Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

23 3. Eredmények Munkánk első lépéseként digitális formában rögzítettük a 2001. évi plankton vizsgálataink eredményeit. Ezt követően a vízminták BOI értéke és a Pantle-Buck indexe közötti kapcsolatot elemeztük (/. ábra) Az összevetés igazolta, hogy a BOI alapján alacsonyabb szaprobitási zónákba tartozó minták egy-két kategóriával magasabb S indexet kaptak, míg a BOI alapján magasabb szaprobitású zónákba tartozók alacsonyabbat Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy egyes fajok szaprobiológiai indikátor értékei nem kellően lettek megállapítva (Gulyás, 1998). Hogy ez valóban így van-e, a KOI,* értékeket alapul véve megadtuk, hogy vizsgált mintáink mely szaprobitási zónákba tartoznak. Ezt követően néhány jellegzetes faj előfordulási gyakoriságát (az adott szaprobitási zónákba tartozó mintákban) összevetettük az irodalmi értékekkel (Gulyás, 1998), (2, 3. ábra). Ez az összehasonlítás igen jelentős különbségeket mutatott 1 " CHiflo-béta 10.00 BOI 1. ábra. A vizsgált minták eloszlása a BOIs és a Pantle-Buck index alaoián definiált szaprobitási zónákban • Euglena viridis 0 Euglena viridis / irodalmi 30 25 20 '15 10 5 0 / 2. ábra: Az Euglena viridis előfordulási gyakorisága a különböző szaprobitási zónákba tatozó mintákban. I Nitzschia acicularis / / / / y y r y s 3. ábra: A Nitzschia acicularis előfordulási gyakorisága a különböző szaprobitási zónákba tatozó mintákban. (A szaprobitási zónák a KOI alapján lettek definiálva) 160000 4. ábra: Két azonos S indexszel rendelkező minta (I. Nyugati Főcsatorna Újszentmargita; 2. Hortobágy csatorna Görbeháza, S = 2,12) BOIs, KOIp, értékei, valamint az alga egyedszámok közötti cltcrcsek. A BOI és Pantle-Buck index közötti érdekes kapcsolat további vizsgálataként olyan mintákat kerestünk, amelyek S indexe azonos, de BOI és KOIp, értékei eltérőek. Több ilyen mintát is találtunk. Ezek összehasonlításakor az is kiderült, hogy az algaszámban még jelentősebb különbségek is mutatkoznak (4. ábra). A biokémiai és kémiai oxigén igény értékek közötti eltérések tehát szorosan összefüggnek a mintákban található szervezetek számával. Azzal, hogy a szaprobiológiai indexek számításakor a szervezetek abszolút mennyiségét nem vesszük figyelembe, esetenként mélyen alul, vagy fölül értékelhetjük vizeinket. 4. Értékelés Fenti eredményeinket figyelembe véve úgy gondoljuk, hogy a jelenleg használatos módszert mindenképen fejleszteni kell. Ezt az alábbi lépéseket követve tartjuk elképzelhetőnek. 1 Az adatok digitális formában történő rögzítése. 2. A fajlisták taxonómiai szempontú kritikai feldolgozása. 3. A szerves szennyezést jellemző vízkémiai paraméterek kiválasztása, kellő kategóriák kialakítása. 4 Az egyes taxonok előfordulásainak összevetése a releváns vízkémiai paraméterekkel. 5. A használhatatlan taxonok kiszűrése 6. A használható szervezetek szaprobiológiai indikátor értékének egységes elvek szennti kialakítása 7. Mennyiségi faktor kialakítása 8. A mennyiségi faktor beépítése a függvénybe Részletes okfejtés: 1 A környezetvédelmi felügyelőségeken több tízezernyi fajlista található. Ezek a listák olyan minták alapján készültek, amelyek vízkémiai sajátságai szintén dokumentáltak Ezeket a fajlistákat a megfelelő formátumban digitálisan is rögzíteni kell 2 A különböző szakemberek által létrehozott fajlistákat "közös nevezőre" kell hozni Egységes nevezéktant kell kialakítani. Specialisták segítségével meg kell adni azon taxonok körét, amelyek fénymikroszkópos azonosítása napi rutinnal történhet A faji szinten nehezen, vagy egyáltalában nem határozható taxonokat operativ csoportokba kell foglalni, mint pl. kisméretű centralesek, Monas sp fonalas baktérium stb