Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

71 Kombinált halastówetland vízkezelő rendszer működésének tapasztalatai Kerepeczki Éva, Gál Dénes és Pékár Ferenc Halászati és Öntözési Kutatóintézet, S540. Szarvas, Anna-liget 8 Kivonat: Munkánk során olyan rendszert vizsgáltunk, amely halastavak és létesített vizes élőhelyek (wetland) összekapcsolásával csökkenti egy intenzív haltermelő telepről származó elfolyóviz tápanyagtartalmát. A tórendszerben részletes vízkémiai és tápanyagforgalmi vizsgálatokat végeztünk, valamint meghatároztuk a fito- és a zooplankton összetételét, megállapítottuk a vízkezelő rendszer tisztítási hatékonyságát. Az. halnevelő telep elfolyóvizére jellemző volt a lebegőanyagok, a szerves nitrugén vegyületek, valamint a kibocsátott orto-foszfát jelentős koncentrációja. Az halastavakban a bőséges szerves tápanyag kínálat miatt elsősorban a heterotróf táplálkozásra is képes ostoros, barázdás és kovamoszatfélék szaporodtak cl, míg a vízinövényes tavakban a zöldalgák és a cianobaktériumok is megjelentek. A halastavakban a zxx>plankton mennyisége alacsonyabb volt, mint a növényzettel telepített területeken, valószínűleg a halállomány számottevő fogyasztása miatt. A tisztítási hatékonyság az ammónium, az. orto-foszfát és az összes lebegőanyag tekintetében átlagosan elérte a 90 %-ot, a rendszer eltávolította más tápanyagformáknak is közelítőleg a kétharmadát Kulcsszavak: víztisztítás, halastó, létesített vizes élőhely, tápanyagok Bevezetés Magyarországon a haltermelésnek egyelőre csekély hányadát teszi ki a szuperintenziv, zárt rendszerekben megtermelt halmennyiség, de a közeljövőben dinamikus fejlődés várható (Váradi, 1999). Az intenzív haltermelő telepek elfolyó vizével kibocsátott tápanyagok azonban komoly terhelést jelentenek a befogadó természetes vizekre. Mivel a halastavak táplálékláncán keresztül jelentős mennyiségű nitrogén, foszfor és szervesanyag hasznosítható (Oláh és mtsai., 1986; Kovács és Oláh, 1984), megfelelő technológiával a halastavak alkalmasak a mezőgazdasági vagy kommunális, esetleg ipari eredetű, tápanyagokkal terhelt elfolyó vizek vagy szennyvizek kezelésére (Ponyi és mtsai, 1973; 1974). A vízi makrofitákkal telepített, létesített vizes élőhelyek szintén rendkívül alkalmasak arra, hogy kiszűrjék a bevezetett víz tápanyagtartalmát (Luedentz és mtsai, 2001; Hoffmann, 1996). Munkánk során egy olyan rendszert alakítottunk ki, amely halastavak és létesített vizes élőhelyek összekapcsolásával csökkenti egy intenzív haltermelő telepről származó élfolyóvíz tápanyagtartalmát, kihasználva mindkét biológiai rendszer előnyös tulajdonságai a vízkezelésben. Anyag és módszer A halastó-wetland kísérleti rendszer kialakítása a Halászati és Öntözési Kutatóintézet központi telepének négy halastavából történt 2000-ben. A kísérleti rendszer épített földmedrű halastavak és létesített vizes élőhelyek (wetland) kombinációjából áll, mely környezetbarát lehetőséget teremt egy intenzív haltermelő telep elfolyó vizének kezelésére. A halastavak alapterülete 2500 m

2, a vízmélység 1,5 m, a két wetland területe szintén 2500 m a vízmélység áltagosan 50 cm volt az év folyamán A tavak lineárisan vannak összekapcsolva egymással, a rendszer kifolyása a negyedik tó végén van, vízáramlást a gravitáció szabályozza. A bevezetett víz tartózkodási ideje a rendszerben 15-20 nap volt, az átfolyást és az oxigén pótlást frissítő víz adagolásával biztosítottuk. A harcsatelep elfolyóvizét csővezetéken keresztül közvetlenül az 1. halastóra szivattyúztuk. A víz adagolása a nappali időszakra egyenletesen elosztva másfél órás periódusokban történt, a szivattyú összesen napi 12 órát üzemelt. A két halastavat bi kultúrában népesítettük vegyes korosztályú halállománnyal, melynek nagy részét a szűrő táplálkozású fehér busa (70 %) tette ki, és jelentős volt az üledékben táplálkozó ponty aránya ts (30 %). Mindkét tóba magas egyedszámot helyeztünk ki, az 1. halastóba egynyaras fehér busa (90 g/db, 1280 kg/ha) és kétnyaras ponty (280 g/db, 512 kg/ha) került, a 2. halastó népesítése ugyanilyen korú és arányú fajösszetétellel, de kisebb sűrűségben történt: fehér busa 640 kg/ha, ponty 344 kg/ha (/. táblázat). 2. halastó • 1. wetland ^ / 1. ábra. A kísérteti rendszer vázlatos rajza (A: elfolyó víz bevezetésének helye, B: a rendszer kifolyója, a nyilak a víz áramlási irányát jelzik, ?: mintavételi pont helye) 1. táblázat A halastavak telepítési egyedszámai és tömegei 2001. májusában Kihelyezés 1. halastó 2 halastó Kihelyezés Busa Ponty Busa Ponty Egyedszám (db) 3.550 450 1.770 300 Atlagtömeg (kg) 0,09 0,28 0,09 0,28 Népesítési sűrűség db/ha 14.200 1.800 7.080 1.200 Népesítési sűrűség kg/ha 1.280 512 640 344 A tavak feltöltése a Körösből származó folyóvízzel történt 2001. májusában. Ezt követően a tápanyagbevitelhez megkezdtük a kezelendő elfolyóviz rávezetését a tavakra, majd megtörtént a halak telepítése az /. táblázat adatai alapján. 6 hónapos üzemelés után a tavakat novemberben halásztuk le. A vízinövénnyel benőtt tavak (wetland) növényzete változatos képet mutatott a vegetációs periódus alatt. Az 1. vízinövényes tóban főként a nád és széleslevelű gyékény fordult elő. A 2. wetland területén sűrű széleslevelű gyékény állomány uralkodott egész évben A tórendszerben részletes vízkémiai és tápanyagforgalmi vizsgálatokat végeztünk minden egység kifolyó műtárgyánál hetente (m-lúgosság, KOI, nitrát-N, nitrit-N, ammónium-N, összes szerves nitrogén, összes nitrogén, orto-foszfát, összes foszfor, szerves lebegőanyag, összes lebegőanyag), valamint a tavak belsejében is havonta, megmintázva a vizet és az üledéket. Specialisták segítségével meghatároztuk a fito- és zooplankton összetételét és biomasszáját. I. halastó