Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Nagy László–Nagy Gergő Tamás: Természeti katasztrófák súlyossága
NAGY L. - NAGY G. T.: Természeti katasztrófák súlyossága 363 gált katasztrófa súlyossága A kritériumrendszer felállítása történhet szokások alapján, vagy törvényileg elfogadottan. A vizsgálatoknál figyelembe kell venni a lakosság viszonyát a természeti eseményekhez (ismereteit, szokásait, stb ). Ezzel a témával kapcsolatban csak egy ismertető jellegű irodalmi hivatkozáshoz kapcsolódó felmérést mutatunk be vázlatosan a 4.2. fejezetben. 4.1. Természeti katasztrófák jellemzése a keletkezett kárral A különböző természeti katasztrófák összehasonlítása a katasztrófák hasonló tulajdonságai alapján történhet. Meg kell keresni, melyek azok a jellemzők, amelyek minden természeti katasztrófára egyformán jellemzőek lehetnek. A katasztrófák mindegyike valamilyen negatív következménnyel, károkozással jár. A súlyosabb katasztrófának nagyobb a negatív következménye egy adott helyen. Egyik ilyen jellemző a katasztrófa következménye, amelyet többek kőzött a hajléktalanná váltak száma, sebesültek száma, érintettek száma, áldozatok száma, összedőlt házak, gyárak, középületek száma, megrongálódott házak, gyárak, középületek száma, elöntött házak, gyárak, középületek száma, stb. jellemez. Két olyan jellemző adható meg, amelyik minden természeti katasztrófa esetén lehetőséget ad az összehasonlításra: a katasztrófa következménye és a bekövetkezés valószínűsége Figyelembe kell azonban venni, hogy a következményeket rendszerint anyagi kárban ós emberi életben esett veszteségben határozzák meg. Az anyagi kár térben ós időben változó. A kár számszerűsíthető és nem számszerűsíthető részekre osztható. A károk meghatározása önmagában is problémát jelent, de segíthet a történelmi események vizsgálata A megtörtént események feldolgozásánál felmerülő foltosabb kérdések: - Természeti katasztrófánál a keletkezett kárt rendszerint az általános földi fizetőeszközben, a dollárban határozzák meg, vagy arra számítják át. Ez természetesen azt jelenti, hogy a kár érzékeny a dollár inflációjára. Egy XX. század elején keletkezett kárt akkor tudunk összehasonlítani egy XXI. század eleji kárral, ha a dollár inflációját száz éven keresztül végig követjük. Ez csak egy-két évtizednél nagyobb idő-horizonton jelent számottevő eltérést. - A keletkezett kár a valuták átszámítása miatt érzékeny a dollár és a nemzeti valuták közötti árfolyam különbségekre. - A keletkező károk nagyban függnek egy ország fejlettségétől, a felhalmozott értékektől Nem véletlen az, hogy egy afrikai országban elsősorban halálos áldozatokkal, és nem jellemző dologi kárral jár egy olyan természeti katasztrófa, ami például Nyugat-Európában csak anyagi kárt okoz Ez a megállapítás részben már kapcsolatban van a következő bekezdéssel is, mely szerint: - Ugyancsak az ország fejlettségével van összhangban a katasztrófával kapcsolatos válaszadó képesség. Gyors reagálás esetén a károk jelentősen csökkenthetők - A fentiek alapján fontos figyelembe venni a katasztrófa helyének teherviselő képességét Ugyanakkora kár másként jelentkezik egy alacsony nemzeti jövedelmű ország esetén, és másként egy gazdag országnál. Az 1997. évi árvíz Nicaraguát harminc évvel visszavetette a fejlődésben, ugyanekkora kár az Egyesült Államoknak nem okozott volna jelentős befolyást a fejlődésére. - Az emberi életben keletkező veszteségek értékelésén jelentős nézeteltérések tapasztalhatók. Az