Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
1. szám - Sümegi Mihály: Emlékezés az 1954. és az 1965. év dunai árvizeire
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 1. SZ. i —., ,6+000 Ö 3. ábra Töltés átvágás a Kettős-Körösön 1970-ben A Sebes-Körös töltésének átvágásához egy 1 m 3-es és egy 0,75 m 3-es kotrógép érkezett. Az 1 m 3-es gép meghosszabbított gémmel és vonóvedres szerelékkel 6 órára a helyszínen volt, míg a másik kotró csak 7,30-kor érkezett. A töltéscsonkoknál egyenként 5-5 m további leszakadásra számítva 40 m-es nyitásnál megálltunk. Bebizonyosodott, hogy kotrógéppel erősen kötött talajban is gyorsan lehet az átvágást kivitelezni, de még lényegesebb, hogy menet közben tetszés szerint növelhetjük is a hosszat. A kezdeti 4 m vízoszlop miatt a földtömeg legnagyobb részét a víz energiája bontotta el, és alig 3 óra alatt készült el a 40 m-es nyitás, Ha vízvisszavezetésről lett volna szó, és 1-2 dm vízszín-különbségnél nyitunk, természetesen, lényegesen hosszabb a munka, viszont biztos, hogy talpig el lehet a töltést bontani, és nem marad földgerenda, ami a teljes víz-visszavezetést akadályozná. 1980. augusztus l-jén délben az OVH hozzájárult a Körös mályvádi árvízi szükségtározójának megnyitásához és robbantás előkészítése kezdődött meg. Az idő rövidsége miatt csak egy 30 m-es szakaszt jelöltek ki és láttak el furatokkal az ÁBKSZ robbantói. A robbantásra a honvédség vonult fel és 20,55-kor megtörtént a tározó megnyitása. Arit vízmércéje 854 cm-t, Remete mércéje 716 cm-t mutatott. Egyidejűleg a tározó töltésén megkezdődött a fólia-terítés. Ezt indokolta, hogy ez a töltés még sohasem kapott vizet, másrészt hullámveréstől is tartani lehetett. A kiömlő víz mennyiségének növelésére 2-án 6,05 órakor a honvédség újabb, 25 m-es töltésszakaszt robbantott fel. A robbantásokat követően mindkét töltéscsonkon egy-egy kezdte meg a nyitás szélesítését. A végleges nyitás-szélesség 77 m lett A kiömlő vízhozam 200 m 3/s-ra volt becsülhető. Jégrobbantások 1949. januáijában a Felső-Dunán jeges árvíz volt várható. Rajka alatt és Doborgaznál hatalmas jégtorlaszok keletkeztek. A magyar és a csehszlovák fél megegyezett, hogy nem váiják meg a tavaszi áradás megindulását, s addigra megszűntetik a jégtorlaszokat. A magyarok a partról ágyúval lőtték a torlaszokat, a csehszlovákok levegőből bombáztak. Napokon át kínlódtak, a jég maradt. Közben szlovák megfigyelők észlelték, hogy néhány ledobott bomba nem robbant fel A jég meg csak nevette az erőlködőket. Nemsokára jött egy kisebb árhullám, és a jég az egyik reggelre eltűnt. De, mi lett a fel nem robbant bombákkal? Több hetes hajózási zárlatot rendeltek el, és keresték a bombákat. A mai napig sem találták meg azokat. 1956-ban ismét jeges volt a Duna. Az OVF a Hadtudományi Kutató Intézetet bízta meg, készítsen valamilyen eszközt a folyók jégveszélyének elhárítására Az Intézet "perforátor"-nak nevezett olyan robbanó szerkezeteket kísérletezett ki, amelyek átmérője 60 cm, oldalfaluk magassága 60 cm, alakjuk henger, tetejükön heveder volt, amelyet a katonák a szállításhoz megfoghattak. A szerkezetek tetején gyújtókábelre köthető két szál vezeték lógott ki Egy-egy perforátorral elméletileg 8 m vastag jégréteget tudtak volna átüttetni. A perforátoroknak az "atyja" Winkler Mihály hadmérnök őrnagy volt, (akivel másodéves egyetemista koromban együtt laktam)
