Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Korompai Gábor: Gondolatok a Nílus-völgy vízgazdálkodásáról

350 HIDROLÓGIA] K.ÖZLÓNY 2003. 83. ÉVF. 6. SZ. összesen 180 nyitható kaput építettek rajta az iszap átbocsátására. A hajózást biztosították. Ez a gát december és március között duzzaszt, és csak az érkező árhullámkor nyitják meg a kapukat. Több mint 5 mrd m

3 vizet tud befogadni s bár magasították, mégsem jelentett végső megoldást Egyiptom vízgondjaiban.) Az 1960-as években indult el és tíz éven át tartott az asszuáni Nagy Gát (Sadd el-Ali) építése. A 111 m magas óriás mögött 500 km hosszúságú tó alakult ki. 5000 km

2-es felületével Földünkön a nyolcadik hely illeti meg. Benne 164 km

3 víz felhalmozására van lehetőség, ezzel Bratszk és Volta hasonló tavai után harmadik a földön (J. Marcinek-J.Saraíká). A valóban gigantikus vállalkozást csakis a kívülálló és semleges szakvélemény szerint minősíthetjük, tehát fel kell sorolni előnyeit és hátrányait. Előnye az öntözhető terület bővítésében a legjobban nyomon követhető, mivel az akkori 36 ezer km

2-nyi „folyam menti oázisban" valóban alig lehetett már 25 millió embert eltartani. A Nílus-delta nyugati oldalán egy úgynevezett öntözéses mintagazdaságot hoztak létre, de ott csak 60 ezer embernek tudtak munkát adni. Ez volt a „Felszabadulás Tartomány". Kecsegtető volt a mintegy 10 ezer km

2-nyi új öntözött terület kialakításának lehetősége. Áramot adott az új gát (évi 10 mrd kWh), ami több volt, mint hazánk teljes 1962-es termelése. A főváros és számos kisebb-nagyobb település jobb ellátásának, villamosításának tehát már nem volt akadálya, miközben az ipar számára is jelentős mennyiséget tudtak átadni. Köztük volt a műtrágyagyártás, ami később nélkülözhetetlen szerephez jutott. Az EAK Nílus-völgyének kiterjedt térségeit pedig emelőszerkezetekkel tudták hosszabb időn át az éltető vízhez juttatni. Jelentősen javult a hajózható szakaszok hossza, amit pl. a turizmus ma is jól hasznosít (Abu Simbel sziklatemplomai...). Több a hátrányos kérdések sora. Egyiptom számára mindig központi feladat lesz az alapvető élelmiszerek megtermelése. Az érkező iszap lefékeződve lerakódik a Nagy Gát mögött ötszáz évre elegendő nagyságú medencében, többé már nem segítve az alluvium állapotán. A gát és a tenger közti folyó medrében „tiszta" víz áramlik, a meder kitisztult, gyorsabb a víz áramlása, ezért mélyül. Mégis a legfőbb gond ma a talajok „elsósosodása". A felfelé áramló talajvíz kapilláris mozgása magával viszi az oldott anyagokat, amiket azután az erős besugárzás hatására a felszínen sós kéreg formájában lerak. így sok helyen az egykor megfelelően termő talajok művelhetetlenné váltak. Egyiptom talajai éhezik az áradás hozta talajerő utánpótlást, a természetes trágyát. Az öntözőcsatomák hossza már a nyolcvanas években felülmúlta az 50 ezer km-t. Itt a bilharzia, a folyam menti vakság, a rossz vízminőség mellé számos további kellemetlen betegség társult. A hozzávetőlegesen 24 ezer km

2-nyi delta területéről származik az ország teljes termelésének legalább hatvan százaléka. Súlyos aggodalomra ad okot, hogy Sadd elAli felől nem érkezik hordalék. Ha ez hiányzik, akkor nem épül a delta a tenger rovására, vagyis nem nő a termőterület, ami annyira kellene. Ma már a tengeri abrázió az úr és egyes vélemények szerint évi 20-30 m-t veszít az ország, s a partvidék talajainál felgyorsult az elsósosodás folyamata. Úgy tűnik a lemeztektonikának EAKban is igaza van. A deltavidék keleti oldala süllyed, évi 5 mm-t. A következmény; lassan az országnak partvédelmi rendszer kiépítésére kell gondolnia, megvédendő legértékesebb mezőgazdasági területeinek északi határát. A delta keleti szárnyán megindították a Manzalai-„tavak" hasznosítását, mert szükség van minden hektár termőföldre. Brakkviz és szennyvíz borítja ezt a földet a Nilus Damietta-ága és Port Said között. Nagy munkát kell majd itt elvégezni, ahol a fertőtlenítő munkában a Nap energiáját szeretnék felhasználni. 1. ábra: A Nílus-völgy vízgazdálkodása I. Az ugandai Jinja-vfzerőmö, 2. A Jonglei-csatorna, 3. A Roseiresgát, 4. Sennar-gátja, 5. A Jebel Aulia-gát, 6. A Khasm el Girba-gát az Atbarán, 7. Az Asszuáni Nagy Gát (Sadd el-Ali), 8. Az 1898. és 1902. között épült első asszuáni-gát, mrd = milliárd, • * » olajvezeték. A kormány újabb és újabb km

2-eket kíván müvelés alá vonni. Vizet juttatnak már a Sínai-félsziget egyes száraz területeire, de talán a legfontosabb próbálkozás Mubarak elnök 1996-ban bejelentett engedélye és határozata az Új-Nílus-völgy első 350 km-es csatornájának elkészítéséről. A Farafra-oázisig vezetnék a Nasszer-tóból kilépő vizet, napi 25 millió m

3-t. Ismét több tízezer hektár kerülhetne művelés alá és a ma 50 ezer km

2-en összezsúfolt lakosság lélegzethez jutna.