Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Scheuer Gyula: Mészképző ásványvízforrások és kiválásaikat befolyásoló tényezők
SCHEUER GY : Mészképző A sványví/források . 345 1. táblázat Jelentős és érdekes mészképző ásványvízforrások éghajlati adottságainak táblázata Péczeiy Gy. alapján Orstíkg A forrás neve Viz hónér sékl •c Éghajlat tipus Közép hőmér •c CnP" dék •DB/é v Forrás tipus Kanada Rabbitketde Hot Springs 20,5 Subarktikus -1,1 451 Hidrotennás karsztos ásványvíz USA (Alaszka) Artie Hot Springs 65 Arktikus -3,3 454 Termális rés-hasadék ásványvíz USA Mammoth Hot Springs 68 Magashegységi kontinentális -2,8 1230 Hidrotennás karsztos ásványvíz Bolivia Miraflores 75 Magashegységi szavanna 12.3 295 Termális karsztos ásványvíz Argentina Puente del Inks 38 Magashegységi 10,9 316 Termális karsztos ásványvíz Algéria Ham mam Meskoutine 98 Mediterrán 15,4 567 Hidrotennás karsztos ásványvíz Franciaország Royat 2034 Kontinentálisba hajló 10,9 563 Hidrotennás réshasadék ásványvíz Olaszország Repolano therme 2840 Mediterrán 14,4 795 Hidrotennás karsztos ásványvíz Görögország Lutra Edipszu 57 Mediterrán 15,8 449 Termális karsztos ásványvíz Románia Feredógyógy 30 Kontinentális 8,9 650 Hidrotennás karsztos ásványvíz Románia Borszék 6-7 Kontinentális 7,6 680 Hideg posztvulk. karsztos ásványvíz Oroszország Pjatyigorszk 40 Kontinentális 8,6 482 Hidrotennás karsztos ásványvíz Oroazora. Táv.olkelet Travertino forrás 18 Arktikus 10,2 213 Hidrotennás karsztos ásványvíz Grúzia Kresztovij hágó 6 Magashegységi 5,0 417 Hideg posztvulk. karsztos ásványvíz Törökország Pamukkalc 38 Kontinentális mérsékelt 11,5 425 Hidrotennás karsztos ásványvíz Tádzsikisztán Garm Csasma 62 Magashegységi száraz 6,7 235 Termális karsztos ásványvíz Kina Baishuitai Forró Trópusi magashegységi 15.4 1500 Termális karsztos ásványvíz Thaiföld Névtelen forrás 37 Trópusi 28,1 1492 Termális karsztos ásványvíz Indonézia C later 47 Trópusi 25,1 3238 Hidrotennás karsztos ásványvíz Ausztrália Tallaroo Hot Springs 5872 Szavanna 23,3 478 Hidrotennás réshasadék ásványvíz ad. a. A felszínretörő mészképző ásványvizek folyamatosan megújuló vízhozamát az időszakosan előforduló hozamcsökkenést, vízhozam ingadozást, esetleg átmeneti kiapadásukat is figyelembe véve a források vízgyűjtő területen az éghajlati elemeken belül a csapadéknak a rendszerbe beszivárgó része biztosítja. Tehát a beszivárgó csapadék az a vízmennyiség, amely a források létezését biztosítja és annak hozamát - bizonyos ingadozásokkal folyamatosan fenntartja. Ha a beszivárgás megszűnik, vagy megváltozik, mennyisége csökken vagy növekszik, akkor a források erre rövid időn belül, ill. relatíve azonnal reagálnak hozamnövekedéssel, csökkenéssel, szélsőséges esetben kiapadással. Ezek a körülmények bizonyos értékhatárok között befolyásolják még a vízkémiai összetételt, mert ez kihat a kialakult egyensúlyi felszínalatti vízforgalmukra is, mert ha példaként a felszínről kevesebb viz érkezik, akkor a vízforgalom relatíve időben lelassul, és emiatt több idő áll a rendelkezésre a vízkémiai összetételt, gáztartalmat meghatározó folyamatokra, tehát gazdagodhatnak oldott sókban Sőt, ha időlegesen leáll a vízutánpótlódás és a források kiapadnak, akkor tároló rendszerben visszamaradó