Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Pálfai Imre: Az öntözés és a belvízelvezetés kapcsolata
355 Az öntözés és a belvízelvezetés kapcsolata Pálfai Imre Vízpart Kft., 6720. Szeged, Stefánia 4. E-mail: vgo@ativizig.hu Kivonat: A cikk felhívja a figyelmet, hogy Magyarország síkvidéki területein - a száraz és a csapadékos időszakok periodikus váltakozása miatt - öntözésre és a belvizek elvezetésére egyaránt szükség van Mivel ezek időben elkülönülnek, de területileg nagyjából egybeesnek, célszerű olyan vízrendszerek kialakítása és fenntartása, amelyek mindkét funkció ellátására alkalmasak, s lehetővé teszik a helyi vízkészlet hasznosítását is. (Előadásként elhangzott a Halgazdasági és Öntözési Kutató Intézetben 2003. június 5-én rendezett Öntözési Tudományos Tanácskozáson Szarvason). Kulcsszavak: száraz és csapadékos időszakok, öntözés, káros vizek elvezetése, víztározás, kettős hasznosítás Magyarország síkvidéki területein - a sajátos természetföldrajzi adottságok következtében - öntözésre és a fölösleges (káros) belvizek elvezetésére egyaránt szükség van. E térségekben a száraz és a csapadékos évek, illetve évsorozatok, szeszélyes váltakozásban követik egymást. Ezt a váltakozást az /. ábrán 160 éves időszakra (1841-2000) mutatom be. Azért ilyen hosszú időszakra, hogy meggyőzőbb legyen az a föltételezés, hogy ha ez a lüktetés, ez a periodikus váltakozás, így volt 160 évig, akkor minden bizonnyal valahogy így lesz a jövőben is. Az ábrán szándékosan nem tüntettem föl az egyes évek tényleges csapadékértékeit, csak magukat a rövidebb-hosszabb száraz, ill. csapadékos időszakokat, mert az így kirajzolódó vonalkódszerü ábra talán jobban a hallgatóság emlékezetébe vésődik. Aki Magyarországon vízgazdálkodási kérdésekkel foglalkozik, annak munkája során szinte állandóan éreznie kell ezt a lüktetést, ezt a bizonytalan ideie tartó, bármikor az ellenkező végletbe csapó időjárási helyzetet, mely a hidrológiai viszonyoknak és az ezekből eredő vízgazdálkodási feladatoknak alapvető meghatározója. Az ábrát részletesen most nem elemzem, csak annyit jegyzek meg, hogy a leghosszabb száraz időszak 1981-1990 között, a leghosszabb csapadékos időszak pedig 1876-1882 között alakult ki. Ez bizonyos szárazodási trendet is jelez, főleg, ha letakarjuk az ábra elejét, benne az 1860-as évek ugyancsak hosszú száraz időszakát. Érthető, hogy hosszú száraz (aszályos) időszakban az öntözés, csapadékos időszakban viszont a belvízelvezetés kérdésköre kerül előtérbe. Mivel periodikusan visszatérő jelenségekről van szó, arra szeretném a figyelmet fölhívni, hogy a „vízügyi szakmának" egyik vízszabályozási feladatot sem szabad soha elhanyagolnia, tehát az öntözéssel és a belvízi problémákkal egyaránt és egyenlő súllyal foglalkoznia kell (az árvízi kérdésekről most nem is beszélve). 1841 1851 1861 1871 1881 1891 1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2000 • Száraz időszak • Csapadékos időszak 1. ábra. Száraz és csapadékos időszakok váltakozása az Alföldön 1861-2000 között A száraz és a csapadékos időszakok időbeli váltakozása mellett a térbeli eloszlásra is vessünk egy pillantást. Egy hazánkba tévedő nyugat-európai polgár - a szóban lévő két jelenségről hallván - talán úgy gondolná, hogy az ország egyik része aszályos, egy másik része belvizes jellegű. Mi tudjuk, hogy nem így van, mégis számunkra is egy kicsit meglepő, amit a 2. ábrán látunk, vagyis az, hogy Magyarország belvízzel leginkább veszélyeztetett területeinek nagy része az ország legaszályosabb zónáiban (az V. és a VI. zónában) található. Ennek főleg - a medence-jellegből adódó - domborzati és földtani-talajtani okai vannak. Mivel egyazon tájegységben a belvíz és az aszály egyaránt előfordulhat, az ellenük való védekezést szolgáló vízelvezető és vízpótló csatornarendszerek egymás mellett, de sok helyen egymásba fonódva jöttek létre. Nem egy esetben ugyanaz a csatorna, sőt néhol a szivattyútelep is, mind a két funkció ellátására alkalmas. Mindez kézenfekvővé teszi a belvíz öntözési célú felhasználását, amire a későbbiekben még visszatérek. Természetesen a belvíz és az aszály nem azonos időpontban lép föl, de kivételesen nagyon közel is lehet egymáshoz. Pl. legutóbb, 2000-ben, az év első hónapjaiban Alföld-szerte hatalmas területeket borított a belvíz, áprilistól kezdve viszont alig volt eső, a csapadékhiány egyre nőtt, s a nyár folyamán komoly aszály alakult ki. Aki ügyes volt, s a télvégi-koratavaszi belvízből valamennyit tározni tudott, az csökkenthétté nyári öntözési költségeit. A 2000. év kivételes jellegét jól mutatja a 3. ábra, amelyen - az 1951-2002 közötti hidrológiai években - az Alföldön belvízzel elöntött terület és az aszályindex alföld területi átlagának összetartozó értékeit láthatjuk, külön megjelölve a 2000. évhez tartozó kiugró pontot. Rendszerint az a helyzet, hogy amikor nagy belvíz van, akkor nincs, vagy csak mérsékelt az aszály, tehát kevesebb öntözővízre van szükség; amikor viszont az erős aszály miatt intenzíven öntözni kellene, akkor nincs számottevő mennyiségben hasznosítható belvíz. Tehát ez a helyi vízkészlet-fajta nagyon változékony, nagyon bizonytalan.
