Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Korompai Gábor: Gondolatok a Nílus-völgy vízgazdálkodásáról

KOROMPA1 G.: Gondolatok a Nilus-vOlgy vízgazdálkodásáról 349 ve ha pontosan, körültekintően alkalmaznák azt. Tehát adott esetben rugalmasan változtatnának az elterelt víz mennyiségén. így a Sobat torkolatától évi legalább 4,7 milliárd m

3-rel több víz szaladna észak felé, amin egyenlő arányban osztozna Szudán és EAK. Ők sok ezer ha-ral bővíthetnék öntözött területeik nagyságát. A csatorna 72 százalékos készültségben van, vagyis a 360 km-ből 260 km készen áll. Átlagos szélessége 28-50 m, mélysége 47 m között változik. Az 1978-ban elkezdett munkálatokat az addig ismert legnagyobb exkavátorral kezdték el. A 25 fös irányító személyzet 2500-3500 m

3 földet emelt ki a monstrummal egy óra alatt. Mellette új közutat terveztek építeni. A munkát 1983-ban polgárháború állította meg, aminek gyökerei az ötvenes évek végére nyúlnak vissza. Az arab-iszlám khartoumi katonai kormány minden hatalmat magának követel Afrika legnagyobb területű országában. A harcok a déli keresztény és animista törzseket egyesítő Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg és az iszlám fundamentalista kormány csapatai között folynak. Az egyes források szerint már 1,5-2,0 millió ember halálát okozták délen, miközben 4 millió ember földönfutóvá vált és sok ezret elvittek az arabok rabszolgának. Juba, az egykori déli autonóm központ szerepe összeomlott. A másik döntő fontossága ok, amiért a csatorna építése elakadt, a SUDD-ban Bentiu környékén a nyolcvanas évek elején feltárt olaj, ahonnan már vezeték fút a fővároson át Port Sudan kikötőjéig, a finomítóig. Az olaj kitermelésében kínai vállalatok is részt vesznek és a napi kitermelés elérte a kétszázezer hordót. A kérdés csak az, hogy mennyi jut a bevételből Szudánnak és elősegíti-e a békét? A környezetvédelmi társaságok kételyeit a mocsárvidék teljes ökoszisztémájának feltételezett összeomlása fejezi ki a legjobban. Véleményük szerint a csatorna a malária és a bilharzia továbbítója lehet, hiszen az a Khartoum és Juba közti hajóutat 300 km-rel megrövidítené. Végeredményben tehát elmaradt Szudán és EAK gazdaságának ismételt megsegítése, amit az ókortól fogva mindig a víz testesített meg. Háború dúl a Nílus-völgy egy szakaszán. Az érintett országok lakóinak száma gyors ütemben emelkedik és szükség volna mindkét országban a fejleszthető területek kiaknázására, amihez víz és ismételten sok víz kellene. 2. táblázat A Nílus szudáni és egyiptomi gátjai A A A tározott Az évi Helye folyó duzzasztás víz párolgás neve kezdete milliárd m' mrd m

3 Sennar Kék-Nílus 1925 0,6 0,3 Jebel Aulia Fehér-Nílus 1937 3,5 2,5 Khasm el Girba Atbara 1964 1,3 0,1 Roseires Kék-Nilus 1966 2,7 0,4 Asszuán (Sadd el-Ali) Nílus 1963-tól 107,0 10,0 összesen 115,1 13,3 Forrás: Chapman G.P. - Baker K. M., 171. old. Következő színterünkön öt gát működését tanulmányozhatjuk. Jebel Aulia és Khasm el Birba kivételével valamennyien a Kék-Nílus etiópiai vízszállításától függenek. Itt a Dzsezira híres félszigeténél (Kék- és Fehér-Nílus köze) válik a vízmegosztás a tárgyalások első számú főszereplőjévé. Láthatjuk, hogy a folyami mesterséges tavak évi párolgása már 1963-ban közel olyan nagyságrendű volt, mint amennyi vizet a Nílus kihozott a SUDD mocsaraiból. Ez a mennyiség az egyiptomi Nagy Gát befejezése (1970-1972) után még további milliárd m

