Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Korompai Gábor: Gondolatok a Nílus-völgy vízgazdálkodásáról

KOROMPA1 G.: Gondolatok a Nilus-vOlgy vízgazdálkodásáról 349 ve ha pontosan, körültekintően alkalmaznák azt. Tehát a­dott esetben rugalmasan változtatnának az elterelt víz mennyiségén. így a Sobat torkolatától évi legalább 4,7 milliárd m 3-rel több víz szaladna észak felé, amin egyen­lő arányban osztozna Szudán és EAK. Ők sok ezer ha-ral bővíthetnék öntözött területeik nagyságát. A csatorna 72 százalékos készültségben van, vagyis a 360 km-ből 260 km készen áll. Átlagos szélessége 28-50 m, mélysége 4­7 m között változik. Az 1978-ban elkezdett munkálato­kat az addig ismert legnagyobb exkavátorral kezdték el. A 25 fös irányító személyzet 2500-3500 m 3 földet emelt ki a monstrummal egy óra alatt. Mellette új közutat ter­veztek építeni. A munkát 1983-ban polgárháború állítot­ta meg, aminek gyökerei az ötvenes évek végére nyúlnak vissza. Az arab-iszlám khartoumi katonai kormány min­den hatalmat magának követel Afrika legnagyobb terüle­tű országában. A harcok a déli keresztény és animista törzseket egyesítő Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg és az iszlám fundamentalista kormány csapatai között folynak. Az egyes források szerint már 1,5-2,0 millió ember halálát okozták délen, miközben 4 millió ember földönfutóvá vált és sok ezret elvittek az arabok rabszol­gának. Juba, az egykori déli autonóm központ szerepe összeomlott. A másik döntő fontossága ok, amiért a csatorna építé­se elakadt, a SUDD-ban Bentiu környékén a nyolcvanas évek elején feltárt olaj, ahonnan már vezeték fút a fővá­roson át Port Sudan kikötőjéig, a finomítóig. Az olaj ki­termelésében kínai vállalatok is részt vesznek és a napi kitermelés elérte a kétszázezer hordót. A kérdés csak az, hogy mennyi jut a bevételből Szudánnak és elősegíti-e a békét? A környezetvédelmi társaságok kételyeit a mocsárvi­dék teljes ökoszisztémájának feltételezett összeomlása fejezi ki a legjobban. Véleményük szerint a csatorna a malária és a bilharzia továbbítója lehet, hiszen az a Khar­toum és Juba közti hajóutat 300 km-rel megrövidítené. Végeredményben tehát elmaradt Szudán és EAK gaz­daságának ismételt megsegítése, amit az ókortól fogva mindig a víz testesített meg. Háború dúl a Nílus-völgy egy szakaszán. Az érintett országok lakóinak száma gyors ütemben emelkedik és szükség volna mindkét or­szágban a fejleszthető területek kiaknázására, amihez víz és ismételten sok víz kellene. 2. táblázat A Nílus szudáni és egyiptomi gátjai A A A tározott Az évi Helye folyó duzzasztás víz párolgás neve kezdete milliárd m' mrd m 3 Sennar Kék-Nílus 1925 0,6 0,3 Jebel Aulia Fehér-Nílus 1937 3,5 2,5 Khasm el Girba Atbara 1964 1,3 0,1 Roseires Kék-Nilus 1966 2,7 0,4 Asszuán (Sadd el-Ali) Nílus 1963-tól 107,0 10,0 összesen 115,1 13,3 Forrás: Chapman G.P. - Baker K. M., 171. old. Következő színterünkön öt gát működését tanul­mányozhatjuk. Jebel Aulia és Khasm el Birba kivételé­vel valamennyien a Kék-Nílus etiópiai vízszállításától függenek. Itt a Dzsezira híres félszigeténél (Kék- és Fe­hér-Nílus köze) válik a vízmegosztás a tárgyalások első számú főszereplőjévé. Láthatjuk, hogy a folyami mesterséges