Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Nagy László: Nagykatasztrófák

365 Nagykatasztrófák Nagy László Országos Vízügyi Főigazgatóság, 1012. Budapest, Márvány u. 1/C Kivonat A katasztrófák összemérhetőségének lehetősége segítene eligazodnia mindennapi események összehasonlításában. A különböző katasztrófák azonban különböző módon jellemezhetők, és még ugyanazon természeti veszélyforrásnál sem minden esetben megoldott az összehasonlíthatóság jellemezhetősége. Az összehasonlítás azért nehéz, mert a különböző természeti katasztrófák különböző paraméterekkel írhatók le. A szél sebességére jellemző Beaufort- vagy Nakajima-skála nehezen összehasonlítható a földrengés Richter skálájával, akár egy árvíz szintjének magasságával. Sokszor egy természeti katasztrófa jellemzésére megadott skálák - pl. a különböző földrengés skálák - önmagukban is nehezen összemérhetők. A probléma kezeléséhez célszerű, ha a különböző természeti veszélyek önmagukban és egymással is összehasonlíthatók. Ehhez egyértelműen meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek alapján az összehasonlítás elvégezhető. Jelen tanulmány a Hidrológiai KózlOny előző. „Természeti katasztrófák súlyossága" című közleményének folytatása. Kulcsszavak: természeti károk, kárfelmérés. 5. Nagykatasztrófák és értékelésük A Münchener Rück müncheni viszontbiztosító - a Föld legnagyobb viszontbiztosítója - szerint „nagykatasztrófának" nevezzük azokat a természeti katasztrófákat, amelyek az érintett terület saját magán való segítségének lehetőségét meghaladja, és belföldi vagy külföldi segítségre szorul. Ez az eset akkor lép fel, amikor a katasztrófa következtében a halottak száma meghaladja az ezret, vagy a hajléktalanok száma százezer feletti vagy a gazdasági kár lényeges méretű (a gazdasági háttértől függően) az ország gazdaságában. Ez átlagosan úgy jellemezhető, ha a gazdasági kár nagyobb 1000 millió amerikai dollárnál. Ez a megfogalmazás jó lehetőséget teremtene a nemzeti és nemzetközi nagykatasztrófa megfogalmazására is, azonban csak érintőlegesen veszi figyelembe például a teherviselők körét. 5.1. Nagykatasztrófák összehasonlítása az adatok normalizálásával Nagykatasztrófak összehasonlítása szempontjából nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük azt a teherviselő közeget, amelyben a katasztrófa bekövetkezik. A teherviselő közeg ismerete a katasztrófa következményei szempontjából szükséges, jelenti az érintett lakosság lélekszámát, vagy azt a gazdasági környezetet, ahol az esemény bekövetkezik. A rendezés alapeleme lehet a kár nagysága az ország gazdasági potenciáljához (GDP-hez) viszonyítva, illetve az áldozatok száma az ország vagy terület lélekszámához viszonyított aránya. Nagy területű országoknál nincs közvetlen megfeleltetés az ország teljes népessége és a katasztrófát szenvedettek között, ugyanis például egy távol-keleti földrengés esetén Oroszország európai régiójában élőket figyelembe venni az érintettek számításánál kissé deformálja az eredményt (ugyanakkor kár viselése szemponljából ehhez a példához azt lehet mondani, hogy az ország európai régióban élő lakosai is hozzájárulnak kárenyhítéshez és a helyreállításhoz). Minden esetre, ez a módszer segít kiegyenlíteni a különböző fejlettségű és a különböző népsűrűségű országok közötti különbségeket. Az 1999. évi katasztrófák GDP %-ban adott káraiból megállapítható volt . - A kár széles határok között mozog, a legkisebbtől egészen 230 %-ig. - A legmagasabb kár: a GDP több mint kétszerese volt Venezuela esetében. Figyelembe véve, hogy a kormányok lehetőségei a működési költségek felett a GDP 10 %-a körül változnak, ez azt jelenti, hogy több mint tíz évre a nemzeti jövedelem „szabadon" felhasználható részét a károk helyreállítása viszi el. •- Az 1999 évi magyarországi árvizek a GDP kb. 2,5 %-át jelentették. - A természeti katasztrófák súlyossága ezzel a módszerrel is jól érzékeltethető. Az 1999 évi nagykatasztrófáknál az áldozatok számát az ország népességének arányában kifejezve:. - A legmagasabb a halálozási arány a venezuelai árvíznél volt, ahol az ország csaknem minden ezredik lakosa a katasztrófa áldozatává vált. - Több országnál a lakosság 0,000 001 (10 E-6) része az elviselhetőségi küszöb, amit a természeti katasztrófa következtében elhalálozottak számára megállapítottak. Ez 1 millió lakos esetén 10 fő. Ebben az esetben a természeti katasztrófát nemzeti nagykatasztrófaként említhetjük. - Tekintettel arra, hogy az 1999 évi magyarországi árvizeknél halálos áldozat nem volt, hasonló kimutatásokban Magyarország nem szerepelhetett. - A természeti katasztrófák súlyossága ezzel a számítási móddal is jól érzékeltethető. 5.2. Kritériumrendszer kialakítása A természeti katasztrófa következményei szerint az esemény súlyosságát az áldozatok számát tekintve a következők szerint ítélhetjük meg: - Nemzeti nagy katasztrófának nevezhetjük azt a természeti katasztrófát, ahol az áldozatok aránya a 10 E-6 értéket meghaladja. Ennél kisebb katasztrófák rendszerint országos eszközökkel kezelhetők. - Nemzetközi nagykatasztrófának nevezhetjük azt a természeti katasztrófát, ahol az áldozatok aránya a 10 E-5 értéket meghaladja. Ekkor nemzetközi humanitárius segély feltétlenül indokolt. - Földi méretű nagy katasztrófának nevezhetjük azt a természeti katasztrófát, ha az áldozatok aránya a 10 E-4 értéket meghaladja. Földi méretű összefogás szükséges a károk kezelésére. Az esemény súlyosságát a keletkezett kárnak a nemzeti össztermékhez viszonyított aránya alapján a következők szerint ítélhetjük meg: - Nemzeti nagykatasztrófának nevezhetjük azokat a természeti katasztrófákat, ahol a kár meghaladta a GDP 1,0 %-át. Ennél kisebb katasztrófák rendszerint országos eszközökkel kezelhetők.