3-ekkel nőtt, ahogyan a tó felülete fokozatosan növekedett. Bár a Nílus-völgye lényegében a Sobat-torkolatától sok helyen alkalmas mezőgazdasági müvelésre, most figyelmünket mégis a magyar hidrológusok által is többször tanulmányozott Dzsezira térségére kell fordítanunk, ahol valóban lehetőség volna az afrikai arab világ kenyerének megtermelésére. Az angolok által elindított öntözéses gazdálkodás a félsziget nagy részét birtokba vevő hatalmas, állam által irányított mezőgazdasági mintaterületté vált, ahol nemcsak szántóföldi kultúrák díszlenek (kitűnő minőségű gyapot, szezám, cirok, köles, földimogyoró, búza, pillangósok, takarmánynövények, cukornád, gumiarábikum ...), hanem a kiterjedt öntöző-csatorna hálózatban igyekeznek halászattal is hozzájárulni a lakosság fehérjesztlkségletének kielégítéséhez. A keleti oldalon Sennar és Roseires gátjaival tudják segíteni az öntözést. A nyugati oldalon a Fehér-Nílus gátja a Jebel Aulia végzi ugyanezt. Négy kiemelkedő öntöző rendszere; északon a Managil, délebbre őt követi a Kenana, a Melut és Mongália. A Dzsezirában találjuk Szudán öntözött területeinek döntő részét. A Khartoumnál egyesülő két Nílus közül az Etiópiából érkező, több mint ezer km hosszúságú Kék-Nílusnak van meghatározó szerepe (l.ábra). Legalább négyszer annyi vizet hoz, mint a délről érkező Fehér-Nilus. Ha a Balatonunknál hatszor nagyobb felületű, 1855 m magasságban fekvő Tana-tavat eléri az egyszakaszos nyári eső, akkor a belőle és szomszédságából induló Kék-Nílus ágain megindul a Nílus-völgy klasszikus, áldásos áradása, amire oly nagyon várnak mind a Dzsezirában, mind EAK-ban. Január és május között nem szállít jelentős vízmennyiséget a Kék-Nílus, de szeptemberben már Szudán északi határánál tetőzik a két Nílus árhulláma, hogy onnan még 1125 km után októberben érje el a Földközi-tengert az a szerény mennyiség. amit nem tartottak vissza gátak mögött, illetve nem öntöztek el. Az Atbarán (1266 km) létesített Khasm el Girbagát környezetében telepítették le részben azokat a parasztokat, akik a nyolcszáz km-re lévő Wadi Halfa vidékéről érkeztek, mert falvaik a duzzadó Nasszer-tó vize alá kerültek (összesen mintegy félmillió ember elhelyezését kellett ekkor megoldani). Az Atbara menti öntözéses gazdálkodásra nézve ugyancsak a fokozatosan növekvő etióp vízfelhasználás jelenthet veszélyt, mivel annak forrása a Tana-tó szomszédságában található. Amikor utunk során megérkezünk Egyiptomba az asszuáni gátakhoz, szólnunk kell a Szudánnal fennálló vízmegosztásról. Ennek lényeges eleme a következő megállapítás: a sokévi megfigyelés és mérés szerint, átlagosan évi 84 milliárd m

3 víz hasznosítására lehet számítani, amiből 55,5 mrd m

3 EAK-é, 15,5 mrd m

3 Szudáné, míg mintegy 10 mrd m

3-t visz el a hatalmas párolgás. (Asszuán első gátját 1898-1902 között építették az angolok. Eredeti méretei szerint hossza 1962 m, magassága 30 m volt. Alapja 27 m szélességű, teteje 7 m-es volt.