emberek egy csoportja bizonyos szociális szempontok szerint az embert élet pénzben ki nem fejezhetőségét hangoztatja, míg a közgazdászok elméleti számításaikban ezt az elvet elvetik. Egyes beruházások megtérülésének számításánál elengedhetetlen az emberi életben keletkező károk figyelembe vétele. - Nem lehet eleget hangsúlyozni a történelmi adatok megbízhatóságának problémáját. Természetesen az itt bemutatott vizsgálatok is annyit érnek, mint a bemutatott alapadatok megbízhatósága 4.2. A lakosság veszélyérzékenysége A természeti jelenségek, veszélyforrások megismerésénél fontos a társadalom, az egyes csoportok, a különböző közösségek, az egyének veszély érzete, a veszélyről alkotott véleménye. A lakosságnak a katasztrófával kapcsolatos viszonya (ismeretei, szokásai), a katasztrófa tudata nehezen meghatározható és negatív irányban könnyen befolyásolható tényező. A veszélyérzet az egyénben vagy csoportban kialakuló nézet, amely nagy mértékben függ az emberek ismereteitől, korábbi tapasztalataitól A veszélyérzet felmérése szociológusok által szerkesztett kérdőíveken történik. A veszélyérzet változtatható, iskolai oktatással, továbbképzéssel, a tényleges veszélyek tárgyszerű bemutatásával. Ha meg akarjuk tudni a lakosság véleményét, meg kell kérdezni az embereket. A megkérdezés megfelelően szerkesztett kérdőívvel történik. Egy ilyen vizsgálat eredményét mutatjuk be röviden a következőkben. A kanadai University of British Columbia egyetemen 40 nőből és 28 férfiből álló csoport 65 olyan kérdésre válaszolt, amelynek környezeti kockázatait 7 fokozatú skálán mérték: (-3) a teljesen veszélymentes, (+3) 4 a legnagyobb veszélyességi! eseményhez tartozik. (McDaniels et al, 1995) A veszélyek értékelését 18-39 év közötti (átlagosan 23 éves) életkori csoport végezte. A zárójelben megadott skálázó szélsőértékek a (-3M+3) értéktartományban az elsőt 1, az utolsót 7 ponttal értékelték Kanadai válaszadók Az atomháború és a természetjárás voltak a válaszadás szélső eseményei. A kanadai értékelő csoport 31 magyarázó tényező skáláira alapozva rangsort határozott meg a vizsgált 65 környezeti hatásra. A várakozásnak megfelelően (a maximális + 3-hoz képest) az atomháború környezet-rombolásának tulajdonították a legnagyobb a kockázatot (átlag + 2,69). A már említett közismert környezeti veszélyek mértéke is nagyobb, mint + 1,5 (pl. az atomerőműveké + 1,57). A teljesen kockázatmentes (- 3,0) szélső értékhez képest kis környezeti kockázatot rendelt az értékelés pl. a háztartások tűzhelyeihez (-1,42), és ennél is csekélyebb a veszélye a természeti környezetre a könnyűbúvárok (-1,78), vagy a szabadidő-sportokat kedvelők: sízők, természetjárók, alpinisták tevékenységeinek. (McDaniels et al, 1995) Ausztriai válaszadók (Nagy G. 2001) A kérdőíveket 24 osztrák 18-19 éves gimnazista is kitöltötte, annak bizonyítékául, hogy egymástól eltérő környezeti adottságok között felnőtt embereknek mennyivel eltérő a véleményük és a szubjektív benyomásuk (ebben az esetben veszélyekkel szemben). A két válaszadás eltérése mindenképpen várható volt, ugyanis nemcsak a két kultúra távolsága, hanem az életkor különbség is nagy szerepet játszott, de a szignifikáns eltérések még így is meglepőek voltak. A legfontosabb megállapítás, hogy az osztrák fiatalok lényegesen alacsonyabb pontszámot adtak a különböző ve4 Nem tudni, hány embert zavart meg az, hogy pozitív előjellel szerepel a legnagyobb veszély és negatív előjellel a legkevésbé veszélyes kategória
