Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Imre Emőke–McDougall, John–Farkas József–Kovács Miklós–Czap Zoltán-V. E. D. Monteiro–Treng Phong: A bio-degradációs hulladéktárolás
376 HIDROLÓGI A] K. ÖZ LÓ NY 2003. 83. ÉVF. 6 . SZ. wi v«gy ciurplck branái ptrotgú recirkukálás A A hulladék-apui, oermanyig-taflilom nedwiXfttmlofn, rátartin gört* betohés ufcmtcn, lömöoeg bcldlt» métyg g Egyértelmüsififiltitdik Elméleti megoldás 6. ábra. A kapcsolt modell vázlata (McDougall-Pyrah, 1999) 1. táblázat: Helyszíni mérések a lyndhursti tároló esetén (Yuen, 1999) Mért mennyiséé Mérési módszer Víztartalom szelvény Utólag elhelyezett csövön neutronszondával Klimatikus adatok Automatikus meteorológiai állomás Felszínen lefolyó csapadék Felszíni gyűjtőrendszer / automatikus érzékelő Süllyedés Süllyedésmérő lemezek Hőmérséklet Bimetál áramkör Csurgalék-szint Kútban elhelyezett érzékelő Csurgalékmennyiség Részben ultraszonikus vfzhozammérővel, részben tartályos méréssel Csurgalék-összetétel Kutakból és aknákból vett minta Hulladék-gáz összetétel Hordozható infravörös adszorpció gázelemző, hordozh gázkromatográf (GC) Hulladék-gáz mennyiség Előregyártott mérőlap Talajvíz-minőség A környező területi fúrásokból vett minta 2. táblázat A lyndhursti tárolópár beépítési ütemterve (Yuen, 1999) Esemény Esemény A szigetelés & csrgalék gyűjtő rendszer befejezése Feltöltés Feltöltés Végső lezárás Gáz kutak, Recirkulációs rendszer & mérőeszközök elh. Csurgalék recirkuláciő 3. Példa, helyszíni mérések Két olyan biodegradációs tároló ismert, ahol folyamatos helyszíni méréseket végeztek/végeznek, a lyndhursti tároló Melbourne-ben, Ausztráliában (Yuen, 1999) és a recifei tároló Brazíliában (Monteiro - Juca, 2001). A lyndhursti helyszínen egy felhagyott homokbányában egymás mellett két tároló került kialakításra, az egyiket a kontroll, a másikat pedig a biodegradációs mérésekre használták. Ezeket 1 m vastag tömörített agyag szigetelés választja el a környezettől és egymástól. A megvalósítási ütemterv a 2. táblázatban, a mért mennyiségek és mérési módszerek listája az 1. táblázatban látható. A betárolás előtt csurgalék-gyűjtő rendszert építettek (3. ábra). A nedvesítést részben árkokkal oldották meg (4. ábra), részben pedig az utólag kialakított kutakat használták erre. A kutak többcélúak, gázgyüjtésre és a neutron szondás helyszíni nedvességtartalom-mérésre is használják. A kutak fúrása során mintát vettek, és a hulladék összetételét laborvizsgálatokkal meghatározták (5. ábra). A recifei helyszínen a süllyedést a hulladék tetején lapokkal, belsejében speciális mágneses horgonyokkal mérik. A kutak fúrása során SPT-t is végeznek, és a továbbiakban az itt létesített üreget béléscsövezve mérik a csurgalékvfzszintet (Monteiro & Juca, 2001). 4. Geotechnikai tervezés, modellezés 4.1. A hulladék süllyedése A hulladék süllyedését az önsúly és a lebomlás (biodegradáció) okozza. A teljes süllyedés a töltés magasságának 25-50 %-át is kiteheti, ennek fele „másodlagos" hatásból származik (Wall-Zeiss, 1995). A legegyszerűbb süllyedésszámítási modell a hagyományos elsődlegesmásodlagos konszolidációs modell. Ezzel azonban nem becsülhető a csurgalékvíz mennyisége (amelyet meghatároz a hulladék víztartási görbéje, Blight és társai, 2001), a biodegradációs süllyedés, valamint a gáz és hőkibocsátás stb. 4.2. A McDougall - Pyrah modell A McDougall-Pyrah (1999) által javasolt modell - amely jelenleg is fejlesztés alatt áll - egy hidraulikus, egy mechanikus és egy biodegradációs rész-modellből áll. A modell elvi vázlata a 6. ábrán látható. A hidraulikus rész-modell egy „nem kapcsolt" telítetlen vízáramlási modell, amely a beszivárgási hatások és a víztartási görbe ismeretében leírja az áramlást, lehetővé teszi a keletkező csurgalék mennyiségének becslését, megadja a nedvességtartalmat. A biodegradációs rész-modell megadja a nedvességtartalom függvényében lejátszódó tömegcsökkenést, a1994 1995 199« 1997