statikus készlet időtől függően jelentősen gazdagodhat kémiai összetevőkben és ha újból megindul a vízforgalom a források kezdetben oldott sókban gazdagabb vizet szállítanak a felszínre, addig míg vissza nem áll az eredeti kémiai egyensúly. Ebből látható, hogy a vízkörforgalom - beszivárgás , víztároló rendszerben történő vízmozgás és tartózkodás, felszíiirelépés és kifolyás olyan dinamikai egyensúlyt képvisel, amely bizonyos ingadozási határon belül vagy szélsőségeken keresztül valósul meg. Ezért a keletkezett forrásmészkőnél jelentkeznek, ill. visszatükröződnek azok a változások és ingadozások, amelyek a források vízkörforgalmában bekövetkeztek A leírtak alapján megállapítható, hogy forrásmészkőnél jelentkeznek a forrásokon keresztül az adott éghajlat csapadékának mennyisége és eloszlása (pl. nyári, téli, trópusokon a monszun) adottságai és ebben fellépő szélsőségek természetesen bizonyos határok között. Tehát egyértelműen leszögezhető, hogy az egyes éghajlati elemeken belül alapvető és meghatározó jelentőségű a mészképző források vízutánpótlását biztosító csapadék. Vizsgálva az egyes klímatartományok csapadék éven belüli eloszlását a legtöbb esetben az tapasztalható, hogy azok jelentős részénél a beszivárgás azaz a vízutánpótlódás csak az év egy adott időszakára korlátozódik. így az arktikus és subarktikus területeken a hosszú hideg tél miatt a beszivárgás szünetel. Gyakorlatilag ezért a beszivárgásra kb. a nyári 5 hónap áll a rendelkezésre. A beszivárgást korlátozza és nehezíti még az örökfagyos teriileteken az a tény is, hogy csak ott van erre lehetőség, ahol az örök fagy hiányzik (pl. folyóvölgyek) vagy csak részlegesen alakult ki. A magashegységi éghajlatoknál is hasonló a helyzet. Ezekből az adottságokból eredően a mészképző ásványvizek vízhozam járására jellemző az egyenlőtlen, csak egy évszakra korlátozódó beszivárgás és ezért a minimumok a tél második felében alakulnak ki, míg a maximumok a nyár közepén és annak második felében jelentkeznek. A trópusi nedves éghajlatú klímatartományokban a nagy átlaghőmérséklet mellett (25-28°C) a csapadék bőséges (2000-4000 mm/év) és az éven belüli eloszlása is meglehetősen egyenletes, bár pl. Afrikában felismerhető szárazabb és csapadékosabb évszak. Ilyen éghajlati tartományban megközelítően egész évben biztosított a csapadék beszivárgása ezért a mészképző ásványvízforrások szélsőségektől mentes vízjárásúak, így a mészképződés feltételei egész évben adottak, amelyhez hozzájárul még az egyenletesen magas hőmérséklet is. A trópusi monszunos területeken a kialakult száraz és esős évszakok esetében a minimális forráshozamok a száraz évszak végén jelentkeznek, míg a maximumok az csős évszak után következnek be. A mediterrán éghajlatú területek csapadékeloszlásából következik, hogy a források csúcshozamai tavasszal jelentkeznek, a minimumok pedig a meleg száraz nyár végén következnek be. Hasonló a kontinentális területek vízjárása is, azzal a különbséggel, hogy a téli évszakban annak hosszától függően a beszivárgás gyakorlatilag leáll és csak a fagyok elmúltával indul meg. Továbbá ezen éghajlat helyi sajátosságaiból eredően kisebb csak az adott területre jellemző adottságok jelentkeznek a források vízhozamjárásában a fő jellegek megmaradásával.