tavak évi pá­rolgása már 1963-ban közel olyan nagyságrendű volt, mint amennyi vizet a Nílus kihozott a SUDD mocsarai­ból. Ez a mennyiség az egyiptomi Nagy Gát befejezése (1970-1972) után még további milliárd m 3-ekkel nőtt, a­hogyan a tó felülete fokozatosan növekedett. Bár a Ní­lus-völgye lényegében a Sobat-torkolatától sok helyen alkalmas mezőgazdasági müvelésre, most figyelmünket mégis a magyar hidrológusok által is többször tanulmá­nyozott Dzsezira térségére kell fordítanunk, ahol való­ban lehetőség volna az afrikai arab világ kenyerének megtermelésére. Az angolok által elindított öntözéses gazdálkodás a félsziget nagy részét birtokba vevő hatal­mas, állam által irányított mezőgazdasági mintaterületté vált, ahol nemcsak szántóföldi kultúrák díszlenek (kitűnő minőségű gyapot, szezám, cirok, köles, földimogyoró, búza, pillangósok, takarmánynövények, cukornád, gumi­arábikum ...), hanem a kiterjedt öntöző-csatorna hálózat­ban igyekeznek halászattal is hozzájárulni a lakosság fe­hérjesztlkségletének kielégítéséhez. A keleti oldalon Sennar és Roseires gátjaival tudják segíteni az öntözést. A nyugati oldalon a Fehér-Nílus gátja a Jebel Aulia végzi ugyanezt. Négy kiemelkedő ön­töző rendszere; északon a Managil, délebbre őt követi a Kenana, a Melut és Mongália. A Dzsezirában találjuk Szudán öntözött területeinek döntő részét. A Khartoumnál egyesülő két Nílus közül az Etiópiá­ból érkező, több mint ezer km hosszúságú Kék-Nílusnak van meghatározó szerepe (l.ábra). Legalább négyszer annyi vizet hoz, mint a délről érke­ző Fehér-Nilus. Ha a Balatonunknál hatszor nagyobb fe­lületű, 1855 m magasságban fekvő Tana-tavat eléri az egyszakaszos nyári eső, akkor a belőle és szomszédságá­ból induló Kék-Nílus ágain megindul a Nílus-völgy klas­szikus, áldásos áradása, amire oly nagyon várnak mind a Dzsezirában, mind EAK-ban. Január és május között nem szállít jelentős vízmennyiséget a Kék-Nílus, de szeptemberben már Szudán északi határánál tetőzik a két Nílus árhulláma, hogy onnan még 1125 km után októ­berben érje el a Földközi-tengert az a szerény mennyi­ség. amit nem tartottak vissza gátak mögött, illetve nem öntöztek el. Az Atbarán (1266 km) létesített Khasm el Girba­gát környezetében telepítették le részben azokat a pa­rasztokat, akik a nyolcszáz km-re lévő Wadi Halfa vidé­kéről érkeztek, mert falvaik a duzzadó Nasszer-tó vize alá kerültek (összesen mintegy félmillió ember elhelye­zését kellett ekkor megoldani). Az Atbara menti öntözé­ses gazdálkodásra nézve ugyancsak a fokozatosan nö­vekvő etióp vízfelhasználás jelenthet veszélyt, mivel an­nak forrása a Tana-tó szomszédságában található. Amikor utunk során megérkezünk Egyiptomba az asszuáni gátakhoz, szólnunk kell a Szudánnal fennál­ló vízmegosztásról. Ennek lényeges eleme a következő megállapítás: a sokévi megfigyelés és mérés szerint, átla­gosan évi 84 milliárd m 3 víz hasznosítására lehet számí­tani, amiből 55,5 mrd m 3 EAK-é, 15,5 mrd m 3 Szudáné, míg mintegy 10 mrd m 3-t visz el a hatalmas párolgás. (Asszuán első gátját 1898-1902 között építették az an­golok. Eredeti méretei szerint hossza 1962 m, magassága 30 m volt. Alapja 27 m szélességű, teteje 7 m-es volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom