencéken keresztül langyos vizű kispatakként, előbb nádas-gyékényesen, majd üde füzes ligeten keresztül folyik el, s a forrásoktól kb. 950 m-re a Laskó-patakba torkollik. Gyűjtéseket a langyos vizű patak középfolyás szakaszán végeztem, ahol helyenként dús hínármezőt alkot a Potamogeton crispus L., és a Vallisneria spiralis L., Zannichellia palustris L„ ill. előfordul még a Sium erectum Huds., Reynoutria sachalinensis (Schm.) Nakai. Felsőtárkány, Szikla-forrás: Felsőtárkány település északkeleti határában a meredek mészkőszikla oldal (Kő-köz) alatt buggyan a felszínre a Szikla-forrás. A forrásfiilke felső részét betonlap fedi, ez alól a közel függőleges üregből fakad a forrás. A forrás feletti sziklafalon Hypno-Polypodietum társulás jellemző. Szilvásvárad, Szilda-forrási tavak: a Szikla-forrás előterében található két mesterségesen kialakított tavacskát a Szikla-forrás táplálja, amely a völgyoldal meredek állású mészkő hasadékából tör a felszínre. A tavak összfelülete kb. 800 m" A Szikla-forrás környékén a Szökevény-források is jelentős mennyiségű vizet juttatnak a felszínre, helyenként a tófenéken is tapasztalható forrásfeltörés. A sekély tavak 0,51 méter mélységűek, a forrástól távolabbi tóban, a gátfelőli részen a Potamogeton nalans L. var. prolixus Koch állománya díszlik. Szilvásvárad, Pisztrángos-tó: az „alsó tó" vagy NagyPisztrángos-tó a Szalajka-völgy legnagyobb, mesterségesen kialakított vize (területe kb. 0,4 ha), amelyet völgyzáró gát építésével hoztak létre Vizet a Szalajka-forrás, valamint a tó déli részén található égerlápban (Dryopteridi-Alneium) fakadó kisebb források táplálják. Egerbakta, Kőbánya-tó: Az egerbaktai kőbánya-tó Egerbakta északi határától mintegy 1 km-re található A tó helyén 1960-as évek elejétől gabbró-diabáz kőbánya üzemelt, amelynek következtében csaknem merőleges sziklafalú bányagödör alakult ki, amely a bánya felhagyása után forrás- és csapadék vízzel töltődött fel. A tó fiatal kora és a part hirtelen mélyülése miatt, csak a déli sekély parti zónában található hínárvegetáció, melyet főként a Myriophyllum spicatum L. és a Potamogeton crispus L. alkot. Vizsgálati módszerek A plankton minták tanulmányozására merített (áll. 1 liter) mintát használtam, melyet 0,45 pm [xSrus nagyságu membránfilteren szűrtem át, majd a szűrletet 2 ml-re kiegészítve lénymikroszkóppal vizsgáltam. Emellett plankton hálóval gyűjtött mintát is vettem. A litorális régió algáinak vizsgálatához, a vízben lévő szilárd felületekről (kövek, ágdarabkák, stb.) szárma/ő bevonat (penfiton) mintákat használtam fel. A mintákat még élő állapotban vizsgáltam, majd lugol oldattal tartósítottam a további vizsgálatok érdekében. A kovaalgák vizsgálatát az irodalomban leírlak alapján végeztem (Kiss 1998). A terepi vízfizikai-kémiai méréseket WTW MultiLine P4 kézi-mérőműszerrel végeztem. A vízkémiai jellemzők meghatározása az ANTSZ Heves Megyei Intézetének Vízkémiai laboratóriumában, az érvényben lévő szabványok alapján történt. Eredmények és értékelésük A vízkémiai jellemzők vizsgálati eredményeit az /. táblázat tartalmazza. A vizek teljes algaflórájának közlésére jelen tanulmányban nincs lehetőség, így csak a legjellemzőbb, ritka, illetve indikátor értékű algafajokat ismertetem. Egerszalók, Hőforrás-patak: A patak vize a 68 °C hőmérsékletű termál kifolyók közelsége miatt a téli hideg időszakban sem fagy be, vízhőmérséklete az év folyamán általában 14-35 °C között változik, a fajlagos elektromos vezetőképesség értéke (750-830 nS/cm), és a pH (7,8-8,1) kis értekhatár között, míg az oldott oxigén 4,1 mg/l (35 °C) - 7,32 mg/l (20,5 °C) között volt mérhető. Munkám során a patak középső szakaszán végeztem florisztikai jellegű felmérést. A perifiton mintákban főként a téli, kora tavaszi időszakban a Cocconeis placentula Ehrb., Cymatopleura elliptica (Bréb.) W. Smiüi, Cymatopleura solea (Brcb.) W. Smilh, Fragilaria ulna (Nitzsch.) Langc-Bcrtalot, Melosira varians Agardh, Nilzschia linearis W. Smilh, Nitzschia sigmoidea (Nitzsch.) W. Smith, Rhoicosphaenia abbreviata (Agardh) Langc-Bcrtalot kovamoszatok (Bacillanophyceae) szerepeltek nagy gyakorisággal. Tavasszal és kora nyáron a magasabbrendű növények közül a Potamogeton crispus L. és a Vallisneria spiralis L. állományai szinte az egész patakmederben sűrű hínármezőt alkottak, mely között foként a fonalas zöldalgák (Spirogyra sp., Cladophora sp.) domináltak, a Vallisneria spiralis L levelein olykor „örvszerű bundát" képeztek az Oedogonium sp. fonalai. A hőforrás-patak középfolyás szakaszáról egy ritka, sporadikus elterjedésű vörösalga, a ríhorea ramosissima Bory (Rhodophyta) is előkerült (Pelyhe és Balogh 2000). Hazai előfordulása a Körösi-fürdőből, a Római-fürdőből (Filarszky 1930), a Tiszából (Uherkovich 1957), valamint a Bumoti-patakból ismeretes (Tamás 1958). A Thorea ramosissi-